HIRDETÉS

180 éve tört rá a nagy árvíz Pest-Budára

hirek.sk 2018. március 13., 12:34
BUDAPEST. Száznyolcvan éve, 1838. március 13-án éjjel tört Pest-Budára a magyar főváros történetének legnagyobb és legpusztítóbb árvize. A szabályozatlan Duna már évtizedek óta hatalmas árvízzel fenyegetett, de a gyarapodó Pest és Buda nem sokat tett a megelőzés érdekében, aminek végzetes következméyei lettek.

1837 végén sok csapadék esett, majd hirtelen rég nem látott hideg köszöntött be, s a folyón jégtorlaszok alakultak ki. A Duna 1838. január 6-án elöntötte Buda mélyebben fekvő utcáit, de néhány nap múlva visszahúzódott medrébe. A pesti tanács a fenyegető jelek láttán "védintézkedésre" szánta el magát: az előző, 1775. évi nagy árvíz szintjét elérő gátakat emeltetett homokból és trágyából. Március elején Bécstől lefelé megindult az olvadás a folyón, de a víz- és jégtömeget a Szentendrei-szigetnél kialakult jégtorlasz napokig visszatartotta. A magas vízállás miatt Budán ekkor egy ideje már csónakon közlekedtek a part menti, alacsonyan fekvő részeken a házak között, amit a pestiek nagy érdeklődéssel szemléltek.   

Március 13-án délben a jég töredezni kezdett, és lassan lefelé indult, de a Csepel-szigetnél kialakult, a mederhez fagyott jégtorlasznál megakadt. A visszaduzzadt jeges ár este tíz órakor átcsapott a Vigadónál emelt töltésen, éjfél felé átszakította a váci, hajnalban pedig a soroksári gátat is. A három irányból érkező víztömeg átrohant Pesten, kiöntve a lakókat, összedöntve a külvárosi vályogházakat. A helyzet veszélyes voltát átlátó Wesselényi Miklós báró, "az árvízi hajós" vezetésével az áldozatokat napokon át csónakokkal mentették, illetve látták el élelemmel, ezért követelt az elemi csapás "csak" 153 áldozatot.

Wesselényi Miklós így írt az árvíz második napjáról: „Már ekkor kezdettek a házak omlani s düledezni. Ezeknek ropogása, rohanása, a víz közt emelkedő porfellegek, a rémítő sikoltás, sírás, ordítás borzasztó képét mutatta a duló enyészetnek.”

A kimenekítettek zömét a később hírhedtté vált Újépületbe – a ’48–49-es szabadságharc bukása után ez a laktanya volt a hazafiak börtöne, illetve Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzőhelye is – és a Ludovikába szállították, de megteltek az erősebb építésű templomok is.

Több mint kilenc méteren állt a Duna

A Csepel-szigeti jégdugó két napig tartotta vissza a vizet, majd március 15-én éjjel megmozdult, de a jég Budafoknál ismét megakadt. Az újabb vízlökés 929 centiméterrel (az addig mértnél másfél méterrel magasabban) tetőzött, a pestiek ekkor élték át a legszörnyűbb órákat. A felgyülemlett hatalmas víztömeg végül a Duna bal partján távozott, 20 kilométeres körzetben letarolva mindent, ami az útjába került.   

A Duna március 15-én tetőzött, ekkor a mai Nagykörút területén (mentén) volt a legmagasabb a víz. Itt húzódott ugyanis a Dunának egy alacsony fekvő, kiszáradt ága. A Belvárosban 203, a Ferencvárosban 260, a Józsefvárosban 216 centiméter magasan álló víz Pest 4254 házából 2281-et döntött össze, Budán 601 épület vált romhalmazzá. Az anyagi kárt csillagászati összegre, 22 millió pengőforintra becsülték.

Szorgalmazták a folyó szabályozását

A mentés és a károsultak ellátása a résztvevők minden hősiessége ellenére szervezetlenül folyt, abban csak József nádor fellépése, illetve az árvízi biztos, Lónyai János kinevezése hozott változást.

Az ár levonulása után Pest városa árvízvédelmi szabályrendeletet hozott, az Országgyűlés pedig 1840-ben törvényben szorgalmazta a gátépítést és a Duna szabályozását. Budapesten az utolsó komolyabb árvíz 1876-ban pusztított, a rakpartok kiépülése után már nem volt példa arra, hogy a Duna veszélyeztesse a várost. Az 1838-as nagy árvízre csaknem negyven tábla emlékeztet, a ferencesek belvárosi templomán dombormű emlékezik meg az árvízi hajós, Wesselényi Miklós bátorságáról.

A századforduló után is pusztított a Duna

1956 márciusában 58 töltés szakadt át Budapest alatt, ezzel négy falu egész területét és további 16 község egyes részeit érte utol az áradás. A jeges árnak egy magyar és egy szovjet katona, továbbá három civil lakos esett áldozatul, köztük egy 11 éves gyermek is.

1965. április–júniusban Budapesten a vízállás rekordnagyságú, 845 centiméteres volt. A katasztrófát sikerült elhárítani.

Forrás: MTI
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS