A Dél hősei – kikről mintázták az Egyesült Államokban ledöntött szobrokat?
Ahogy egyre több konföderációs emlékmű jut a lebontás sorsára, felmerül a kérdés, hogy mennyire ítélhetjük meg a jelenkor mércéjével az egyes történelmi szereplők cselekedeteit, avagy hol húzhatjuk meg a határt a rabszolgatartó államok jogaiért fegyvert fogó hadvezérek és az amerikai történelem olyan jelentős alakjai, mint az ugyancsak rabszolgatartó Thomas Jefferson vagy éppen George Washington között.
Az amerikai polgárháború a rabszolgatartó, szakadár déli államok teljes vereségével ért véget 1865-ben. A négy háborús év több amerikai katona életét követelte mint az Egyesült Államok részvételével zajlott 20-21. századi fegyveres konfliktusok (beleértve a két világháborút is) összesen. A Dél 11 állama nagyrészt romokban és kivéreztetve nézett szembe az úgynevezett rekonstrukcióval, amelynek célja az egykori rabszolgatartó államok belső viszonyainak átalakítása és az Egyesült Államok politikai intézményrendszerébe való visszavezetése volt.
A háborús vereség és a rabszolgaság intézményének felszámolása azonban korántsem jelentette egyszersmind a déli államok „belső különállásának” végét. A vesztes háború emléke élénken élt tovább a legyőzöttekben, kezdetben természetesen a még nagyon is közeli gyász formájában. Számos, az elesett katonáknak emléket állító, napjainkban is látható szobrot emeltek ekkoriban, legtöbbjüket a temetők közelében.
A rekonstrukció korszakának lezárultával – 1877-ben az utolsó „megszálló” szövetségi katona is elhagyta a déli államokat – a gyász fokozatosan átalakult, és elindult a „Déli Függetlenségi Háború” romantikus képének kialakítása. Az emlékezés központjába az elesett katonák helyett a Konföderációt vezető hadvezérek és politikusok kerültek.
A ma álló konföderációs emlékművek többsége 1890-1950 között épült. Rövidesen a két legendássá vált déli hadvezér, Robert E. Lee és Thomas „Stonewall” Jackson, illetve a déli államok elnöke, Jefferson Davis alakja magasodott számos kormányzati épület előtt. Az új szobrok már egyértelműen a Konföderáció „Veszett ügyének” dicsőítését szolgálták, igaz, a rabszolgaság ekkor már nehezen védhető ügyének helyébe sokkal inkább a háború előtti Dél erkölcsi nagyságának és katonai vitézségének hangsúlyozása került.
Ezen korszak legmonumentálisabb alkotása minden bizonnyal a Georgia állambeli Stone Mountain mellett felállított hatalmas, hegyoldalba faragott dombormű (a legnagyobb ilyen alkotás a világon), amely a három nagy déli hős alakját örökíti meg egy „konföderációs Rushmore-hegy” formájában.
Egy 2016-os felmérés szerint 700, a Konföderációnak vagy a déli államok emblematikus alakjainak emléket állító szobor áll szerte az Egyesült Államok területén. Ezeket az emlékhelyeket nem csak a 11 déli államban, hanem összesen 31 tagállamban, sőt még a fővárosban is megtalálhatjuk. Az utóbbi években egyre többen követelik ezen szobrok lebontását arra hivatkozva, hogy azok egy embertelen intézményt védelmező személyeknek állítanak emléket és azok egyre inkább válnak a modernkori rasszizmus jelképeivé is.
Az utóbbi hetek erőszakos eseményei után többek között Stonewall Jackson ükunokái és Lee tábornok egy leszármazottja is amellett foglalt állást, hogy őseik szobrait el kell távolítani a közterekről. Sokan ugyanakkor még ma is hős szabadságharcosokat látnak a Konföderációs Államok katonai és politikai vezetőiben.
