2017. január 4., 10:29

75 éve kezdődtek a "hideg napok" Délvidéken

ÚJVIDÉK. Hetvenöt éve, 1942. január 4-én kezdődött a magyar hadsereg délvidéki "tisztogatása", amely "hideg napok" néven vonult be a történelembe. A vérengzésbe torkollott razzia január 21-23-án Újvidéken járt a legtöbb áldozattal.
201701041030300.Hideg-napok7.jpg
Galéria
+4 kép a galériában

A második világháborúban Jugoszlávia német lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. A Magyar Királyi Honvédség csapatai 1941. április 11-én lépték át a volt magyar-jugoszláv határt, hogy fennhatóságuk alá vonják Bácskát, a Muraközt és a Baranya-háromszöget. Õsszel a katonai közigazgatást polgári közigazgatás váltotta fel. Ekkorra megerősödött a szerbiai ellenállási mozgalom, 1941 novemberétől a Sajkásvidéken, Zsablya és Csúrog térségében partizáncsapatok tevékenykedtek. A partizánok 1941 végén többször is megtámadták a csendőr és honvéd járőröket. A legsúlyosabb összecsapás 1942. január 4-én egy Zsablyához közeli tanyán történt. A rejtőzködő partizánok felkutatására Szombathelyi Ferenc vezérezredes, vezérkari főnök razziát rendelt el, amelynek vezetését Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagyra, a területileg illetékes V. (szegedi) honvéd hadtest parancsnokára bízta. A tényleges ellenállást Deák László ezredes csendőr- és honvédalakulatai a következő néhány nap alatt felszámolták, a partizánok többségét megölték, majd akciójukat kiterjesztették a környező községek szerb és zsidó lakosságára is.   

A razziának Zsablyán és Csúrogon, majd január 21-étől Újvidéken (Novi Sad) sok halálos áldozata volt. A hermetikusan lezárt Újvidéken január 21. és 23. között rendkívüli állapot, statárium lépett életbe, e három nap alatt a szerb történészek szerint több mint 1300 helyi lakost gyilkoltak meg a magyar honvéd, határvadász- és csendőralakulatok. A vérengzés a harmadik napon érte el csúcspontját, amikor sokakat a házuk előtt lőttek le, másokat teherautókkal a Duna-parti strandra vittek és ott végeztek ki.   

Január 23-án este, miután Szombathelyi vezérezredes értesült a tömeges kivégzésekről, az újvidéki akciót leállították.   

A délvidéki razziák áldozatainak számáról többféle becslés is ismert, valószínű, hogy pontosak azok az 1944-ben készült honvédségi statisztikák, amelyek szerint 3340 embert, köztük 1238 nőt, gyermeket és öreget lőttek agyon. Az áldozatok többségükben szerbek (2550) és zsidók (743) voltak.   

1942 áprilisában - mások mellett Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus, lapszerkesztő, későbbi nemzeti ellenálló és Bethlen István volt miniszterelnök követelésére - Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök nyomozást rendelt el. A tömeggyilkosság ténye bebizonyosodott, majd az eljárás befejeztével, 1943. december 14-én a vezérkari főnök bírósága - immár Horthy Miklós kormányzó jóváhagyásával - megkezdte a vérengzés főbűnösei perének tárgyalását. A vád hűtlenség volt, mert így azonnal végrehajtható, súlyos ítéleteket lehetett hozni, amelyek ellen nem volt fellebbezési lehetőség.   

A vérengzés felelősei az SS oltalma alá menekültek

Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy elsőrendű vádlottat azzal vádolták, hogy eltért az utasításoktól, nem a valóságnak megfelelő jelentést adott, és a vezérkari főnöknek a további vérengzés megakadályozására adott parancsa ellenére, másnap Újvidéken jóváhagyta további 803 ember agyonlövését. Csaknem egyhónapi tárgyalás után a katonai bíróság az első-negyedrendű vádlottakra halálos ítéletet készült hozni, de azt távollétükben nem mondta ki, mert az ítélet kihirdetése előtt, 1944. január 15-én mind a négyen Németországba szöktek. Szökésüket az SS titkosszolgálata készítette elő, a határ túloldalán, Burgenlandban német tisztek fogadták őket. 

