200 éve született Liszt Ferenc

A zeneszerző 1811.október 22-én a nyugat-magyarországi Doborjánban lszületett.  Apja, Liszt Ádám, az Esterházy-uradalom gazdatisztje korán felismerte a gyermek kivételes zenei tehetségét, és minden lehetőséget megragadott kibontakoztatására. Liszt kilenc éves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártolók vállalták külföldi taníttatását. 1822-ben Bécsben mutatkozott be, ahol Beethoven is felfigyelt rá. Bécsben Czernytől és Salieritől tanult. Itt jelent meg nyomtatásban első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára, amelyekre Beethoven híres zongoraművét írta. A következő évben Párizsban a Conservatoire-ra kérte felvételét, ezt azonban, külföldi lévén, a Cherubini igazgatása alatt működő nagyhírű intézményben megtagadták tőle. Zeneelméletet magánúton tanult Paer és Reicha vezetésével, közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba, és ismét Angliába. Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, csillogó parafrázisok szerepeltek. Közben apja elhunyt, és a tizenhat éves Lisztnek egyedül kellett gondoskodnia magáról és édesanyjáról. 1827-ben egy időre Párizsban telepedett le, ahol, mint a társasági élet ünnepelt hőse, megismerkedett a szellemi élet kiválóságaival és ugyanakkor a forradalom tanaival is. Chopintől a zongorajáték árnyalatait tanulta el, Berlioztól a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait. Paganini hegedűtechnikájának bravúros eszközeit a maga zongorajátékában hasznosította. 1835-39 között romantikus szerelmével, Marie D’Agoult grófnéval Svájcot és Olaszországot járta be: ezeknek a festői benyomásoknak emlékét őrzi Vándorévek című zongoraciklusa. A harmincas évek végén ismét hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjainak megsegítésére felajánlotta Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmét. Ugyanilyen bőkezűen járult hozzá néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékmű létrehozásához. Az oroszországi hangversenykörutak során megismerkedett a megújult orosz zene alkotóinak művészetével és az új szerelmet jelentő Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnővel. A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett. Mint tevékeny és az újért lelkesedő, vezető posztot betöltő muzsikusnak, nemegyszer nyílt alkalma az ígéretes tehetségek felkarolására, ösztönző pártfogására. Bemutatta többek között Wagner három korai operáját (Lohengrin, Tannhäuser, Bolygó hollandi) és Berlioz Benvenuto Cellini-jét. Közben Európa minden részéből zarándokoltak hozzá a zongoraművész-jelöltek, hogy tanítsa őket. Liszt élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg. 1875 márciusában Budapesten kinevezték a Zeneakadémia elnökévé. Készséggel segítette a magyar zenekultúra új központjának fejlődését, és szívesen vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson. Õ maga tulajdonképpen már a weimari letelepedés óta visszavonult a koncertezéstől, bár alkalmilag olykor még pódiumra lépett. Életcélját azonban végérvényesen a zeneszerzésben látta. A weimari évek alkotói termése jelentős mértékben eltér az egykori világjáró zongoravirtuóz műveinek stílusától. A tetszetős csillogás és ördöngös technika eltűnt ezekből a kompozíciókból, hogy helyet adjon az újat kereső – harmóniai szempontból egyre merészebb, formai szempontból egyre egyszerűbb, mondanivalóját tekintve egyre mélyebb – alkotásoknak. Az egy témára épült zongoraversenyek, a h-moll szonáta monumentális tömbje, a Haláltánc-változatok keserű hangja, a Faust-szimfónia drámai víziója egy-egy állomás e fejlődés útján. A kései zongoraművek: az utolsó Elfelejtett keringők, a végtelen magány ihletéből született vad és nyers Csárdások pedig egyre meredekebben ívelnek e muzsika kései örököse és folytatója, Bartók felé. Liszt 75 éves korában, 1886-ban Bayreuthban hunyt el.
A zeneszerzö bicententenáriuma alkalmából a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeumban Liszt és Budapest címmel killítást rendeztek. A tárlat tematikája felöleli Liszt pesti – budapesti tartózkodásait az 1823-as első fellépésétől kezdve az 1886-os búcsúhangversenyéig: az 1839-40-es első hazatérés, az 1846-os látogatás, 1856-ban az Esztergomi mise nyilvános főpróbája a Nemzeti Múzeumban, majd előadás a Belvárosi templomban 1865-höz, és a Vigadóhoz a Szent Erzsébet legendája című oratórium bemutatója kapcsolódik, 1867-hez a Koronázási mise komponálása és bemutatása, 1873-ban az 50éves művészi jubileum ünnepségsorozata a Christus előadásával, 1875, a Zeneakadémia megalapítása.
