175 éve született Sissi, a halhatatlan császárné

Miksa bajor herceg és Mária Ludovika hercegnő harmadik gyermeke 1837. december 24-én egy foggal született Münchenben. Hét testvérével Possenhofen kastélyában nevelkedett, jól lovagolt, úszott, hegyet mászott és apjához hasonlóan fütyült az etikettre. 1853-ban elkísérte édesanyját és nővérét, I. Ferenc József osztrák császár jövendő jegyesét Ausztriába, ám a találkozón a fiatal uralkodó a kiszemelt menyasszony helyett a tizenöt éves Erzsébetbe szeretett bele.

A Habsburg-dinasztiában szokatlan szerelmi házasságot 1854. április 24-én kötötték meg Bécsben. Erzsébet egy olyan világba csöppent, ahol a külsőség és a származás volt a legfontosabb, aminek nem tudott és nem is akart megfelelni. Magányát csak növelte az udvar ellenséges viselkedése, egészségét megviselte, hogy négy év alatt három gyermeket szült (Rudolf, a várva várt trónörökös harmadikként, 1858-ban jött a világra), ráadásul elsőszülöttje, Zsófia kétéves korában meghalt. A lesújtott császárné már enni sem akart, kedélye depresszióssá vált, így orvosa külföldre küldte gyógyulni, s az utazgatást befejezve Bécs helyett apja bajorországi kastélyába ment.

A távol töltött évek alatt Erzsébet határozott és öntudatos lett, ráébredt szépségére és az abban rejlő erőre, s megtanulta érvényesíteni akaratát. Bizalmasa, a kecskeméti köznemes Ferenczy Ida ismertette meg vele Andrássy, Deák, Széchenyi kiegyezéspárti eszméit, s Sissi az uralkodónak írt több levelében is a kiegyezés mellett érvelt. Az 1867-es kiegyezés létrejöttekor hihetetlenül boldog volt, Ferenc József koronázásakor a magyarok rajongásig szeretett királynéja lett. Az ország - régi hagyomány szerint - ajándékot adott a királynak: a gödöllői Grassalkovich kastélyt. E hely Korfu mellett Erzsébet igazi otthonává vált, aki kedvelte a magyarokat, megtanulta nyelvünket, s a gödöllői kastély lovardája is segítette ambícióját, hogy ő legyen Európa legkiválóbb hölgylovasa.

Rudolf trónörökös 1899-es öngyilkossága teljesen lesújtotta, ezután mindig fekete ruhát viselt. Korfu szigetén méregdrága kastélyt építtetett Achileion néven, életének hátralévő éveit egyre magányosabban, depressziótól űzve, inkognitóban utazgatva töltötte.

1898. szeptember 10-én Hohenembs grófnő néven udvarhölgyével igyekezett a genfi kikötőbe, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni tűhegyes reszelőt döfött mellébe. A császárné még felszállt a hajóra, de hamarosan rosszul lett, s másfél óra múlva szállodájában halt meg.

Halála megrendítette a világot, hatalmas temetést kapott, a magyar országgyűlés törvénybe iktatta emlékét. A főváros köztéri szobrot állított emlékezetére, utcákat, tereket, Duna-hidat neveztek el róla.