Zöld csütörtök – nagycsütörtök
A húsvéti ünnepeket megelőző nagyhét legfontosabb napjai a kereszténységben a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat, azaz a szent három nap.
Zöld csütörtök vagy más néven nagycsütörtök a húsvéti ünnepkör része: a húsvét előtti hét (nagyhét) csütörtökét nevezzük így. A keresztény vallást követők ezen a napon az utolsó vacsorára és Jézus elfogatására emlékeznek és böjtölnek. Aki foglalkozik az egészségével, mostanában fejezi be tavaszi méregtelenítést. Népi hiedelmek is kötődnek ehhez a naphoz, a hagyományőrzők pedig friss zöldfélékből készült ételeket esznek.
Ezt nem tudni pontosan. Az elnevezés talán a XIII. századik e napon használt, zöld színű miseruhára utal. Mások szerint az elnevezés a "Getsemáni kerttől származott. melyben a mi váltságunk zöldülni és csírázni kezdett". A hagyomány szerint ezen a napon főleg spenótot, salátát esznek, sőt fiatal csalánt is főznek. A csirkék ételébe is vagdalt csalánt kevertek.
Néhol a szombati feltámadásig igen szigorú böjtöt tartottak. A háztartásokban eloltották a tüzet és az ünnep beköszöntéig csak hideg ételeket fogyasztottak.
Jézus ezen a napon hívta össze tanítványait az utolsó vacsorára. A vacsorát követően kimentek az Olajfák hegyére – az egyik tanítvány: Júdás kivételével, aki 30 ezüstpénzért elárulta a Jézust kereső katonáknak, hogy hol találják meg őt. Az Olajfák hegyén a Gecsemáné kertben Jézus virrasztott, az apostolok pedig aludtak, amikor a katonák Jézust elfogták.
A templomokban ezen a napon az oltárokat megfosztják díszeiktől és csak egyetlen gyertya maradhat égve. A harangok “Rómába mennek”, ezért nincs harangozás egészen szombat estig.
Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás. Általában magas rangú egyházi személyek mossák meg ilyenkor tizenkét szegény ember lábát. Elterjedt szokás a nagycsütörtöki virrasztás annak emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott.
A keresztény vallást követők ezen a héten szigorú böjtöt tartanak.
A harangokat kereplőkkel helyettesítik, amelyek egyúttal a gonosz elűzésére is szolgálnak
Gonosz űzés – kereplővel
Mivel ma a "harangok Rómába mennek" és nincs harangozás, a gyerekek feladata, hogy a harangozást helyettesítsék. Ilyenkor a gyerekek kereplővel járták az utcákat, kiűzve onnan a gonoszt.
A nagytakarítást és mosást szerdán be kell fejezni, mert ahány csepp vizet kiöntenek csütörtökön, annyi bolha lesz a házban
Kincslátó hiedelem is kapcsolódik ehhez a naphoz
Zöld ételeket esznek friss zöld félékből (feltehetően a 12. századig használt zöld miseruha vagy a vétkesek bűnbánata emlékére)
Oltárfosztás fülemüleszóra
Ez a nap Szent Gyula pápa ünnepe is. Ezen a napon szólal meg a fülemüle.
Ezen a napon mennek Rómába a harangok, vagyis elnémulnak, mivel nagyszombat Glóriájáig nem szólalnak meg újra.
Ilyenkor van "oltárfosztás", amikor az oltárt lecsupaszítják, és egy kivételével eloltják a templomi gyertyákat.
Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai - a harangok Rómába mennek
A közismert szólásnak mondai eredete van. "Az 1674. év nagyszombat napján Rómában a Szent Péter-templomában a sekrestyés, amint a templom tornyába felment, ott nagy álmélkodására egy idegen öltözetű ifjat talált mély álomba merülve. Fölébresztették. Maga köré bámult, alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre latin nyelven elmondotta, ki ő és hogyan jött ide. Neve Kopeczky Mihály, Késmárkon diák volt, és nagy vágy támadt benne az örök várost és híres templomait látni.
Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, amíg a Szent Péter sekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, és így nem is tért vissza többé hazájába."
