A reményből nem lehet megélni, az ország elveszítheti a fiataljait
Szomorú számok láttak napvilágot. A szlovákiai 16–17 éves fiatalok 75,4 százaléka vagy már eldöntötte, vagy komolyan fontolgatja, hogy egyszer külföldre költözik. A több mint tízezer fiatalt megkérdező országos felmérés szerint 38,3 százalék biztosan menne, további 37,1 százalék pedig pozitívan viszonyul a távozás gondolatához. És ami talán még fájdalmasabb, a külföldre készülők 42,3 százaléka nem is tervezi, hogy később visszatér Szlovákiába.
Ez már nem arról szól, hogy szeretnének világot látni. Nem is arról, hogy egy pályakezdő Londonban, Bécsben vagy Prágában akarja megszerezni első komoly munkatapasztalatát. A külföldre költözés gondolata a fiatalok mindennapjainak szerves részévé vált.
A felmérés szerint a fiatalok 61,6 százaléka nem bízik abban, hogy a következő években javulni fognak a fiatalok életkörülményei Szlovákiában. A távozás legfontosabb okai között pedig nem meglepő módon a magasabb külföldi fizetések, a jobb munkakörülmények, a magasabb életszínvonal és a családalapítás kedvezőbb feltételei szerepelnek.
A fiatalok egész egyszerűen egy olyan jövőt keresnek, melyet Szlovákiában nem látnak maguk előtt. Elvesztették hitüket és bizalmukat az ország felé, a folyamatosan ígérgetésből és a reménykeltésből nem tudnak lakást venni, és biztonságos körülmények között családot alapítani. A középiskolások már az egyetem vagy az első munkahely előtt azzal számolnak, ha sikeresek akarnak lenni, külföldre kell távozniuk.
És itt már nemcsak a fiatalokról van szó. Hanem Szlovákia jövőjéről. A távozó fiatalok mögött talán egy elveszített mérnök, orvos, tanár, informatikus, vállalkozó vagy szakember lehetősége áll. Egy ember, aki külföldön tanul, dolgozik, adózik, családot alapít, miközben a saját országának demográfiai és gazdasági problémái egyre súlyosabbá válnak.
A politikusok könnyen beszélnek gazdasági növekedésről, reformokról, költségvetési egyensúlyról vagy új beruházásokról. A fiatal azonban ennél sokkal egyszerűbb kérdéseket tesz fel: lesz normális fizetésem? Ki tudom majd fizetni a lakást? Biztonságban érzem majd magam? Érdemes itt családot alapítani? És van-e értelme annak, hogy itt képzeljem el a következő húsz évemet?
Ha ezekre a kérdésekre egyre többen válaszolnak nemmel, akkor az ország nem egyszerűen népességet veszít, hanem jövőképet is. A politikusoknak ezért nem azt kellene megpróbálniuk elmagyarázni a fiataloknak, hogy miért nincs okuk elmenni. Olyan országot kellene teremteni, ahol egy 17 évesnek nem az az első gondolata, hogy holnap melyik külföldi országban lenne jobb az élete.
Mert a fiatalok elmennek, ha máshol nagyobb lehetőséget látnak. Az viszont már egyáltalán nem természetes, ha egy egész generáció egyszerre kezdi úgy érezni, hogy az otthon csak egy hely, a jövőt pedig egy másik ország jelenti.
