A klíma befolyásolhatta a mexikói és perui civilizációk fejlődését

A Douglas Kennett vezette kutatásban Közép-Mexikó klímaadatait a Guerrero állambeli Juxtlahuaca-barlang cseppkőoszlopainak igénybe vételével nyerték ki. Ezenkívül megvizsgálták a perui Andok Quelccaya gleccserében megőrződött adatokat is. A klímarekordok mindkét esetben oxigénizotóp-méréseken alapultak a jég vagy cseppkőoszlop korban behatárolható rétegeiben. Ennek alapján arra derült fény, hogy Mexikóban 2000, Peruban 1800 éven át évenként változott a csapadékmennyiség és a hőmérséklet.

A klímaadatokat Mexikó szervezett gazdálkodó társadalmaival vetették össze, különösképpen három állam felvirágzására és hanyatlására - Teotihuacan Kr. e. 100–Kr. u. 650-ben, tolték birodalom Kr. u. 900-1150-ben és az azték birodalom 1400–1519 között - voltak kíváncsiak.

A Philosophical Transactions of the Royal Society folyóiratban közzétett eredményeik szerint Teotihuacan felvirágzása és terjeszkedése regionális hatalomként a Kr. u. 100-400 közötti időszakban stabilan csapadékos időszakban ment végbe. Hatalmának csúcsán Közép-Mexikó nagy részének életét befolyásolta. Hanyatlása 600-700 között, a Juxtlahuaca-barlangból kinyert adatok szerint az egyik legváltozékonyabb éghajlati időszakban zajlott le, amelyet a korábbi tanulmányok szerint ráadásul hosszú szárazság követett 700 után.

A nagyobb államok hanyatlását rendszerint a populációk szétszóródása és a hatalom decentralizálása követte. A kisebb, általában gyengébb városok hatalomra emelkedtek eme régiókban, de helyzetük ingatag volt és kevés terület felett uralkodtak. A 10. század elején a középső fennsíkokon Tula emelkedett fel nagyobb hatalom birtokosaként. Ez a változás a kutatók szerint egybecseng a 7. századénál valamivel nedvesebb és stabilabb klímaviszonyokkal.

A 15. század elejére Tenochtitlan, az azték birodalom fővárosa - a mai Mexikóváros - vált az egyik nagyobb várossá, amely a Mexikói-medence uralmáért versengett. Végezetül 200 ezer ember otthona lett. Az azték birodalom növekedése egybeesik egy nagyon száraz és igen stabil éghajlati periódussal. A birodalom 1519-ben a spanyol hódítók uralma alá került, ennélfogva nehéz megállapítani a 16. századi klímaingadozás lehetséges társadalmi hatásait.

Az említett időszakok mindegyike folyamán a városi populációk olyan mezőgazdasági módszereket fejlesztettek ki, amelyek kiszámítható csapadékmennyiségre alapoztak. Az instabil klímaviszonyokra jellemző populációs szétszóródás, hanyatlás és háború is egyértelműen kiolvasható a régészeti leletekből.

Peruban a helyzet nagyon hasonlított a mexikóihoz. Három civilizáció – wari és tiwanaku a Kr. e. 300–Kr.u. 1000 közötti időszakban, illetve az inka birodalom Kr.u. 1438-1525-ben - tett szert hatalomra az Andokban. A wari és tiwanaku állam egymás mellett fejlődött a mai Észak-Perut és Észak-Chilét lefedő fennsíkokon. A környezethez igazított, intenzív gazdálkodás kifinomult módszereire tettek szert, amelyek viszont érzékenyek voltak a hőmérséklet és a csapadék mennyiségét érintő változásokra. Az államok meleg, nedves és stabil éghajlaton fejlődtek ki. A klíma Kr. u. 1000-ben nagyon változékonnyá és szárazzá vált, ekkor a két civilizáció is hanyatlásnak indult.

Majd 1000-1300 között az éghajlat ismét felborult, a populációk szétszóródtak és kisebb, egymással versengő közösségek jöttek létre. Amikor a környezeti feltételek újfent stabilizálódtak, megalakult az inka birodalom, amely a 15. század végéig uralta az Andok régióját Ecuadortól Dél-Chiléig.

Létrejöttét öntözés, földművelés és más gazdálkodási módszerek komplex kombinációja, valamint regionális fővárosok bonyolult hálózata, rítusok, és háborúk tették lehetővé. Ezt az időszakot emellett ismételten stabil éghajlati viszonyok jellemezték. Az aztékokhoz hasonlóan az inka civilizáció is a spanyol konkvisztádorok uralma alá került 1533-ban.

A kutatók szerint mindkét régió a felemelkedés, hanyatlás és újrarendeződés olyan mintázatát tárja fel, amely tükrözi az éppen fennálló klimatikus viszonyokat. Vagyis a politikai széttagolódás, a szociopolitikai instabilitás és háborúk a változékony éghajlati körülmények közepette jelentkeztek, míg a stabil időszakokban indultak növekedésnek és váltak sikeressé eme közösségek.