165 éve született Mikszáth, a „nagy palóc“
SZKLABONYA. Mikszáth Kálmán születésének 165. évfordulóján, január 16-án Nógrád megyében, Budapesten és a szlovákiai Szklabonyán szervez megemlékezéseket a salgótarjáni székhelyű Mikszáth Kálmán Társaság.
Nógrád megyében Balassagyarmaton és Salgótarjánban koszorút helyeznek el Mikszáth Kálmán szobrainál, a rendezvényeken Selmeczi Zoltán, a balassagyarmati önkormányzat humánszolgáltatási osztályvezetője, illetve Csongrády Béla közíró, a társaság tagja mond ünnepi beszédet.
Pásztón az emléknap keretében tudományos diákköri programokat szerveznek a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában. Az intézményben rendezik hétfőn a szépprózamondó verseny döntőjét, Kovács Anna, a Mikszáth Társaság elnöke pedig A születés és halál gondolata Mikszáth műveiben címmel tart előadást.
Budapesten az író Mikszáth téri szobrát koszorúzzák meg, mielőtt baráti beszélgetést tartanak a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A Szklabonyán található Mikszáth Kálmán Emlékházat a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma működteti
Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született Szklabonyán. Szülőházát ma már hiába keresnénk a faluban. 1968-ban lebontották. Megmaradt viszont az a ház, amelyben az író a gyermekkorát töltötte, s ahova rimaszombati és selmecbányai tanulmányai közben hazalátogatott.
Családja 1852-ben költözött ebbe, a temetővel szemközti otthonba. Az épületet, melyben akkoriban a helyi postahivatal működött, 1978-ban a nemzeti bizottság felújította, és három helyiségében emlékkiállítást rendezett be. A Mikszáth Kálmán Emlékházat 1978. június 24-én avatták fel. Az emlékház falán emléktábla, az udvaron mellszobor hirdeti az író emlékét. A szemközti temetőben nyugszanak - feltételezhetően - az író szülei, valamint - bizonyosan - testvére, Mariska.
Az emlékházat 2003. januárjában vette át a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a kékkői Játék- és Bábmúzeumtól. A házban a 2005-ös felújítás után az író életének és munkásságának szentelt állandó kiállítás található "Itt élte át" címmel.
A korhű hangulat viasszaadására az épület utcai frontján található két helyiség szolgál. A nagyobbik szobában a korabeli bútorok, használati tárgyak, az asztalon a Székács József püspök által szerkesztett evangélikus imádságoskönyv, a falon a feszület a családi hagyományokat idézi. A hangulatot fokozza, hogy az ablakból a temetőre látni, ahol a vörös márvány síremlék alatt Mikszáth szeretett huga, Mariska s talán szülei nyugodnak. A szomszédos helyiségben az íróasztal, rajta a Mikszáth által nagyrabecsült példakép, Jókai regénye: A huszadik század története, a pipatórium az elmaradhatatlan pipákkal, a szekrény teli könyvekkel, a falon Mayer Edének az írót és feleségét ábrázoló festményei, alattuk egy utiláda, mintegy szimbolizálva, innen indult Mikszáth a világhír felé.
Az enteriőrön túlmenően az emlékház kiállítása elsősorban Mikszáth helyi kötődéseinek bemutatását szolgálja: mit jelentett Mikszáthnak a szülőföld, Szklabonya, a nógrádi táj, a nógrádi emberek? A fogadó terem Szklabonyát és a szülőház történetét eleveníti föl - hagyományos módon, képek, dokumentumok segítségével.
Az emlékház legnagyobb termében teljesedik ki az író nógrádi kapcsolatairól, s íróvá válásáról szóló történet. Kezdődik a család bemutatásával, a gyermekkor Szklabonyához és környékéhez fűződő élményeivel, folytatódik a kisdiák irodalmi próbálkozásainak emlékeivel, a joggyakornokként a közeli Balassagyarmaton eltöltött időszak képeivel. Ez írásművészetének kiinduló pontja, a képek mellett a tárgyak, a helyi viselet is ezt a világot idézik. 1872-ben Mikszáth ugyan végleg elbúcsúzik Szklabonyától, de "Görbeország lakói" - palócok és szlovákok - visszaköszönnek szinte minden későbbi művéből. Erre utalnak a vitrinekben látható Mikszáth-művek, melyek szülőföldjén nemcsak magyarul, de szlovákul is szép számmal megjelentek, s bizonyára nem véletlenül Jókai után a legolvasottabb íróvá tették a szlovák olvasók körében.
S ennek jegyében került ide a számítógépes prezentáció, melyben kiegészítő információk után lehet keresgélni, vagy a plazmatévé, melyen a Mikszáth-művek filmfeldolgozásai tekinthetők meg. Ugyancsak az ismeretszerzést szolgálják a helyszínen megvásárolható témábavágó könyvek, kiadványok.