A kiállítás bemutatja Pest- Budapest kulturális fejlődését Liszt korában, a zeneszerzö kiemelkedő szerepét a magyar reformkor kulturális intézményeinek megalapításában, fejlesztésében, különös tekintettel a Zeneakadémia nemzetközi rangú intézményként való megvalósításának koncepciójában. A tárlat Liszt és Pest-Buda, majd Budapest kapcsolatára épül, a konkrét események felelevenítése mellett Liszt magyarságának sokrétű megnyilvánulását is igyekszik bemutatni. Mikor a gyermek Liszt 1823-ban először hangversenyezik Pesten, még édesapja fogalmazza meg nevében a plakátot, hogy rendkívüli tehetségével majdan hazájának kíván dicsőségére válni. Szimbolikus ez a pillanat, a magyar polgári társadalom kialakulásának elsö idöszaka, mely Széchenyi István és Wesselényi Miklós törekvései alapján bontakozik ki. Széchenyi 1825-ben alapítja meg a Magyar Tudományos Akadémiát.
liszt 1840-ben találkozik személyesen Széchenyivel és Széchenyi naplójából tudjuk, hogy Liszt 1846-os hazalátogatása idején többször vendégeskedett nála és Batthyány Lajosnál is. A kölcsönös rokonszenv alapja minden bizonnyal gondolkodásuk hasonlósága volt. Liszt is minden tőle telhető módon támogatta a magyar kultúrát. Jótékonysági koncertjei, melyekkel számos kulturális intézmény, korabeli egyesület megalapítását, fejlesztését segítette elő, köztük a Magyar Nemzeti Színházat, a Nemzeti Konzervatóriumot, köztudott tény.
A Magyar Zeneakadémia az ő nemzetközi látókörű koncepciója nélkül nem válhatott volna magas rangú intézménnyé. Az viszont kevésbé köztudott, hogy a Magyar Filharmóniai Társaság megalapításának ötlete is tőle származik, ezt a Weimarban nála vendégeskedő Doppler Ferenc leveléből tudjuk. Az ötletet Erkel Ferenc a Doppler-testvérekkel együtt nagy örömmel fogadta, akik végül létrehozták a Társaságot. Liszt magyarországi tevékenységeinek tárgyalásakor általában a szerényebb, de nagyon fontos segítségek kevésbé kerülnek előtérbe, mint például az, hogy a társadalmi fejlődés és együttlét egyik fontos formáját, a dalárdák működését Liszt nemcsak kompozícióival segítette, hanem vette a fáradságot arra, hogy a beadott pályaműveket értékelje és javaslataival segítse munkájukat.
Ezért a múzeum középső szobájában bemutatott anyag, mely időrendben halad, nemcsak a pesti tartózkodás eseményeit mutatja be, hanem olyan kapcsolatokat is, mikor külföldön tartózkodva segítette a magyar főváros zenei életét. Ittlétekor rendszeresen eljárt a különböző kórus egyesületek próbáira, tanította őket, repertoárjukat bővítette itthon még kevésbé ismert kompozíciókkal, de szeretettel járt el például az angolkisasszonyok leánynövendékeihez is, akiket tanított, éneküket kísérte, és szívesen játszott nekik. Liszt nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy mint előadó, de főként mint zeneszerző szolgálja a magyar kultúrát. Korának szinte minden fontos magyarországi eseményén jelen volt műveivel.
A kiállítás kiemeli azokat a kompozíciókat, amelyek megalkoása Budapesthez kötődik: ide tartoznak azok a kompozíciók, amelyeket Pestnek szánt: pl. Koronázási mise, Szent Cecília óda, A holt költő szerelme melodráma (Jókai), vagy itt fejezte be, illetve itt volt az ősbemutatója (Via Crucis, Hunok csatája).Szintén megemlítjük híres pesti hangversenyeit ezek visszhangjával, kritikáival együtt, külön csoportot alkotnak majd a pesti jótékonysági hangversenyek, illetve a barátok, pártfogók szalonjában adott hangversenyek: (pl. Munkácsy, Jókai) tiszteletére adott hangversenyek, az érdeklődők ízelítőt kaphatnak Liszt és a magyar költők, írók, és képzőművészek közti sokrétű kapcsolatáról.
Egy másik tematikus részt képviselnek Liszt magyarországi egyházi ismeretségei, az ebbe a témakörbe tartozó események (ferences rendhez való kötődés, Angolkisasszonyok, a Hermina-kápolna felszentelése, Liszt Egylet).
A Liszt Budapesthez fűzödö kapcsolatát bemutató idözsaki kiállítás 2012. március 21-ig tekinthetö meg.