61 éve halt meg az "angol beteg"
SALZBURG. 65 éves korában egy salzburgi szanatóriumban fejezte be kalandos életét Almásy László, Afrika-kutató, az angol beteg című Oscar-díjas film ihletője.
Almásy ága kékvérű felmenőitől nem örökölte a grófi címet, amellyel őt gyakran illetik, ellenben a földrajz iránt érzett vonzalmat igen. Nagyapja, Ede a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja, apja, György pedig Ázsia-kutató volt.
A fiatal László először inkább a műszaki ismeretek iránt érdeklődött, főleg a repülés iránt érzett olthatatlan vágyat, amitől 1910-es balesete sem riasztotta vissza. Almásy ugyanis 15 esztendősen lezuhant egy saját készítésű vitorlázó repülővel, de az esetet pár bordatöréssel megúszta. 1911 és 1914 között Angliában tanult, a világháború idején tért haza, majd pilótaként teljesített szolgálatot az olasz és orosz fronton.
A háború után Vas vármegyében élt, 1921-ben a visszatérést megkísérlő IV. Károly király kíséretében találjuk. Almásy a háború után a repülés melletti másik nagy szenvedélyének, az autózásnak hódolt, közben a Steyr osztrák cég megbízottjaként árusított autómobilokat az országban. E céghez köthető első, 1926-os afrikai útja is, mely során Kairóból Kartúmba ment, majd keresztülautózta a Líbiai-sivatagot.
Eszterházy Antal társaságában, és egy Steyr autóval egészen Khartumig elutazott, majd 1929-ben Széchenyi Zsigmonddal vadászott együtt a Líbiai sivatagban. Almásy fedezte fel 1932-ben a mesés Zarzura oázist Sir Robert Clayton, Commander Penderel és Patrick Claytonnal közös expedícióján. A gépkocsikkal és Robert Clayton sportrepülőgépével, a "Gypsy Moth"-szal keltek útra. A következő évben többször is visszatért a Gilf Kebir fennsíkhoz, és bejutott a Wadi Talh-ba (Akáciák Völgye).
Az expedíciók során találta meg Almásy lászló a fennsík lábánál a Wadi Szurát (Képek Völgye), számos őskori sziklarajzával és festményével, közöttük az "Úszók barlangjával" mely bizonyítja, hogy néhány ezer évvel ezelőtt ezen a területen még tavak is voltak. A barlangok képeinek nagy része a hajdan itt élt flórát és faunát ábrázolja. A vadállatok mellett szarvasmarhák is nagy számban láthatók rajtuk, jelezve a neolitikus kor egyik fő tevékenységét,a pásztorkodást.
A következő évben még háromszor tért vissza. Egyik alkalommal Kádár László geográfus is az expedíció tagja volt, aki a sivatagi formációk kialakulásával kapcsolatban jutott fontos eredményekre. Az expedíció által fölfedezett 637 m magas tanúhegyet vezetőjük tiszteletére Almásy-hegynek (Dzsebel Almásy, Jabal Almásy) nevezték el. Almássy László 1934-ben és 1935-ben is visszatért a líbiai sivatagba.
Ekkor térképezte fel a Szahara középső "Nagy homoktengernek" nevezett területét. Elsőként tudósított a Núbiában élő magyarabokról. Széles baráti köréhez éppúgy hozzátartoztak az egyszerű beduinok, mint a korszak előkelői, vagy a későbbi elnökök, Nasszer és Szadat.
Ettől kezdve vonzódott Észak-Afrikához, és az arab uralkodócsaládokkal kötött barátságoknak köszönhetően akkor is Egyiptomban maradhatott, miután a világválság idején a Steyr megvált tőle.
1932-től kezdődtek meg világhírű felfedezései, autómobilon utazva a negyvenes évekig teljesen feltérképezte a Szahara belső sivatagjait, számos oázist felfedezve elnyerte a „homok ura” elnevezést az araboktól. Mindeközben a repülés iránti szenvedélyéről sem mondott le, Kairóban repülőklubot alapított, foglalkozott légitérképészettel, aleppói balesete 1931-ben kis híján az életébe került.
A második világháború idején Rommel tábornok tartott igényt tudására és szolgálataira, tartalékos tisztként 1941 során vakmerő expedíciókat szervezett a brit vonalak mögé. Élményeiről "Rommel seregénél Líbiában" címen könyve jelent meg.
Miután a németek kiszorultak Afrikából, hazatért Budapestre, kitüntetéseit és hírnevét kihasználva sok zsidót mentett meg a nyilasuralom idején. Ennek ellenére a háború után a népbíróság kétszer is perbe fogta. Végül 1947-ben az egyiptomi királyi család segítségével az utolsó pillanatban sikerült életét megmenteni. Egyiptomba juttatták, ahol a megélhetését biztosító repülésoktatás és szafari-vezetés mellett kutatott Kambüszész perzsa király elveszett hadserege után, és sokat tett a Kairói Sivatagkutató Intézet létrejöttéért. Ennek igazgatói székét már nem tudta betölteni, mivel Salzburgban belehalt kiújult (vérhas) betegségébe.
Sírkövén a salzburgi temetőben "A sivatagok atyjaként" (Abu Ramla) szerepel. Mellszobra az érdi Magyar Földrajzi Múzeum kertjében áll. Sopronban a "Gróf Almásy László Keleti Szabadegyetem" névadója, Kairóban az „Al Maza” nemzetközi légikikötő őrzi a nevét.
Almásy Lászlóban világhírű felfedezőt tisztelhetünk, aki sikeres expedícióival a korabeli világsajtó reflektorfényében állt, élete kalandregény volt, mely többek között Az angol beteg című Oscar-díjas film készítőit is megihlette. Almásy László szerepét Ralph Fiennes játszotta.
