A jövő miatt nem aggódunk, Atyánk gondoskodik rólunk

Szabados Kati 2019. január 06., 10:20

Dunaszerdahelyen már a reformáció századában megjelent a református gyülekezet, de évszázadokig kis létszámmal, szinte búvópatakként létezett. 1941-ben vált önállóvá, addig a környező falvakhoz tartozott.

Fotó: Szabados Kati

A dunaszerdahelyi reformátusok templomépítési törekvései is ekkor erősödtek meg, ám egészen 1998 decemberéig kellett várni, hogy a templomukat felszentelhessék. A húszéves jubileum kapcsán a Dunaszerdahelyi Református Egyházközség lelkipásztora, Görözdi Zsolt beszélt lapunknak, a Magyar7-nek a templomépítés körülményeiről, a sok nehézségről és a kitartó törekvésről, valamint a jó szándékú segítségnyújtókról.

A lelkész bemutatta a dunaszerdahelyi gyülekezet mai életét is, az egykor maroknyi reformátusból napjainkra csaknem kétezresre duzzadt közösség tevékenységét. Amikor több évszázad után 1941-ben önálló gyülekezetté vált a szerdahelyi, felerősödtek a törekvések egy önálló otthon megépítésére. Az idő tájt az evangélikus templom volt a református istentiszteletek helyszíne.

Kevesen voltak, de számontartották egymást, és tudták, csak akkor maradnak fenn, ha lesz egy saját templomuk, egy saját központjuk.

Meghiúsult tervek

Vásároltak is egy nagy telket a városban, de azt a kommunisták egy tollvonással elvették. A következő időszakban közadakozásból nagyon sok pénzt gyűjtöttek össze. Voltak olyanok is, akik a gyülekezetre hagyományozták a családi házukat, hogy annak árával segítsék a temlomépítést. A devalváció miatt azonban az összegyűjtött pénz elértéktelenedett, és az állam nem is engedélyezte a templomépítést. 1968-ban enyhült egy kicsit a politikai nyomás, de Dunaszerdahelyen továbbra sem volt szabad új templomot építeni, csak falun. Diósförgepatonyban épülhetett fel ebben az időszakban egy református templom.

1989 után a városban más hangulat kezdett el uralkodni. Az 1990-es évek elején Görözdi Miklós lelkész volt az, aki az akkori gyülekezet gondnokával, Nagy Istvánnal elkezdte a templomépítési terveket megvalósítani. Ehhez nagyon komoly partnerre talált az akkori polgármesterben, Öllős Árpádban és a későbbiben, Pázmány Péterben, valamit a városvezetésben is. A régi telküket nem kapták vissza, de a város szimbolikus összegért rendelkezésükre bocsátotta azt a területet, amelyen most a templomuk áll. Az 1993-ban elkezdett építkezés öt évig tartott. A pénzt közadakozásból próbálták összeszedni, és a város is nagy anyagi segítséget nyújtott, az összeg mégis kevésnek bizonyult az építkezés befejezéséhez. Ekkor azonban jelentkezett egy addig ismeretlen holland gyülekezet, amely a legnagyobb anyagi segítséget nyújtotta, és a templom felépülhetett. A huizeni gyülekezet a későbbiekben testvérgyülekezetük lett.

A templomépítés erősítette a gyülekezetet

Az új templomot húsz éve, 1998 decemberében szentelték fel. Az építkezés kezdetekor mintegy harminc ember segítségével számoltak, de hamar kiderült, hogy sokkal több református van itt, akik folyamatosan bekapcsolódtak a munkába. Azáltal, hogy a gyülekezetnek temploma lett, és nem is csak temploma, hanem gyülekezeti centruma, amelyben egyebek mellett konferenciatermek, konyha, irodák, vendégszobák, lelkészlakás is helyet kapott, a gyülekezet otthonra talált, és napjainkban egyre többen találják meg ezt a helyet. A nyilvántartott csaknem kétezer reformátusból ötszázan aktívan bekapcsolódnak a gyülekezeti életbe, és a nem ünnepes vasárnapokon is mintegy 120 ember gyűlik össze az istentiszteleteken.

Fotó: Szabados Kati

Lelkigondozás és szeretetszolgálat

Görözdi Zsolt elmondta, hogy a gyülekezet lelki építésének víziója nemcsak az istentiszteletekre terjed ki. Hétközben három korosztálynak tartanak külön bibliaórákat, fiataloknak, középkorúaknak és időseknek. A kicsi gyermekeket már hároméves kortól megszólítják a szüleikkel együtt, amikor adventben és húsvét előtt játszóházakat, közös ünnepvárókat tartanak. A dunaszerdahelyi magyar iskolákban 27 csoportban tartanak hittant. 18 éve rendszeresen szerveznek nyári gyermektáborokat, a legutóbbin 95 gyermek vett részt. A felnőttek részére rendszeresek az evangelizációk, de világi témájú előadásoknak is helyet ad a központ. Sok olyan koncert is megvalósul itt, amely beleillik a templom világába.  Ebben az évben kiemelt rendezvény volt a húszéves múltról való megemlékezés.

Jelenleg három lelkész szolgál a gyülekezetben. Görözdi Zsolt mellett két beosztott lelkész, Virág Szilvia és Takács Klaudia látják el a feladatokat. Nemcsak a templomban, de kéthetente az idősek otthonában és a kórházban is tartanak istentiszteletet. A szeretetszolgálatból a laikusok is aktívan kiveszik a részüket. Segítenek a rendezvényeken, a gyermektáborokban és rendszeresen látogatják a betegeket a kórházakban és az idősek otthonában. A szeretetszolgálat és a rászorulók támogatása nemcsak karácsony táján, de az egész évben jellemző a gyülekezetre.

Gondolatok az új év kezdetén

A lelkész szerint a gyülekezet és ugyanakkor minden ember életét az örökkévalóságban kell elképzelnünk.

„Erre az új évre sem lehet más programunk, mint hogy Isten elé, ha úgy tetszik, az örökkévalóság mércéjére helyezzük az életünket. Ez több dolgot is jelent: Ha valami jó ér bennünket, akkor az örömeinkért tudjunk hálásak lenni. Ha baj ér minket, tudjuk azt is elfogadni, tudva, hogy minden Istentől érkezik, és Ő nem hagy magunkra a bajban sem, és ezt a lelki közösséget tudjuk megélni. A jövő miatt pedig nem aggódunk, hiszen ahogy a hitvallásunk mondja, Atyánk gondoskodik rólunk” – zárta gondolatait Görözdi Zsolt lelkipásztor.

Az írás megjelent a Magyar7 2019/01-es számában.

Képgalériánk:
Fotó: Szabados Kati

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS