100 éve szültett Bibó István
BUDAPEST. A legfontosabb, amit Bibó István ránk hagyott, az a moralitása - mondta Ormos Mária akadémikus történész szerdán Budapesten a Politikatörténeti Intézet Bibó István, a XX. század kiemelkedő gondolkodója születésének 100. évfordulóján tartott konferenciáján.
A Bibó István által írt, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című műről elnevezett rendezvényen az akadémikus felidézte a gondolkodó egyik leghíresebb mondását: "demokrata az, aki nem fél". Mint közölte, "ezt csak ott értik, ahol félni kell. (...) Ahol baj van, ott merül fel ez a probléma". Hozzátette: ha egy demokráciában félni kell, jobb, ha egy demokrata fél, és félti a demokráciát.
Ormos Mária utalt arra: Bibó István parasztpárti volt annak ellenére, hogy agrártudományi művet soha nem írt. Megítélése szerint liberális és konzervatív elveket is vallott, "és nem vitás, hogy volt szociális érzékenysége is". Bibó Istvánt "magányos farkasnak" nevezte, akinek "nem volt se lapja, se társasága".
Bibó István azt vallotta, egy közösség akkor válik nemzetté, ha etnikailag egységes, egyfajta nyelve van, és bizonyos történelmi emlékekre egyformán reagál. Bibó István szerint a jó béke az, "amit az emberek el tudnak fogadni", még ha kisebb-nagyobb kifogásaik vannak is vele szemben - fűzte hozzá.
A történész beszélt arról: 1945 után Eduard Benes, a csehszlovák állam vezetője "jó üzletet csinált, amikor eleresztette a szegény Kárpátalját, és megkapta helyette a gazdagabb Szudétanémet részt", ugyanakkor "legnagyobb bánatára csak a magyarokkal nem tudott elbánni". A lengyelek a 6 milliós demográfiai veszteségüket gyorsan tudták pótolni; ők is elvesztettek 5 millió ukrán lakost, viszont megnyerték a nyugati határsávot, ahonnan elmenekültek a németek - világította meg.
Ormos Mária vitatkozott Bibó István azon kitételével, hogy létezik demokratikus nacionalizmus. Hunyady György szociálpszichológus szerint Bibó István a nemzetiségi problémákat az egész XX. századot meghatározó jelenségnek gondolta, ugyanakkor "cikkében nem egy politikai közösséghez, hanem az egyetemességhez szól".
Bibó István szerint "az eltorzult nemzetfelfogás alapján" uralmi ambíciók jelentek meg Európában, ennek hátterében egyebek mellett "az önrendelkezési elvtől való elmozdulás és a nemzetformáló tettek hiánya" áll - közölte.
Elmondása szerint a jogász-gondolkodó a nacionalizmust egy tőről fakadónak mondja a demokráciával; "a szemében a dolgozó, műgonddal alkotó ember a demokrata". Bibó István akkor emelte fel szavát a zsidóüldözéssel kapcsolatban, amikor az az emberi méltóságukban alázta meg őket - hangsúlyozta. Hunyady György beszélt arról is, hogy Bibó István indokolatlannak tartotta a proletárdiktatúrától való félelmet, ebben azonban tévedett.
Ormos Mária utalt arra: Bibó István parasztpárti volt annak ellenére, hogy agrártudományi művet soha nem írt. Megítélése szerint liberális és konzervatív elveket is vallott, "és nem vitás, hogy volt szociális érzékenysége is". Bibó Istvánt "magányos farkasnak" nevezte, akinek "nem volt se lapja, se társasága".
Bibó István azt vallotta, egy közösség akkor válik nemzetté, ha etnikailag egységes, egyfajta nyelve van, és bizonyos történelmi emlékekre egyformán reagál. Bibó István szerint a jó béke az, "amit az emberek el tudnak fogadni", még ha kisebb-nagyobb kifogásaik vannak is vele szemben - fűzte hozzá.
A történész beszélt arról: 1945 után Eduard Benes, a csehszlovák állam vezetője "jó üzletet csinált, amikor eleresztette a szegény Kárpátalját, és megkapta helyette a gazdagabb Szudétanémet részt", ugyanakkor "legnagyobb bánatára csak a magyarokkal nem tudott elbánni". A lengyelek a 6 milliós demográfiai veszteségüket gyorsan tudták pótolni; ők is elvesztettek 5 millió ukrán lakost, viszont megnyerték a nyugati határsávot, ahonnan elmenekültek a németek - világította meg.
Ormos Mária vitatkozott Bibó István azon kitételével, hogy létezik demokratikus nacionalizmus. Hunyady György szociálpszichológus szerint Bibó István a nemzetiségi problémákat az egész XX. századot meghatározó jelenségnek gondolta, ugyanakkor "cikkében nem egy politikai közösséghez, hanem az egyetemességhez szól".
Bibó István szerint "az eltorzult nemzetfelfogás alapján" uralmi ambíciók jelentek meg Európában, ennek hátterében egyebek mellett "az önrendelkezési elvtől való elmozdulás és a nemzetformáló tettek hiánya" áll - közölte.
Elmondása szerint a jogász-gondolkodó a nacionalizmust egy tőről fakadónak mondja a demokráciával; "a szemében a dolgozó, műgonddal alkotó ember a demokrata". Bibó István akkor emelte fel szavát a zsidóüldözéssel kapcsolatban, amikor az az emberi méltóságukban alázta meg őket - hangsúlyozta. Hunyady György beszélt arról is, hogy Bibó István indokolatlannak tartotta a proletárdiktatúrától való félelmet, ebben azonban tévedett.
Forrás
MTI
