190 éve született Martin Lajos matematikus, feltaláló

A szabadságharc alatt honvéd tüzér volt. Világos után rövid fogságot szenvedett, majd közkatonaként besorozták az osztrák hadseregbe. Itt a tüzérségi röppentyűk tökéletesítése foglalkoztatta. Már ekkor arra a gondolatra jött, hogy a légcsavar a levegőnél nehezebb repülőeszközök hajtására alkalmas lehet. A repülés problémájával 1856 körül kezdett behatóbban foglalkozni. 1861-ben tartotta akadémiai székfoglalóját A madárszárny erőzete címen. 1871 – 75 között megépítette a madárrepülést utánzó ornithopter repülőgépét. Belátva, hogy a repülés kérdése ilyen módon nem oldható meg, érdeklődése a propeller és a szélkerék felé fordult.

Bár ez irányú elméleti megfontolásai a fizika szempontjából el nem fogadható egyszerűsítő feltevéseken alapultak, később mégis más magyar matematikusok (Réthy Mór, Kőnig Gyula, Vályi Gyula, Kürschák József) részére jelentős matematikai vizsgálatok kiindulópontjaivá váltak. Elsőnek gondolt arra, hogy a repülőgép szárnyán csűrőfelületeket alkalmazzon, melyek hajlásszögének ellentétes irányú beállításával a gép egyik vagy másik oldalra dönthető és fordulatba vihető. Új típusú repülőgépére, a „lebegő kerék”-re 1893-ban szabadalmat kapott. A Kolozsvárott bemutatott gép szemtanúk szerint három méter magasra emelkedett. A modell ma a kolozsvári történeti múzeumban található.

„Eddig ágyú és tüzérség döntött a csatában, ezentúl a repülőgép veszi át a vezető szerepet. Egyszóval, a népek nemcsak szárazföldön és vízen, hanem levegőben is fognak egymásra rontani, s a hadjáratok sorsa és sikere nem annyira az ágyúk és bakák, mint inkább a repülőgépek számától, nagyságától s ügyes vezényletétől fog függeni" . - mondta Martin Lajos, az 1800-as évek végén. Külföldről több ajánlatot kapott szabadalmának megvásárlására, de Martin nem volt hajlandó találmányát idegen országnak átengedni.

Miután kilépett a hadsereg kötelékéből, 1860-ban mérnökként kezdett dolgozni. 1861-ben Buda városának főmérnöke lett. Tanított Selmecbányán majd 1869-től Pozsonyban. A tanítás mellett folytatta a korábban elkezdett ballisztikai kísérleteit és számításait. Ezzel párhuzamosan a hidraulika is foglalkoztatta. Hajócsavar-mintapéldányát sikerrel alkalmazta a Lloyd angol hajótársaság. A gőzturbina alapelvének korai megfogalmazása is az ő érdeme.

A szélenergia hasznosításának kérdéseivel is foglalkozott. 1872-ben a kolozsvári egyetemen a felső mennyiségtan tanára lett 1895 – 96-ban az egyetem rektorává választották. Rektori beköszönő beszédében a repülőgép jövőjét méltatta: "Új életviszonyok fognak fejlődni; a közlekedés függetlenebb lesz a vasúti rendszer hálózatától… a társadalom új nemzetközi szerződések s egyezmények által fogja magát biztosítani."

Jókai Mór róla mintázta A jövő század regénye főhősét, Tatrangi Dávidot. 1897-ben Kolozsváron hunyt el, síremléke a Házsongárdi temetőben található.