Feketehalmy-Czeydner és Grassy rendfokozatukkal azonos rangban a Waffen-SS tábornokai lettek. 1944. október 16., Horthy sikeretlen kiugrási kísérlete, illetve a német segítséggel végrehajtott Szálasi-puccs után mint az SS tábornokai tértek vissza Magyarországra. Szálasi valamennyiüket „rehabilitálta” a vezérkari főnök különbírósága bűnösségüket kimondó ítéletének hatálya alól, Feketehalmy-Czeydnert pedig vezérezredessé léptette elő.

A második világháború után Magyarországon, majd Jugoszláviában felelősségre vonták és elítélték a délvidéki gyilkosságok legfőbb felelőseit. Szombathelyi Ferenc vezérezredest, miután Budapesten a népbíróság jogerősen tízévi börtönbüntetésre ítélte, a magyar igazságügyi hatóságok – jugoszláv megkeresésre – az akkor hatályos hazai törvényekkel és a nemzetközi szokásjoggal is ellentétesen kiadták Jugoszláviának, holott tudták, hogy ott bizonyosan halálos ítélet vár rá. 

A jugoszláv népbíróság ítélete alapján 1946-ban Újvidéken, illetve a Sajkásvidék településein nyilvánosan kivégezték Szombathelyi Ferenc volt vezérkari főnököt, Bajor Ferenc vezérőrnagyot, az újvidéki katonai közigazgatás parancsnokát, Feketehalmy-Czeydner Ferenc nyugállományú altábornagyot, Grassy József vezérőrnagyot, Deák László nyugállományú ezredest és Zöldi Márton csendőr századost. Több alacsonyabb rangú magyar katona és rendőrtiszt is hasonló sorsra jutott. 

Tito partizánjainak bestiális bosszúja Újvidékért

Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-jéig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején a kommunista Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács utasítására etnikai alapú, bírósági eljárás nélküli megtorlásba kezdtek a Vajdaságban.  

Szinte valamennyi magyarlakta településen folytak a gyakran kollektív lincselésbe fordult és nem egyszer bestiálisan kegyetlen megtorlások. Tito partizánjainak megtorló akcióiban a becslések szerint legalább 20 ezer, más adatok szerint pedig akár 40–50 ezer délvidéki magyar veszthette életét.

Az 1942-es razzia során elkövetett bűncselekmények hamar napfényre kerültek, sokat írtak róluk nemcsak Jugoszláviában, de Magyarországon is - Cseres Tibor Hideg napok című, 1964-ben kiadott regényét Kovács András rendezésében két évvel később filmre is vitték -, míg az 1944-es megtorlásról 1990-ig egyáltalán nem lehetett beszélni Jugoszláviában. A kivégzetteknek a Délvidéken először 2002-ben Csúrogon állítottak emlékművet.   

A szerb-magyar történelmi megbékélés szellemében 2013. június 26-án ott rótta le kegyeletét Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb államfő. A magyar államfő ezt megelőzően a szerb parlamentben mondott beszédében bocsánatot kért azokért a bűnökért, amelyeket a második világháború idején magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen a Vajdaságban.  

2014. november 2-án Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök a szerbiai vezetők közül elsőként rótta le kegyeletét az 1944-45-ös ártatlan áldozatok szabadkai temetőben felállított emlékművénél, ahol bejelentette a Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabály eltörlését.   

Az úgynevezett hideg napok áldozatainak emlékműve Újvidéken, a Duna-parton áll. A Család nevet viselő szoborcsoportnál minden évben megemlékeznek az áldozatokról. Az 1944-1945-ös áldozatok tiszteletére tervezett újvidéki emlékmű felállításának előkészületei jelenleg is tartanak.

201701041030300.Hideg-napok7.jpg
Galéria
+4 kép a galériában
Megosztás