A nyári időszámítás története
BUDAPEST, POZSONY. Vasárnap arra ébredtünk, hogy a nyári időszámításra való átállás miatt egy órát elvesztettünk a hétvégénkből. Ez az ára annak, amit nyolc hónap világosban töltött estéinkért fizetnünk kell. Kevesen tudják, ki "okolható" mindezért.
A nyári időszámítás gondolata az amerikai diplomata és feltaláló, Benjamin Franklin nevéhez köthető, aki párizsi nagykövetként 1784-ben levelet írt a Journal of Parisnak „felfedezéséről”, miszerint a nap, amint felkel, rögtön fényt ad, így az éjszakai bagoly módjára élő franciák gyertyaégető módszere nem a leghatásosabb és nem túl költségkímélő - ismerteti a mult-kor. hu David Prerau írását a nyári időszámításról. „Benjamin Franklinnek egy alapkoncepciója volt” – állapítja meg Prerau hozzáfűzve: azt szerette volna, ha mindenki a Nap "szabályai" szerint élne. Az ötletek között szerepelt az az elképzelés is, hogy minden napfelkeltekor elsüssenek egy hadászati ágyút.
Mások a nyári időszámítást sokkal komolyabban vették, különösen az angol William Willett. 1908-ban terjesztette be a parlamentnek az óra előreállításának ötletét a nyári hónapokra vonatkozóan, ám elképzelését lesöpörték az asztalról. „Willet állhatatos fickó volt, javaslatát 1909-ben, 1910-ben és 1911-ben is benyújtotta, ám a parlament minden egyes alkalommal elutasította azt”. Willet-t ez nem tartotta volna vissza terve megvalósításának szándékától, ám 1915-ben meghalt, így nem élhette meg ötletének megvalósulását.
Amit Willet nem tudott elérni a brit lakosságnál, a németeknek sikerült. 1916-ban, az I. világháború közepén Németország bevezette az óraátállítás rendszerét, hogy energiát takaríthasson meg a háborús erőfeszítések miatt. Nagy Britannia egy hónappal később követte Berlin példáját.
Amikor az Egyesült Államok 1918-ban belépett a háborúba, szintén bevezették a nyári időszámítást. Wilson elnök a háború után is meg akarta tartani a rendszert, ám a többnyire vidéki farmerokból álló amerikai lakosság gyűlölte az időváltozást, mert a munkájuk a nap állásától függött. Az új időszámítás zavart okozott a városi emberrel való kapcsolatukban, ami azért lett volna fontos, mivel nekik akarták eladni megtermelt áruikat. Mikor a Kongresszus hatályon kívül helyezte az új rendszert, Wilson megvétózta az intézkedést, ám a törvényhozás felülírta a vétót, ami meglehetősen ritkán fordult elő.
A II. világháború idején az óraátállítás rendszere ismét divatba jött: szintén a háborús erőfeszítések miatt szerettek volna időt megtakarítani. Az Egyesült Államokban kevesebb mint egy hónappal a japánok Pearl Harbor elleni támadása után vezették be. Ezúttal azonban az amerikai lakosság már nem volt annyira lelkes, hogy elvész a munka utáni napfény, így mikor ismét hatályon kívül helyezték a nyári időszámítási rendszert, néhány város megtartotta azt.
Teljes volt a káosz: egy Moundsvilleből az ohio-i Steubenvillebe tartó közel 50 kilométeres buszút során nem kevesebb, mint hét alkalommal változott meg az idő. Minneapolis és St. Paul városaiban különböző időszámítást alkalmaztak, ami jelentős zavart keltett a dolgozókban, akik az egyik városban éltek és a másikba jártak dolgozni. „A külvárosok lakói abszolút nem tudták, mit tegyenek”. A „minden város saját idővel bír” rendszer nem tarthatott sokáig. 1966-ban a Kongresszus bevezette a Uniform Time Act-et, amely meghatározta az egységes rendet. A szövetségi kormányzat azokat a napokat is meghatározta, amikor előre, illetve hátra kell állítani az időmérő eszközt, elejét véve a városok önkényes időszámításainak.
Azóta a Kongresszus három alkalommal bővítette a nyári időszámítás hosszát: az 1970-es évek energiaválsága során, az 1980-as években és végül 2007-ben. Ma a nyári időszámítás a március és november közti időt öleli fel. Az említett változásokra való legfőbb érveket az energiatakarékosság szolgáltatta, azonban más előnyei is akadnak: a sötét estéken a kevesebb autó kevesebb balesetet okoz és a dolgozó emberek tömegei sokkal több időt tudnak a munka után a napfényben eltölteni.
