XIII. Lajos francia király 425 éve született

Az eredetileg hugenotta, de a trón megszerzése érdekében katolizált első Bourbon-uralkodó, IV. Henrik és Medici Mária elsőszülött fiát már kilencévesen megkoronázták, miután apját 1610-ben egy fanatikus katolikus meggyilkolta. A tényleges uralmat régensként Medici Mária gyakorolta, aki fiának még annak nagykorúsága után sem engedett beleszólást az államügyekbe. 

Az anyai gyámkodást megelégelő Lajos tizenhatodik születésnapján átvette a kormányzást és első intézkedéseként száműzte édesanyját, annak gyűlölt kegyencét, a firenzei kalandor Concino Concinit meggyilkoltatta. 

A fogságból két év múlva regényes körülmények között megszökött anyját visszavette az udvarba, de annak intrikáit megelégelve 1630-ban végleg száműzte. A közepes képességekkel rendelkező uralkodó a legkisebb ügyekben is hallgatott tanácsadóira, akik közül a legismertebb az államérdeket mindennél előbbre helyező Richelieu bíboros volt. A közel fél évszázadig tartó francia vallásháborúk befejeződése után, a 17. század elején gazdasági fellendülés következett, virágzott a kereskedelem és az ipar, országszerte manufaktúrák létesültek, az ország és a kincstár is gazdagodott. A gazdasági konjunktúra a politikai és társadalmi struktúra átrendeződéséhez vezetett, amely a Napkirály, XIV. Lajos uralkodására fejeződött be. Korábban, a feudális államban a rendek és az uralkodó kölcsönösen egymásra voltak utalva: adót csak a parlament hozzájárulásával lehetett kivetni, a hadsereg is hűbéri alapon szerveződött. 

Az állami bevételek megugrása következtében azonban a királyok már nem szorultak rá a nemesség támogatására, 1614-től egészen az 1789-es forradalom kezdetéig nem hívtak össze rendi gyűlést. 

Az ellenszegülő nemesek kastélyait és várait lerombolták, magánhadseregeiket feloszlatták. A hatalomból kiszorult, de adómentességüket megőrző főurak helyét az államirányításban szakképzett, jobbára polgári származású hivatalnokok vették át, akik szolgálatukért cserébe nemesi rangot is kaptak - ők voltak az arisztokraták által végtelenül megvetett "taláros nemesség". A hivatalnokréteg megjelenésével kiépült az egységes államigazgatás, a nemesek a megyékben is elvesztették korábbi szerepüket. A tartományok élére az uralkodóhoz hű, szakképzett intendánsok kerültek, akik a király hatalmának letéteményeseiként mindenhol ugyanazon elvek szerint jártak el az igazságszolgáltatás, a közigazgatás és az adószedés terén, kiépült a modern bürokrácia. 

Az állama egységesítésére törekvő Lajos, vélhetőleg szintén Richelieu bíboros hatására, igyekezett a hugenották hatalmát is letörni. 

Az 1620-as évek második felében kitört felkelésüket leverte és elfoglalta a központjuknak számító La Rochelle városát, s bár a nantes-i ediktum által biztosított vallásszabadságukat meghagyta, a politikai jogoktól megfosztotta őket. Külpolitikájának két legfontosabb célja a Habsburg-hegemónia visszaszorítása és a gyarmatokon való terjeszkedés volt. Az észak-itáliai városok konfliktusában katolikus uralkodó létére a protestáns svájci kantonok oldalára állt a pápasággal szemben. A harmincéves háborúban is - vélhetőleg Richelieu befolyására - a hozzá hasonlóan katolikus osztrák és spanyol Habsburgok ellenében a protestáns országok mellé állt. Először csak hadfelszereléssel segítette a Habsburgok ellen harcolókat (többek között Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet és II. Gusztáv Adolf svéd királyt), majd 1635-ben Franciaország is belépett a háborúba, amely ezzel végleg elvesztette vallási jellegét és nagyhatalmi konfliktussá vált. 

A francia csapatok elfoglalták Elzászt és Lotaringiát, betörtek Itáliába, 1643-ban (néhány nappal XIII. Lajos halála után) fényes győzelmet arattak a spanyolok felett Rocroi-nál, Párizs ugyanebben az évben Habsburg-ellenes szövetséget kötött I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel és Krisztina svéd királynővel. 

XIII. Lajos és a mögötte álló Richelieu igyekezett a tengeren túl gyarmatokat szerezni, a korszakban egyedülálló módon Észak-Amerikában a gyarmatosítók és az őslakosok békés együttélését tartotta célravezetőnek, eltűrte a vegyesházasságokat is. Ebben az időszakban jött létre a mai Kanada és az Egyesült Államok keleti határvidékén Acadia gyarmata, a francia telepesek hosszabb-rövidebb ideig Marokkóban, Japánban és Brazíliában is megvetették lábukat. XIII. Lajos 1643. május 14-én hunyt el. Alakja máig él a köztudatban, de a legtöbb embernek elsősorban főtanácsadója, Richelieu bíboros neve jut eszébe, akiben a király vakon megbízott. A bíborost magát a legtöbben Dumas A három testőr című regényének hidegvérű és gonosz cselszövőjeként ismerik, holott ő volt a francia nagyhatalmi állás megalapozója és hazájában egyöntetű tisztelet övezi. 

A szeretőt soha nem tartó király és felesége, Ausztriai Anna első gyermeke, a későbbi XIV. Lajos csak házasságkötésük után 23 évvel született meg, s már kortársak azt suttogták, hogy az uralkodó titokban saját neméhez, kegyenceihez vonzódik. Feleségével kapcsolatuk idővel kifejezetten ellenségessé vált, ahogy anyjával és folyamatosan ellene ármánykodó öccsével, Gaston orléans-i herceggel is rossz viszonyban volt. XIII. Lajosról feljegyezték, hogy tehetségesen játszott a lanton, sőt maga is írt zeneműveket, bőkezű mecénás volt és támogatta, hogy a tehetséges francia művészek ne a korban szokásos módon Itáliában, hanem Franciaországban képezzék magukat. Ő alapította 1635-ben a Francia Akadémiát és hozzá köthető a Louvre felvirágzása is.