A legnagyobb szlovák vagy a legnagyobb gazember?

A gond azonban teljesen más – a köztelevízió elszúrta, és most csak a saját hibáját igyekszik helyrehozni. Ráadásul a rendszerellenesek azokat kárhoztatják emiatt, akik nagyon is jól tudják, hogy Tiso valóban nem volt a legnagyobb szlovák, írja a Denník N napilap, amely szerint a köztelevízió azzal, hogy először cselekedett, és csak azután gondolkodott, csupán azt érte el, hogy a nyilvánosság egy részének szemében Tisóból másodszor is mártírt csináltak, akit a „demokraták megcenzúráznak”. Pedig ez messze nem így van.

Egy ilyen ankét a mi végeinken egyébként sem végződhet jól. A szlovákok egy része ugyanis valóban azt gondolja, hogy Tiso a legnagyobb közülük, s a rajongói tábora gondolkodás nélkül rá szavazna. Ezt nem lehetne megakadályozni, s a tévé most még okot is adott nekik arra, hogy azt higgyék, nem egy bűnözőre szavaznak, hanem egy „személyiségre”. A napilap szerint ráadásul Tiso kiiktatásával olyan kínos helyzet alakult ki, amikor az egyik diktatúra fejét ugyan kizártuk (Tiso) a legnagyobb szlovákok rangsorából, a másik (Husák) azonban győztese lehet annak.

Gustáv Husáknak ugyanis a lap szerint vannak érdemei például a Szlovák Nemzeti Felkelés megszervezésében, a háború után azonban aktívan közreműködött a kommunista diktatúra kiépítésében, és 1968 augusztusa után annak a rendszernek az élén állt, amely üldözte a saját polgárait. De Husákhoz hasonlóan szavazhatunk akár Vasil Biľakra is, a hazaárulóra, aki 68-ban a megszállókat behívta.

Miért van az, hogy Husák rendszerére még mindig szeretettel emlékeznek több százezren. A helyzethez a politikusok is hozzájárulnak, akik a bársonyos forradalom előtti rendszert nyíltan elbagatellizálják (mint például Robert Fico), vagy éppen megvédelmezik (mint Blaha). Ezzel csak ahhoz járulnak hozzá, hogy például Biľakra szavazni egy ilyen ankét során egyáltalán nem lesz szégyenletes dolog, véli a lap, amely szerint a politikusok általánosságban véve drámai módon hozzájárulnak a történelem elferdítéséhez Szlovákiában.

Csehszlovákia például 1918. október 28-án alakult, de mi a 100 éves évfordulóját mégis október 30-án ünnepeltük. Mert a politikusok a történészek tiltakozása ellenére így döntöttek. Ráadásul az eseményt, amely talán a legfontosabb Szlovákia történetében, a politikusok döntő részének köszönhetően is, már hosszabb ideje alábecsülik nálunk, véli a Denník N.

Sokáig eltart még, amíg ez az ország megengedhet magának egy ilyen ankétot anélkül, hogy ne kellene az utolsó pillanatig attól rettegnünk, hogy a legnagyobb gazemberek egyike kerül az első helyekre. Még jó, hogy van egy Štefánikunk, fűzi hozzá a lap.

Peter Bárdy, az Aktuality.sk főszerkesztője szerint Jozef Tiso még mindig megosztja a szlovákokat, s úgy tűnik, így lesz ez még sokáig. Bárdy szerint már az is sokat mondó, hogy Peter Núñez, a Legnagyobb szlovák projekt (ennek keretében keresik a legnagyobb szlovák személyiséget) rendezője saját bevallása szerint történelmet végzett. Egy olyan ember, aki történelmet tanult egyetért Tiso jelölésével, aki náci katonákat tüntetett ki, olyanokat, akik elnyomták a Szlovák Nemzeti Felkelést? Nem igazolja a döntést Núñez ama érve sem, hogy Tiso jelölésével Dušan Kováč történész is egyetértett.

Jaroslav Rezník, a tévé SNS-szel összefonódott vezérigazgatója meg külön fejezet. A média értesülései szerint sohasem hitte, hogy Tiso bekerülhet az első tíz legnagyobb szlovák közé. Állítólag eredetileg csak ezért sorolták őt be az ankétba. Nem, nem vicc, ez a szlovák közmédia legerősebb emberének gondolkodásmódja, írja Bárdy, aki szerint olyan emberek kerültek vezető tisztségekbe a közmédiába, akik nagyon veszélyesek. Tiso és rendszere bűntetteinek kétségbevonása csak megerősíti a fasisztákat és a neonácikat ugyanis abban, hogy folytassák a Tiso-kultusz további építését, véli Bárdy.

A Denník N szerint az RTVS felelős vezetői képtelenek a nézettségnövelést célzó beharangozók felett gondolkodni, és összefüggéseiben látni, hogy a köztelevízió nem harangozhatja be a Legnagyobb szlovákot kereső ankétot egy olyan emberrel, aki 71 128 embert küldött a halálba a saját országából, és hazaárulás miatt elítélték.

A tény, hogy a Különleges Ügyészi Hivatal ügyésze azzal bízta meg a Nemzeti Bűnügyi Ügynökséget, vizsgálja meg, hogy a Tiso-féle beharangozó az alapvető jogok és szabadságjogok visszaszorítását célzó mozgalom propagálásának és támogatásának minősül-e, azt mutatja, hogy a gond nem a nyilvánosság köztelevízióval szembeni „hisztériás” reakciójával van. Ellenkezőleg, a veszélyt a köztévé vezetésének helytelen döntései okozzák, sommázza a Denník N.