Magyarországon 1916-ban vezették be a nyári időszámítást, de voltak évek, amikor szünetelt. 1954-57-ben még a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkező kapacitási nehézségek enyhítésének reményében alkalmazták, 1958 és 1979 között a nyári időszámítás használata szünetelt, 1980-ban újra bevezették villamosenergia-megtakarítási céllal - szögezi le írásában a mult-kor.hu
Mások a nyári időszámítást sokkal komolyabban vették, különösen az angol William Willett. 1908-ban terjesztette be a parlamentnek az óra előreállításának ötletét a nyári hónapokra vonatkozóan, ám elképzelését lesöpörték az asztalról. „Willet állhatatos fickó volt, javaslatát 1909-ben, 1910-ben és 1911-ben is benyújtotta, ám a parlament minden egyes alkalommal elutasította azt”. Willet-t ez nem tartotta volna vissza terve megvalósításának szándékától, ám 1915-ben meghalt, így nem élhette meg ötletének megvalósulását.
Amit Willet nem tudott elérni a brit lakosságnál, a németeknek sikerült. 1916-ban, az I. világháború közepén Németország bevezette az óraátállítás rendszerét, hogy energiát takaríthasson meg a háborús erőfeszítések miatt. Nagy Britannia egy hónappal később követte Berlin példáját.
Amikor az Egyesült Államok 1918-ban belépett a háborúba, szintén bevezették a nyári időszámítást. Wilson elnök a háború után is meg akarta tartani a rendszert, ám a többnyire vidéki farmerokból álló amerikai lakosság gyűlölte az időváltozást, mert a munkájuk a nap állásától függött. Az új időszámítás zavart okozott a városi emberrel való kapcsolatukban, ami azért lett volna fontos, mivel nekik akarták eladni megtermelt áruikat. Mikor a Kongresszus hatályon kívül helyezte az új rendszert, Wilson megvétózta az intézkedést, ám a törvényhozás felülírta a vétót, ami meglehetősen ritkán fordult elő.
A II. világháború idején az óraátállítás rendszere ismét divatba jött: szintén a háborús erőfeszítések miatt szerettek volna időt megtakarítani. Az Egyesült Államokban kevesebb mint egy hónappal a japánok Pearl Harbor elleni támadása után vezették be. Ezúttal azonban az amerikai lakosság már nem volt annyira lelkes, hogy elvész a munka utáni napfény, így mikor ismét hatályon kívül helyezték a nyári időszámítási rendszert, néhány város megtartotta azt.
Teljes volt a káosz: egy Moundsvilleből az ohio-i Steubenvillebe tartó közel 50 kilométeres buszút során nem kevesebb, mint hét alkalommal változott meg az idő. Minneapolis és St. Paul városaiban különböző időszámítást alkalmaztak, ami jelentős zavart keltett a dolgozókban, akik az egyik városban éltek és a másikba jártak dolgozni. „A külvárosok lakói abszolút nem tudták, mit tegyenek”. A „minden város saját idővel bír” rendszer nem tarthatott sokáig. 1966-ban a Kongresszus bevezette a Uniform Time Act-et, amely meghatározta az egységes rendet. A szövetségi kormányzat azokat a napokat is meghatározta, amikor előre, illetve hátra kell állítani az időmérő eszközt, elejét véve a városok önkényes időszámításainak.
Azóta a Kongresszus három alkalommal bővítette a nyári időszámítás hosszát: az 1970-es évek energiaválsága során, az 1980-as években és végül 2007-ben. Ma a nyári időszámítás a március és november közti időt öleli fel. Az említett változásokra való legfőbb érveket az energiatakarékosság szolgáltatta, azonban más előnyei is akadnak: a sötét estéken a kevesebb autó kevesebb balesetet okoz és a dolgozó emberek tömegei sokkal több időt tudnak a munka után a napfényben eltölteni.
Magyarországon 1916-ban vezették be a nyári időszámítást, de voltak évek, amikor szünetelt. 1954-57-ben még a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkező kapacitási nehézségek enyhítésének reményében alkalmazták, 1958 és 1979 között a nyári időszámítás használata szünetelt, 1980-ban újra bevezették villamosenergia-megtakarítási céllal - szögezi le írásában a mult-kor.hu
Forrás
mult-kor.hu
