A reformáció évére újult meg a 225 éves hetényi református templom

hirek.sk 2017. december 16., 11:41
HETÉNY. A négy évig tartó felújítási munkálatok befejezéséért adott hálát december 10-én, vasárnap a hetényi református gyülekezet. Nemcsak a külső támogatásoknak, hanem a hívek adakozásának is köszönhetően újulhatott meg az idén 225 éves templom. A felújítás teljes költsége 75 357 eurót tett ki.

A hálaadó ünnepségre szinte teljesen megteltek a református templom felújított padsorai a helyi hívekkel és más gyülekezetből érkezett vendégekkel. Az alkalommal, amely Palcsó Attila lelkipásztor fohászával vette kezdetét, a reformáció 500. és a templom építésének a 225. évfordulójára is kívántak emlékezni.

A vendégek közül először Fazekas Lászlót, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét és Fekete Vince főgondnokot köszöntötte, majd Szénási Szilárdot, a komáromi és Kassai Gyulát, a barsi egyházmegye esperesét. Az ünnepségen részt vett a magyarországi testvérgyülekezetük küldöttsége Halasi János Ferenc lelkipásztor vezetésével és  Bódis István volt makádi polgármester is, valamint az etei baráti gyülekezet Bátki Dávid Szilárd lelkipásztor és Szabó Sándor gondnokkal az élen, de eljött dr. Petrasovics Anna, az 1956-os Magyarok Világszövetségének alelnöke és férje, Czakó Ignác, a Bona Média Alapítvány elnöke is.

Ézsaiás könyvének 46. részét Écsi Gyöngyi beosztott lelkipásztor olvasta fel, amely alapját képezte a Kol 3,10 versekkel együtt Fazekas László püspök igehirdetésének, aki beszédében először a megújult templomra hívta fel a figyelmet. „Ahogyan beléptünk ide, nagyon szembeötlő volt, hogy mennyire mássá újult meg ez a templom. A lelkipásztor elmondása szerint megpróbálták az eredeti szint visszaadni, visszatérni ahhoz, ahogyan régen kinézett. Bizonyára a műemlékvédelem erre nagy hangsúlyt fektetett, de nekünk is jó, amikor láthatjuk, milyen volt az eredeti, s milyen esztétikai érzékkel bírtak az előttünk járók, de észrevehetjük a dolgok összehangoltságát is” – hangsúlyozta a püspök.

Az eredetiséggel kapcsolatban utalta arra, hogy sok mindenből szeretjük az eredetit, hozzátéve, az előttünk járók is arra tanítottak, nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsó dolgokat vegyünk. „Az ember ezért is veszi meg inkább az eredetit, ami tartósabb, jobban használatos. De vannak olyan dolgaink is, amelyeket az életünkben nem az eredetinek megfelelően használunk. Bár tudjuk, hogy az hamar tönkre megy, sőt bajt és kárt okoz”. Rámutatott arra, hogy mennyi minden van az életünkben, amit nem az eredetének megfelelően használunk, s ide tartozik a saját életünk is. „Arra használjuk az életünket, amire kaptuk? Az originális dolgokra? Vagy a család azt a szerepet tölti be, amelyre hivatott?” – tette fel a kérdést a püspök, amelyre meg is fogalmazta a válaszát: „Valami nagyon elromlott”.

Majd Izráel népének életére irányította a figyelmet, utalva arra, hogy ott is voltak olyan dolgok, amelyek sok minden rosszat kiváltottak. Isten népe ugyanis elfeledkezett eredeti rendeltetéséről, és el kezdtek lefelé csúszni a lejtőn. „Isten megpróbálta őket többször is megtartani, fenntartani, ostorozni, akár szavakkal vagy más módon. Volt egy küldetésük. Isten azt ígérte, nagy néppé teszi őket, s megmutatja dicsőségét rajtuk keresztül. A nép pedig elfeledkezett róla” – hangsúlyozta Fazekas László püspök, majd gondolatmenetében a hetényi templomépítő ősökre mutatott rá. „Ezt a templomot ti kaptátok. Az ősök építették, akik ragaszkodtak az értékekhez. Tudták, ez egy olyan örökség, amelyet rátok hagyhatnak”.

