2016. november 18., 13:43

25 éve halt meg Gustáv Husák csehszlovák kommunista vezető

POZSONY. Huszonöt éve, 1991. november 18-án halt meg Gustáv Husák, a kommunista Csehszlovákia első szlovák és egyben utolsó elnöke, akinek nevéhez kötődik az 1968-as prágai tavasz eltiprása utáni "normalizáció".
201611181221440.husak_-_tasr.jpg
Galéria
+5 kép a galériában

1913. január 10-én született Pozsonyhidegkúton (ma Pozsony városrésze), egy szegény parasztcsalád harmadik gyermekeként. Már középiskolai évei alatt kapcsolatba került a kommunista mozgalommal. Húszéves joghallgatóként lépett be az akkor még legális Csehszlovák Kommunista Pártba, ekkor már feltétlen híve volt a Szovjetunió politikájának és a Kominternnek. Diplomáját 1937-ben szerezte meg, ezután ügyvédként kezdett praktizálni. A következő évben a müncheni egyezmény nyomán megkezdődött Csehszlovákia szétesése, a kommunisták illegalitásba kényszerültek, Pozsonyban Jozef Tiso alakított németbarát kormányt.

Az 1939-ben függetlenné vált Szlovákia 1941-ben belépett a második világháborúba, Husákot ekkor letartóztatták és internálták. Szabadulása után, 1943 végén beválasztották a kommunista párt központi bizottságába, 1944 őszén egyik vezetője volt a szlovák nemzeti felkelésnek, a bukás után sikerült elkerülnie a német megtorlást. 1945 januárjában Moszkvába ment és csatlakozott az ottani csehszlovák kommunista vezetőkhöz.   

A második világháború után újjáalakult Csehszlovákiában az 1946-os választásokon a kommunisták a szavazatok 40 százalékát kapták, és megszerezték a kormány kulcspozícióit. Husák, aki 1946 májusától négy éven át elnöke volt a regionális szlovák kormányzatnak, komoly szerepet játszott a magyarok kollektív bűnösségét is deklaráló 1945-ös kassai kormányprogram megvalósításában. A Beneš-dekrétumok alapján történt meg a felvidéki magyarság jogfosztása, vagyonának elkobzása, majd kitelepítése a szlovák-magyar lakosságcsere keretében. Husák a totális hatalomra törő kommunisták szlovákiai képviselőjeként a demokrata ellenzék megfélemlítésére, kiszorítására törekedett a vezetésből, céljai elérése érdekében megfélemlítést, sőt erőszakot is felhasznált.   

Az 1948. februári prágai kommunista hatalomátvétel után aztán maga is annak a rendszernek az áldozata lett, amelyet segített megteremteni. A szlovák autonómiát pártoló, a pártállam élére került Klement Gottwald számára potenciális vetélytársat jelentő Husákot 1950-ben eltávolították hivatalából, 1951-ben letartóztatták, de csak 1954-ben került bíróság elé. Koncepciós perben "burzsoá nacionalizmus" vádjával életfogytiglani börtönre ítélték, 1960-ban feltételesen szabadult, majd 1963-ban rehabilitálták. Újra beléphetett a kommunista pártba, de tisztséget nem vállalt, és egyre hevesebben bírálta a posztsztálinista vezetést.   

A prágai tavasz kezdetén a reformer pártvezető, Alexander Dubèek lelkes támogatója volt, 1968 áprilisában miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. Részt vett a párt akcióprogramjának kidolgozásában, a csehek és szlovákok viszonyát szövetségi alapon rendező alkotmánytörvény előkészítésében. Nyáron azonban, miután Moszkva egyre gyanakvóbban figyelte az "emberarcú szocializmus" megteremtésének kísérletét, óvatosságra intette Dubèeket, és a szovjetekhez közeledett.   

A Varsói Szerződés csapatai 1968. augusztus 21-én bevonultak Csehszlovákiába, néhány nappal később Moszkvában a csehszlovák vezetők szovjet nyomás alatt elfogadták a reformok visszavonását. A küldöttség tagja volt Husák is, aki elnyerte a szovjet pártvezető, Leonyid Brezsnyev teljes bizalmát, így ő lett a visszarendeződés (hivatalos szóhasználattal normalizáció) vezéralakja. Két évtizeden át volt az első számú csehszlovák pártvezető (1971-től a Központi Bizottság első titkáraként, 1976-tól főtitkáraként), és bár korábban a párt- és az állami funkciók szétválasztását szorgalmazta, 1975-ben államfő is lett.   

A prágai tavaszt követő években a pártból félmillió embert zártak ki, 140 ezren emigráltak, a rendszerellenesnek minősítettek nem dolgozhattak szakmájukban, visszaállították a cenzúrát, a hetvenes évektől az ellenzékiek ellen politikai perek is indultak. 1969-ben Csehszlovákia szövetségi állammá alakult át, de a tagköztársaságok intézményi önállósága papíron maradt, miként a kisebbségek jogai is. Husák hatalmának megtartása érdekében mindig igazodott a szovjet irányvonalhoz, és szerényebb képességű, de helyére nem törő funkcionáriusokkal vette körül magát.   

A keményvonalas kommunista Husák élesen ellenezte az 1980-as évek közepétől Mihail Gorbacsov által kezdett peresztrojka és glasznoszty politikáját. Az események azonban elsodorták: 1987-ben meg kellett válnia a főtitkári tisztségtől. Jóllehet az utolsó pillanatig elutasította a tárgyalást az ellenzékkel, az 1989. novemberi bársonyos forradalom idején a tömegtüntetések hatására nem maradt más választása, mint kinevezni a Marián Èalfa vezette nemzeti egységkormányt, majd december 10-én az államfői tisztségből is távozott. 1990 februárjában kizárták a kommunista pártból is, 1991. november 18-án halt meg.   

A hatalomból kikerülve igyekezett kisebbíteni szerepét és morális felelősségét, azzal védekezett, hogy mérsékelni próbálta az 1968-as intervenció hatásait és ellenállt a neosztálinista pártfunkcionáriusok nyomásának. Sírja Pozsonyhidegkúton van, emléktáblájának avatását többször el kellett halasztani a helyi lakosság, civil szervezetek és számos szlovák közéleti személyiség tiltakozása miatt.

201611181221440.husak_-_tasr.jpg
Galéria
+5 kép a galériában
Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.