A félmilliomos: Bugár Béla érthetetlen cégeladása
Az elmúlt napokban Bugár Béla gazdasági érdekeltségeiről cikkezett a szlovák nyelvű sajtó. Az ott megfogalmazott kényes kérdéseket és az ezzel kapcsolatos kételyeket a Most-Híd elnöke az egyetlen magyar nyelvű napilapunk hasábjain igyekezett cáfolni és eloszlatni. Ám az igazán lényeges kérdésekre nem adott választ. Sőt, újabb nyugtalanító kérdések merültek fel, amelyek felvetik a törvényszegés gyanúját.
Nézzük a tényeket! Bugár Béla feles tulajdonosa volt a Parcus nevű részvénytársaságnak. A céggel a sajtó az elmúlt években sokat foglalkozott: ez az a társaság, amely a nagyszarvai idősek otthonának helyt adó kastélyt tulajdonolja. Azért írjuk múlt időben Bugár feles tulajdonrészét, mivel ő maga pontosítja a fent említett cikkben ezt az adatot azzal, hogy csak 2017 elejéig tartott ez az állapot, utána eladta a cég részvényeinek 24 százalékát, és már csak 26 százalék maradt a tulajdonában.
Ha megvizsgáljuk a Parcus Rt. eredményességét, akkor jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a társaság az elmúlt majd egy évtizedben egymillió euró nyereséget mutatott ki. Ebben a cégben volt Bugár Béla 50% -os tulajdonos, tehát az egymillió fele őt illette. Ha nem is lesz egy évtized alatt milliomos az ember belőle, de legalább félmilliomos.
Illusztrációként álljon itt a FinStat.sk portál kimutatása erről:
A nyereségmutatóból azt látjuk, hogy a cégnek egyetlen veszteséges éve volt, mégpedig a 2010-es, ám a rákövetkező esztendő 400 ezernél is magasabb nyeresége ezt feledtethette. A többi év pedig tisztes nyereséget biztosított a társaság két feles tulajdonosának, akik közül az egyik Bugár Béla. Újra hangsúlyozzuk: volt. 2017-ben ugyanis megszabadult a részvényei majdnem felétől.
Ez első ránézésre érthetetlennek tűnő lépés, hiszen
ki ad el egy folyamatosan nyereséget termelő cég részvényeiből és főleg miért? Ezzel a kérdésünkkel szóvivőjén keresztül megkerestük magát az érintettet, választ azonban nem kaptunk.
A kérdés, miért adhatta el Bugár Béla a részvényeinek jelentős részét, még érdekesebbé válik, ha megvizsgáljuk az Új Szó cikkéhez csatolt fényképfelvételt. Ezt kinagyítani ugyan nem lehet, de egy közönséges nagyítóval azért olvashatóvá válik: Bugár Béla annyiért adta el a részvényeit, mint azt a kibocsátásukkor jegyezni, azaz megvásárolni lehetett.
Száz euróba került egy részvény, és Bugár ugyanannyiért adta el.
Miért ad el valaki nyereség nélkül olyan részvényt, amelyből magának folyamatosan haszna származik?
Ezt a kérdést is feltettük Bugárnak, ám választ erre sem kaptunk.
Ennek hiányában arra kell gondolnunk, hogy a Parcus Rt. számára Bugár fontossága és jelenléte a cégben nem a tulajdonrésze nagyságától függ. Sokkal inkább attól, hogy így vagy úgy, de tudni lehessen, hogy ebben a vállalkozásban a befolyásos politikus is „benne van“.
Az, hogy az érintett nem válaszol a részvények árára vonatkozó kérdésünkre, további kérdések sorát veti fel. Például azt: Bugár csak nem nejlon-szatyorban vagy egy nokiás dobozban kapta meg a részvények valós értéke közti különbözetet? Vagy Bugár már a részvények megvásárlásakor jelentős kedvezményt kapott, és nem annyit fizetett értük, amennyiért ezeket jegyezni lehetett? Vagy éppen ingyen jutott hozzá ehhez a tulajdonrészhez?
Ha így történhetett, vajon mi oka volt annak, hogy a részvénytársaság így kedveskedett egy politikusnak? Mit kapott a cég a tulajdonrészért cserébe?
Az ügy további érdekessége, hogy Bugár – saját bevallása szerint – a részvényekért kapott pénzt kölcsönadta a Parcus Rt-nek – méghozzá kamatmentesen. Ezért a párt szóvivőjén keresztül megkérdeztük Bugár Bélától azt is, miért ad kamatmentes kölcsönt egy olyan vállalkozásnak, amelyik ilyen szép nyereséggel működik?
Ez utóbbi kérdésre már csak azért is illene választ adnia a pártelnöknek, mert a Kereskedelmi Törvénykönyv kimondja: saját cégünknek adott kölcsön esetében a kamatmentességet írásban indokolni kell. Vajon mi lehetett az indok ebben az esetben?
Mivel azonban megint válasz nélkül maradtunk, ismét csak magunkra hagyatkozhatunk:
ha Bugár kamatot kér a kölcsönadott pénzre, akkor abból neki, mint magánembernek adót kell fizetnie. Ha pedig nem kér kamatot, akkor az a kamatra szánt pénz a saját cégében marad – adómentesen.
Foglaljuk tehát össze azt, amit tudunk. Bugár Béla felerészben tulajdonosa volt egy vállalkozásnak. Ez a vállalkozás az elmúlt majd‘ egy évtizedben egymillió euró nyereséget termelt. Bugár ennek ellenére eladta részvényei nagy részét, így onnantól már nem az eredmény felére, hanem csak negyedére lesz joga. A részesedését nyereség nélkül adta el. Azt a pénzt, amit a részesedéséért kapott, kölcsönadta ugyanennek a cégnek. Méghozzá kamatmentesen.
Miért vált meg a nyereséges vállalkozásban való részesedésétől?
Miért névértéken adta el a cég részvényeit, holott azokat jelentős haszonnal is értékesíthette volna?
Miért nem kért kamatot a nyereséges cégnek adott kölcsön után?