Reményét fejezte ki, hogy az itteniek méltó utódok, amelynek bizonyítéka, hogy nekiláttak és nem kis költséggel megújították Istennek a hajlékát. Az igére kapcsolódva pedig beszélt a megújulásról is. „Isten nem mondott le senkiről, ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Isten egy olyan csodálatos munkát végez el bennünk Jézus Krisztus által, aki legyőzte a bűnt, a halált a Golgota keresztjén, hogy aki hozzá menekül, annak megújul az élete, s azzá lesz, amivé Isten teremtette, ahogyan Isten látni akarja. Ezért is mondja Pál az efézusbelieknek: „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben lett teremtve”. Az Úr Jézus Krisztus által a mi életünk is megváltozik. Eredeti állapotba kerülünk, mert Isten csak így tud használni minket” - fogalmazott a püspök.

Igehirdetése végén ismét a megújult templomra és a gyülekezet feladatára mutatott rá: „Nagyon szép lett a templom. A régi, az okkersárga szín eltűnt, és minden új lett. Isten a mi életünkre nézve is megújulást akar”.  Utalt arra, hogy nagy dolgok várnak a hetényi gyülekezetre, amelyeket a lelki építkezéssel kell kezdeni.

Elmondta, régen volt bel- és külmisszió. „Most a közeli külmissziót kell felvállalni, mert a magukat reformátusnak vallókat kell vissza hívogatni a gyülekezetbe, az egyházba, Isten közelségébe. Szükség van mindenkire. De ne csak ezért tegyük ezt, hanem azért is, mert annak a valakinek is szüksége van Istenre. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a környezetünkben elkárhoznak az emberek”. 

Végezetül  megújulást sürgetve azt ajánlotta, hogy  újuljanak meg, mint ahogyan szépen megújult ez a templom és Istennek adtunk ezért hálát. „Újuljon meg a ti életetek is, hogy részesei lehessetek mindennek, és az örök élet fölragyogjon sokaknak s mindenki előtt világos legyen, hogy az Úr az Isten. Nincs rajta kívül más” – fejezte be gondolatát Fazekas László püspök.

A templom körüli munkálatokról Kocsis Sándor gondnok számolt be, aki elmondta, hogy 2012-ben közgyűlési határozat mondta ki az ősi templom felújításának elkezdését. A gyülekezetben gyűjtést hirdettek céladomány formájában és létrehozták a templomalapot, amely évről évre gyarapodott. Később téglajegyet árusítottak és az egyházfenntartói járulékból is személyenként két eurót erre a célra szántak. A gyűjtésnek köszönhetően tudták 2014-ben kicserélni a templom gázkályháit, felújítani a fűtést, majd megvásárolták az új cserepeket, amellyel a régi, veszélyes, azbesztes palatetőt tervezték lecserélni. 

2015-ben a régi ablakok helyére hőszigetelt, modern, faablakok kerültek, ráadásul az összes templomi bejárati ajtót is kicserélték. Ennek köszönhetően jobb lett a templom energiaháztartása és a fűtési költségben is megtakarítást tapasztaltak.

2016-ban az Egyetemes Egyház Közalapjának építkezési keretéből érkező 3 400 eurós támogatással már elkezdhették a templom tetőzetének a felújítását, valamint sor került az új csatornázásra, a toronysisak festésére és egy új villámhárító felszerelésére is.

A 2017-es évben pedig a magyar kormánynak a Bethlen Gábor Alapon keresztül érkező támogatásának, valamint az egyháztól igényelt kölcsönnek köszönhetően a külső homlokzat felújítása, lábazat vakolása és festése, valamint a fal melletti kavicságy és a belső falak megújítása valósult meg.

A gondnok tájékoztatott arról is, hogy hatvan év után közadakozásból ismét elindulhatott a templom toronyórája, de automatizálták a harangozást is. Mivel a templomot 2017-től műemléknek nyilvánították, így a szószék, a Mózes-szék és a keresztelő medence restaurálása is a hivatal előírásának megfelelően történt, vagyis azokat  a templom építésének 1792. évi eredeti állapotába állították vissza, hűen tükrözve a 225 évvel ezelőtti színvilágot – derült ki Kocsis Sándor gondnok beszámolójából. 

A felújítás költségeiről Csintalan Zsuzsanna pénztáros számolt be. A templom javítására 75 357 eurót fordítottak. A 2012-es évtől 33 143 euró adomány jött be, a Közalapi támogatásból 3 400 euró, Magyarország Kormányától a Bethlen Gábor Alapon keresztül 15 ezer euró, de felvettek 14 ezer euró kölcsönt is. A külső támogatás 32 400 eurót tett ki. A teljes bevétel 65 543 eurót tett ki. A különbözetet adományokból, Isten dicsőségére való adakozásból, a bérleti díjakból, és a persely bevételéből fedezték.

