A kitelepítettekre emlékeztek Balogtamásiban
"Ma az igazság igényével csak azt kívánhatjuk az áldások Istenétől, hogy adjon a Földre gyógyírt a történelmi sebekre és megbocsájtást mindezen bűnökre" - mondta Nt. Dr. Rákos Lóránt, református lelkész.
A Csehországba való deportálások Gömör számos települését érintették. Százelékban kifejezve a legtöbb családot éppen Balogtamásiból telepítettek ki, a lakosság mintegy 25 százalékát deportálták. Ma már alig akadnak túlélők, akiknek egykoron el kellett hagyniuk őseik földjét.
"Összeszedtek bennünket, az autó ott állt a kapunk előtt, és mindent elvittek, mindent. Felpakoltak az autóra és vittek bennünket Branišovicére, és éjszakának idején lepakoltak" - emlékezik a hét évtizeddel ezelőtt történtekre Bódi János.
"Nem haragszunk senkire, csak fáj valami..." – mondja könnyeivel küszködve özvegy Homoly Béláné.
Pósa Dénes, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének alelnöke azt hangsúlyozta, nem szeretnék, hogy fehér foltok legyenek a felvidéki magyarság történetében. "Egyeseknek azonban az az érdeke, hogy ilyen fehér foltok legyenek, valahogy elnyelje a történteket az idő, ne elmékezzünk ezekre a szörnyű korszakokra. De tudni kell a fiataloknak is, hogy szüleikkel, esetleg nagyszüleikkel az 1945-ös, 46-os, 47-es években mi történt, és kell ezt tudni mindenkinek, nemcsak a magyaroknak, hanem a szlovákoknak is, éppen azért, hogy ilyen események ne történjenek meg a jövőben".
A megemlékezés közös imádsággal és a Himnusz eléneklésével ért véget.