A filmet péntek este sugározza az egyik kereskedelmi csatorna az „angol beteg” halálának 61. évfordulója alkalmából.
A fiatal László először inkább a műszaki ismeretek iránt érdeklődött, főleg a repülés iránt érzett olthatatlan vágyat, amitől 1910-es balesete sem riasztotta vissza. Almásy ugyanis 15 esztendősen lezuhant egy saját készítésű vitorlázó repülővel, de az esetet pár bordatöréssel megúszta. 1911 és 1914 között Angliában tanult, a világháború idején tért haza, majd pilótaként teljesített szolgálatot az olasz és orosz fronton.
A háború után Vas vármegyében élt, 1921-ben a visszatérést megkísérlő IV. Károly király kíséretében találjuk. Almásy a háború után a repülés melletti másik nagy szenvedélyének, az autózásnak hódolt, közben a Steyr osztrák cég megbízottjaként árusított autómobilokat az országban. E céghez köthető első, 1926-os afrikai útja is, mely során Kairóból Kartúmba ment, majd keresztülautózta a Líbiai-sivatagot.
Eszterházy Antal társaságában, és egy Steyr autóval egészen Khartumig elutazott, majd 1929-ben Széchenyi Zsigmonddal vadászott együtt a Líbiai sivatagban. Almásy fedezte fel 1932-ben a mesés Zarzura oázist Sir Robert Clayton, Commander Penderel és Patrick Claytonnal közös expedícióján. A gépkocsikkal és Robert Clayton sportrepülőgépével, a "Gypsy Moth"-szal keltek útra. A következő évben többször is visszatért a Gilf Kebir fennsíkhoz, és bejutott a Wadi Talh-ba (Akáciák Völgye).
Az expedíciók során találta meg Almásy lászló a fennsík lábánál a Wadi Szurát (Képek Völgye), számos őskori sziklarajzával és festményével, közöttük az "Úszók barlangjával" mely bizonyítja, hogy néhány ezer évvel ezelőtt ezen a területen még tavak is voltak. A barlangok képeinek nagy része a hajdan itt élt flórát és faunát ábrázolja. A vadállatok mellett szarvasmarhák is nagy számban láthatók rajtuk, jelezve a neolitikus kor egyik fő tevékenységét,a pásztorkodást.
A következő évben még háromszor tért vissza. Egyik alkalommal Kádár László geográfus is az expedíció tagja volt, aki a sivatagi formációk kialakulásával kapcsolatban jutott fontos eredményekre. Az expedíció által fölfedezett 637 m magas tanúhegyet vezetőjük tiszteletére Almásy-hegynek (Dzsebel Almásy, Jabal Almásy) nevezték el. Almássy László 1934-ben és 1935-ben is visszatért a líbiai sivatagba.
Ekkor térképezte fel a Szahara középső "Nagy homoktengernek" nevezett területét. Elsőként tudósított a Núbiában élő magyarabokról. Széles baráti köréhez éppúgy hozzátartoztak az egyszerű beduinok, mint a korszak előkelői, vagy a későbbi elnökök, Nasszer és Szadat.
Ettől kezdve vonzódott Észak-Afrikához, és az arab uralkodócsaládokkal kötött barátságoknak köszönhetően akkor is Egyiptomban maradhatott, miután a világválság idején a Steyr megvált tőle.
1932-től kezdődtek meg világhírű felfedezései, autómobilon utazva a negyvenes évekig teljesen feltérképezte a Szahara belső sivatagjait, számos oázist felfedezve elnyerte a „homok ura” elnevezést az araboktól. Mindeközben a repülés iránti szenvedélyéről sem mondott le, Kairóban repülőklubot alapított, foglalkozott légitérképészettel, aleppói balesete 1931-ben kis híján az életébe került.
A második világháború idején Rommel tábornok tartott igényt tudására és szolgálataira, tartalékos tisztként 1941 során vakmerő expedíciókat szervezett a brit vonalak mögé. Élményeiről "Rommel seregénél Líbiában" címen könyve jelent meg.
Miután a németek kiszorultak Afrikából, hazatért Budapestre, kitüntetéseit és hírnevét kihasználva sok zsidót mentett meg a nyilasuralom idején. Ennek ellenére a háború után a népbíróság kétszer is perbe fogta. Végül 1947-ben az egyiptomi királyi család segítségével az utolsó pillanatban sikerült életét megmenteni. Egyiptomba juttatták, ahol a megélhetését biztosító repülésoktatás és szafari-vezetés mellett kutatott Kambüszész perzsa király elveszett hadserege után, és sokat tett a Kairói Sivatagkutató Intézet létrejöttéért. Ennek igazgatói székét már nem tudta betölteni, mivel Salzburgban belehalt kiújult (vérhas) betegségébe.
Sírkövén a salzburgi temetőben "A sivatagok atyjaként" (Abu Ramla) szerepel. Mellszobra az érdi Magyar Földrajzi Múzeum kertjében áll. Sopronban a "Gróf Almásy László Keleti Szabadegyetem" névadója, Kairóban az „Al Maza” nemzetközi légikikötő őrzi a nevét.
Almásy Lászlóban világhírű felfedezőt tisztelhetünk, aki sikeres expedícióival a korabeli világsajtó reflektorfényében állt, élete kalandregény volt, mely többek között Az angol beteg című Oscar-díjas film készítőit is megihlette. Almásy László szerepét Ralph Fiennes játszotta.
A filmet péntek este sugározza az egyik kereskedelmi csatorna az „angol beteg” halálának 61. évfordulója alkalmából.
Forrás
mebt.hu rubicon.hu