A beszámolók után Palcsó Attila, a gyülekezet lelkipásztora visszagondolva az elmúlt évekre, az előkészületekre és az elvégzett sok-sok munkára a Zsidókhoz írott levél 10 részének 39. versét helyezte a gyülekezet szívére: „ De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk”.

A reformáció 500. jubileumi évében és a templom 225 éves fennállásának évfordulóján, valamint a felújításának hálaadó istentisztelete alkalmából emléktáblát helyeztek el a templom falán.

Leleplezése előtt a lelkipásztor arra is rámutatott, hogy nem a meghátrálás emberei. „Legyen ez érvényes a hetényi gyülekezetre, annak presbitériumára, gondnokaira, gyülekezeti tagjaira és lelkészeire, de minden egyes egyházra is itt a Felvidéken és minden keresztyén emberre, hogy mi nem a meghátrálás emberei vagyunk. Úgy sem, mint közösség, és úgy sem, mint egyének, hanem mi igenis a hitnek az emberei vagyunk, hogy életet nyerjünk. Ez a megújult templom is ezt hirdeti. Legyünk mi is mindannyian a hit emberei.  Istenre figyelő szívvel és lélekkel kövessük az Urat életünk minden egyes helyzetében. Ha erre a templomra nézünk, gondoljunk erre” – mondta Palcsó Attila helyi lelkipásztor. Imádsága után Kocsis Sándor gondnokkal együtt leleplezték az emléktáblát.

Szénási Szilárd esperes az emléktábla megáldása előtt a megújult templom szépségét dicsérte: „Lélegzetelállítóan szép lett a hetényi templom és a szószék. De azok az okker padok is kedvesek számomra, mert azok előtt álltam jövendőbelimmel örök hűséget esküdni egymásnak. Lelki szemeim előtt meg fogom őrizni a képét annak a színvilágnak” – idézte fel korábbi emlékeit, majd utalt a korábbi generációkra is, akik az előző szürke, hideg színre is szeretettel emlékeznek. Elmondta, hogy így lehetne menni tovább a generációkon, míg nem eljutnánk addig a színig, ami most újfent előkerült a sok réteg alól.

„Vannak olyanok, akik a régit sírják vissza, és vannak, akik mernek a jövőbe tekinteni” – mondta az esperes. Majd a reformátor Luther korát idézve rámutatott arra, hogy amikor elkezdte munkáját a katolikus egyházon belül, először sokaknak tetszett, de amikor elkezdte lehántani azt a sok réteget, ami rárakódott, sokan visszasírták a régieket, nehezen engedték el. Luther azonban azt mondta: Itt állok, másként nem tehetek, mert az, amit elétekbe adok, az-az eredeti . Az-az igaz, és az egyedül igaz. A Szentírás  – idézte Luther szavait, hozzátéve, hogy ez a templom köszönhetően a Műemlékvédelmi Hivatalnak, ilyen marad. Majd kérdéseket tett fel: „Lesznek-e olyan fiatalok, akik gyermekeiket idehozzák megkeresztelni, hogy eljegyezzék Jézus Krisztus gyermekeiként is? Lesznek-e olyan konfirmandusok, akik megállnak az Úr asztala előtt és bizonyságot tesznek hitükről, hűségükről, anyaszentegyházukról: Lesznek-e fiatalok, akik majd megállnak a szerelmükkel, hogy házasságra lépjenek, és olyanok, akik a temetés után gyászukat ide hozzák e falak közé itt hordozva el fájdalmukat? Lesznek-e szolgálattevők?" 

Válaszában a hetényiek felelősségére utalva azt mondta: „Ez már csak ti rajtatok múlik. Nem fog érte senki más felelősséget vállalni, csak ti magatok.  Hiszem, hogy az a tábla, amelyet most felavatunk emlékeztető jel lesz a következő generáció számára, hogy ha ránéznek, tudják, mihez kell hűnek lenni. Ahogy most a templom visszakapta eredeti állapotát, legyünk hűek mi is a reformátori elvekhez” – mondta befejezésként Szénási Szilárd esperes, majd megáldotta az emléktáblát.

Az ünnepi műsor keretében kiértékelték a templomról kiírt rajzpályázat eredményét, majd a fiatalok zsoltárt énekeltek, Gál Ádám Vajk Arany János: A gyermek és a szivárvány című versét adta elő, énekeltek a hittanosok, az ifi és a felnőtt énekkar. A műsort a HABB zenekar zárta.

A hálaadó istentisztelet a templomban a Nemzeti Imádság eléneklésével és Fazekas László püspök áldásával ért véget.

0 HOZZÁSZÓLÁS