2013. január 20., 08:52

66 éve halt meg Al Capone, a hírhedt maffiavezér

CHICAGO. 1947 januárjában halt meg Alphonse Gabriel Capone, akit sokan a szervezett bűnözés amerikai atyjának tartanak. Al Capone egészsége az Alcatrazban romlott meg.

Közismert tény, hogy számos gyilkosság, és egyéb bűncselekmény ellenére a hatóságok egy egészen más vád, az adócsalás miatt tudták a maffiafőnököt börtönbe juttatni.

Ugyan a világ a chicagói gengszterfőnökként tartja nyilván Al Caponét, ám nem a "szeles városban", hanem New York Brooklyn negyedében egy olasz bevándorló család kilenc gyermeke közül negyedikként született. Az apja egy Nápoly mellől származó borbély, míg az anyja szintén a dél-olaszországi régióból származó varrónő volt. Bár az iskolában tehetséges gyermeknek mutatkozott, erőszakos hajlama már akkor kiütközött. Miután egyik tanárnőjét megverte, kizárták az iskolából, így dolgozni kezdett. A munkánál viszont jobban vonzotta a bűnözés.

Előbb néhány kisebb helyi bűnbandában szerzett tapasztalatot, majd csatlakozott a hírhedt Five Points Bandához, melynek vezetője, Frankie Yale volt, Capone első alvilági mentora, és példaképe. Ebben az időben szerezte a később becenevének alapját adó sebhelyét. Miután egy éjszakai bárban Capone inzultált egy lányt, annak Frank Gallucino nevű bátyja összevagdalta az arcát. Három vágás, mely örökre megmaradt, mely után a Sebhelyes arcúként hívták az alvilágban. Igaz erről többször azt állította, hogy háborús sérülés, ám a hadseregből rövid úton eltávolították, így a front közelébe sosem jutott el.

1919-ben két gyilkossági per miatt kényszerült áttelepülni Chicagóba, ahol John Torrio embere lett, akivel még a Five Points Gangből ismerték egymást. Torrio Capone segítségével szerezte meg a város egyik bűnszervezetének hatalmát, miután megölték az unokatestvérének a férjét James Colosimót, alias Nagy Jimmyt. Kezdetben a szeszcsempészetben tevékenykedett, majd egyre komolyabb feladatokhoz jut. 1922 közepén már ő volt Torrio bandájának a második embere. Azokban az években azonban véres maffiaháborúba keveredtek más chicagói bandákkal, mely során Torrio egy ellene irányuló gyilkossági kísérletben súlyosan megsebesült. Nem meglepő, hogy ezt követően 1925-ben átadta a várost Al Caponénak.

Torrio visszavonulásával a 26 éves Caponénak hirtelen egy ezer emberből álló csapatot és egy 100 millió dolláros „holdingot” kellett ellenőrzése alatt tartania. Bár a krónikák inkább az erőszakos cselekedeteket jegyezték fel, ám Capone bebizonyította, hogy a maga módján kiváló menedzser volt, hiszen mindezt kézben tudta tartani. Sőt Torriónál sokkal jobb szervező, kapcsolat- és szervezetfejlesztő volt, hiszen a 20-as évek második felében a bandája számos klasszikus maffiatevékenység (mint a szeszcsempészet, illegális szerencsejáték, prostitúció) mellett legális vállalakozásokat is megszerzett és üzemeltetett, így például komoly részesedéssel bírt a város legnagyobb takarító, illetve textilfestő üzemében is.

A politikai, üzleti és társadalmi élet szereplőivel való rendszeres érintkezései révén lassan kezdett beépülni a közéletbe. Emellett óriási korrupciós hálózatot épített ki, mely a rendőrségtől az igazságszolgáltatáson át a politikusokig terjedt. Jellemző, hogy hatalma csúcsán állítólag a város rendőreinek mintegy fele az ő alkalmazásában állt. De ő volt az egyik pillére az 1929-ben Atlantic Cityben tartott konferencián életre hívott nemzeti bűnözői szindikátusnak is- írja a Menedzsment Fórum lap.

Capone nem pusztán a szervezett bűnözés atyja volt, hanem ő alakította ki azt a máig élő gengszter divatot, amit a mostani maffiavezérek is éppúgy szívesen követnek. Capone rájött, hogy a népszerűség sokat javíthat hírnevén, sőt segítheti is a hatóságok elleni küzdelemben, mert akkor a közvéleményt maga mellé tudja állítani. Sokat állt fényképezőgép és kamera elé elegáns ruhában, megnyerő mosollyal és kedves magatartással, így a kor egyik celebritása volt. Ennek ellenére gyakran támadták bűnözői tevékenysége miatt, amit többnyire olyan nyilatkozatokkal utasított el, hogy :”Én csak egy üzletember vagyok, azt adom az embereknek, amire szükségük van”, vagy „Amit teszek, az csupán a piacon jelentkező kereslet kielégítését szolgálja”.

A rendőrség tehetetlensége mellett talán a maga által kreált üzletember státusz is hozzájárult ahhoz, hogy ha már az általa elkövetett gyilkosságok egyikét sem tudták rábizonyítani, más módon próbálják rács mögé juttatni. Caponét a Legfelsőbb Bíróság 1927-es határozata alapján ítéljék el, mely fenntartotta a jogot a kormány számára, hogy adót szedjen még illegális bevételek után is. Az ellene indított per végén 11 éves börtönbüntetést kapott.

1931-ben sikerült börtönbe záratni. Az atlantai szövetségi börtönben kezdte büntetésének letöltését, de 1934-ben átszállították az Alcatrazba. Rabsága éveiben egészsége megromlott, elméje kezdett elborulni, szifilisze részleges bénulást okozott szervezetében. 1939 novemberében, 11 éves börtönbüntetésének letöltése után, a félig roncs Caponét szabadlábra helyezték.

Már nem volt a régi, hatalmát soha többé nem tudta visszaszerezni, visszavonultan élt, 1947 januárjában agyvérzést majd tüdőgyulladást kapott, melyből már nem épült fel. Nem sokkal 48. születésnapja után, 1947. január 25-én halt meg.

Megosztás