Mikszáth regényeiben és novelláiban is gyakran emlegette a szeretett palóc embereket, kedvenc helyszínei mindig a „görbe ország“-ban megbújó falvak, tanyák voltak. Életének nagy részét a Palócföldön töltötte. Öregkoráról a horpácsi kúria mesél.
Pásztón az emléknap keretében tudományos diákköri programokat szerveznek a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában. Az intézményben rendezik hétfőn a szépprózamondó verseny döntőjét, Kovács Anna, a Mikszáth Társaság elnöke pedig A születés és halál gondolata Mikszáth műveiben címmel tart előadást.
Budapesten az író Mikszáth téri szobrát koszorúzzák meg, mielőtt baráti beszélgetést tartanak a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A Szklabonyán található Mikszáth Kálmán Emlékházat a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma működteti
Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született Szklabonyán. Szülőházát ma már hiába keresnénk a faluban. 1968-ban lebontották. Megmaradt viszont az a ház, amelyben az író a gyermekkorát töltötte, s ahova rimaszombati és selmecbányai tanulmányai közben hazalátogatott.
Családja 1852-ben költözött ebbe, a temetővel szemközti otthonba. Az épületet, melyben akkoriban a helyi postahivatal működött, 1978-ban a nemzeti bizottság felújította, és három helyiségében emlékkiállítást rendezett be. A Mikszáth Kálmán Emlékházat 1978. június 24-én avatták fel. Az emlékház falán emléktábla, az udvaron mellszobor hirdeti az író emlékét. A szemközti temetőben nyugszanak - feltételezhetően - az író szülei, valamint - bizonyosan - testvére, Mariska.
Az emlékházat 2003. januárjában vette át a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a kékkői Játék- és Bábmúzeumtól. A házban a 2005-ös felújítás után az író életének és munkásságának szentelt állandó kiállítás található "Itt élte át" címmel.
A korhű hangulat viasszaadására az épület utcai frontján található két helyiség szolgál. A nagyobbik szobában a korabeli bútorok, használati tárgyak, az asztalon a Székács József püspök által szerkesztett evangélikus imádságoskönyv, a falon a feszület a családi hagyományokat idézi. A hangulatot fokozza, hogy az ablakból a temetőre látni, ahol a vörös márvány síremlék alatt Mikszáth szeretett huga, Mariska s talán szülei nyugodnak. A szomszédos helyiségben az íróasztal, rajta a Mikszáth által nagyrabecsült példakép, Jókai regénye: A huszadik század története, a pipatórium az elmaradhatatlan pipákkal, a szekrény teli könyvekkel, a falon Mayer Edének az írót és feleségét ábrázoló festményei, alattuk egy utiláda, mintegy szimbolizálva, innen indult Mikszáth a világhír felé.
Az enteriőrön túlmenően az emlékház kiállítása elsősorban Mikszáth helyi kötődéseinek bemutatását szolgálja: mit jelentett Mikszáthnak a szülőföld, Szklabonya, a nógrádi táj, a nógrádi emberek? A fogadó terem Szklabonyát és a szülőház történetét eleveníti föl - hagyományos módon, képek, dokumentumok segítségével.
Az emlékház legnagyobb termében teljesedik ki az író nógrádi kapcsolatairól, s íróvá válásáról szóló történet. Kezdődik a család bemutatásával, a gyermekkor Szklabonyához és környékéhez fűződő élményeivel, folytatódik a kisdiák irodalmi próbálkozásainak emlékeivel, a joggyakornokként a közeli Balassagyarmaton eltöltött időszak képeivel. Ez írásművészetének kiinduló pontja, a képek mellett a tárgyak, a helyi viselet is ezt a világot idézik. 1872-ben Mikszáth ugyan végleg elbúcsúzik Szklabonyától, de "Görbeország lakói" - palócok és szlovákok - visszaköszönnek szinte minden későbbi művéből. Erre utalnak a vitrinekben látható Mikszáth-művek, melyek szülőföldjén nemcsak magyarul, de szlovákul is szép számmal megjelentek, s bizonyára nem véletlenül Jókai után a legolvasottabb íróvá tették a szlovák olvasók körében.
S ennek jegyében került ide a számítógépes prezentáció, melyben kiegészítő információk után lehet keresgélni, vagy a plazmatévé, melyen a Mikszáth-művek filmfeldolgozásai tekinthetők meg. Ugyancsak az ismeretszerzést szolgálják a helyszínen megvásárolható témábavágó könyvek, kiadványok.
Mikszáth regényeiben és novelláiban is gyakran emlegette a szeretett palóc embereket, kedvenc helyszínei mindig a „görbe ország“-ban megbújó falvak, tanyák voltak. Életének nagy részét a Palócföldön töltötte. Öregkoráról a horpácsi kúria mesél.
Forrás
museum.hu nepszava.hu hirek.sk -sza-
