A Hilton szállodalánc alapítója 130 éve született

Hilton apja Norvégiából vándorolt ki Amerikába, anyja német eredetű családból származott. Õ gyermekkorát szülővárosában, az új-mexikói San Antonióban töltötte hét testvérével együtt, s a katonai és bányászati akadémiát is elvégezte. Rövid ideig republikánus színekben tagja volt az akkor alakult Új-Mexikó állam törvényhozásának, az első világháború idején az európai hadszíntéren szolgált. Első üzleti tapasztalatait még kamaszként szerezte a családi vállalkozás üzemeltetésében, amely egyszerre volt vegyesbolt, posta és motel.

A háborúból hazatérve az olajüzlet lázában élő Texasban akart bankár lenni, végül mégis egy negyvenszobás motelt vett meg 1919-ben Cisco városkában. A Mobley Hotel vendégei olajmunkások voltak, akik nyolcórás váltásban aludtak a szobákban. (Hilton első szállodájában emlékét ma mellszobor őrzi.) Az üzlet virágzott, 1923-ra Hiltonnak már 350 motelszobája volt, és egy nevét viselő szállodáról álmodozott.

Az első Hilton Hotel 1925. augusztus 2-án nyílt meg Dallasban, és a 325 szobás Dallas Hilton túlélte a gazdasági válságot. A tulajdonos a recesszió éveiben megtanulta a könyörtelen szigorúságot (többször a csőd szélén táncolt, de mindig megmenekült), s néhány év alatt visszafizette a kölcsönöket. Hilton szállodákat épített (1939-ben szerezte meg első Texason kívüli hotelét, az új-mexikói Albuquerque városában, egykori szállodája ma a Hotel Andaluz nevet viseli), bérelt és vásárolt Amerika-szerte, még a veszteséges vállalkozásokat is hihetetlenül rövid idő alatt tette pénzcsináló gépezetté, így valóságos mítosz alakult ki körülötte.

1943-ban a Hilton lett az első, a kontinens mindkét partján üzemelő szállodalánc, a céget 1946-ban bevezették a tőzsdére, 1949-ben pedig megszerezte a világ egyik leghíresebb szállodáját, a New York-i Waldorf Astoriát. A Hilton lett az első nemzetközi hotellánc, amelynek minden egyes szállodájában hasonlóan magas színvonalú szolgáltatás várta a vendégeket: 1947-ben például a New York-i Roosevelt Hilton volt az első szálloda, amelynek szobáiban tévékészüléket helyeztek el.

1959-ben létrehozta első repülőtéri szállodáját San Franciscóban (ez volt egyben az első, légi kikötőben épített hotel), 1954-ben megvette a Statler szállodaláncot, ezt a tranzakciót később a trösztellenes törvény megszegésének vádjával per is követte. A szerencsejátékok felé is nyitott, majd hitelintézetet és autókölcsönző vállalatot alapított, és még a cukoriparba is beszállt. Az 1960-as évektől külföldi kormányokkal is társult, a szállodaépületek helyi tulajdonban maradtak, a személyzet csak működtette őket. A vállalat élén 1966-ban fia, Barron Hilton követte, Conrad ettől kezdve a jótékonyságnak szentelte magát, könyveket írt, és korábban, még 1944-ben létesített alapítványában tevékenykedett.

A Hilton szállodalánc ma a világ mintegy 100 országában több mint ötezer hotellel van jelen, a vendégek elégedettségi mutatója rendkívül magas. Hilton szlogenje a "minimax" volt, azaz minimális árakon maximális elégedettség, s élete végéig gondosan ügyelt arra, hogy a nevét viselő szállodák a lehető legmagasabb színvonalon működjenek. Kelet-Európában az első Hilton szálloda Budapesten nyílt meg 1976 szilveszterén, a második budapesti Hilton 2000-ben a West End City Centerben kezdett működni; ez a világ első olyan szállodája, amely bevásárlóközponttal egybekötve üzemel.

Hilton számos egyetem díszdoktora volt, önéletrajza 1958-ban jelent meg Be My Guest címmel, s művét a szállodaiparban dolgozók kötelező kézikönyveként tartják számon. A szállodamágnás háromszor nősült, első házasságából született az ifjabb Conrad, aki Elizabeth Taylor első férjeként szerepelt a pletykalapok hasábjain. Második felesége négy évig Gábor Zsazsa volt, aki később azt mondta, ez volt az egyetlen alkalom, hogy pénzért ment férjhez. Nyolcvankilenc évesen harmadszor is megnősült, ekkor a hatvankét éves Mary Frances Kelly oldalán járult az oltár elé.

A tökéletességre törekvő üzletember 1979. január 3-án, kilencvenegy éves korában hunyt el tüdőgyulladás következtében a kaliforniai Santa Monicában. Gondolatai még ekkor is szállodái körül forogtak, utolsó szavai állítólag ezek voltak: "A zuhanyfüggönyt tegyék a kádon belülre..."

A szállodaláncos nevével díjat is alapítottak: a világ legnagyobb összegű - kétmillió dolláros - humanitárius kitüntetésével a Hilton Alapítvány 1996 óta azokat ismeri el évente, akik a legelesettebbek támogatásán dolgoznak, legtöbbször elszigetelt területeken. A Hilton Humanitárius Díj idei kitüntetettje egy Bangladesben székelő nemzetközi egészségügyi kutatási szervezet.