23 ezer éve gazdálkodnak Kínában

 A korábbi közel-keleti leletekhez hasonlóan ősi, 23 ezer évesre tehető őrlőköveket fedeztek fel Észak-Kínában, a Sárga-folyó középső, termékeny völgyében, ami azt sugallja, hogy a gabonatermesztés gyökerei az eredetileg feltételezett 10 ezer évnél jóval régebbre nyúlnak vissza a világ különböző területein.

A Stanfordi Egyetem professzora, Li Liu által vezetett kutatás szerint a gabonatermesztéshez szükséges tudás nem egyik napról a másikra alakult ki, megszerzése hosszú időbe telt, és minden bizonnyal az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodás igényéből fejlődött ki. Abból a tényből, hogy gabonaszemek és gumók őrlésére szolgáló, nagyjából azonos korú kőszerszámokat találtak Kínában éppúgy, mint Mezopotámiában, a tudós azt a következtetést vonta le, hogy a folyamat globálisan, bár egymástól függetlenül zajlott le a világon.

A kezdetleges őrlőszerszám két kőből állt: a kézben tartott, gömbölyű formájúval törték-zúzták a földre helyezett, lapos kőre szórt magokat és gumókat, amíg lisztszerű őrleményt nem kaptak. "Az embereknek először meg kellett ismerniük a vadon termő növények sajátosságait, mielőtt hozzákezdtek volna termesztésükhöz. Az őrlőkövek igénybevétele táplálék előállítására azt jelzi, hogy igyekeztek minél inkább kiaknázni a növényekben rejlő lehetőségeket, egyszersmind megismerni jellemzőiket. Ez a folyamat vezetett aztán a mezőgazdaság kialakulásához" - fejtette ki a tudós az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences című kiadványban megjelent tanulmányban.

Az ásatási helyszínen, a kőrszerszámok mellett fű, vadon termő bab, köles és jamgumó maradványait találták - csupa olyan növényét, amelyet évezredekkel később a régióban élők már javában termesztettek, miután megismerték hasznosítási lehetőségeiket. A köles az ősi kínai civilizáció alapvető élelmiszerévé vált.

A professzor véleménye szerint a magok táplálék célú felhasználásának elterjedése segít képet alkotni arról, hogy miként alkalmazkodtak az emberek a klíma változásához a jégkorszakban. "Vagy nagy nyomás alatt voltak, és jobb élelemszerzési lehetőség nemigen kínálkozott, vagy a magvak hirtelen nagy mennyiségben álltak rendelkezésre, és könnyű volt a begyűjtésük… Felfedezésünk inkább azt jelzi, hogy egyetemes fordulat játszódott le, az embercsoportok az egész világon hasonló módon, jóllehet egymástól függetlenül reagáltak a bekövetkezett éghajlati változásokra" - fejtette ki Li Liu.