Voynich-kézirat – sokan magyarázzák, de senki sem érti
Van az a bizonyos szakállas poén a nők érzelmi alapú döntéseinek háttere és a pápai enciklikák üzenetének közös együtthatójáról… Na de félretéve minden profaneitást és kocsmai humort, megállapítható, hogy a bizonyítottan a 15. század környékén keletkezett úgynevezett Voynich-kézirat az európai civilizáció legnagyobb és legvitatottabb értelmezésű írásos rejtélye, és sorozatunk legfrissebb részének központi eleme. Egy olyan fenomén, amelyet sokan érteni vélnek, de amelyre még senki sem adott igazi magyarázatot.
Bevezetésként az alapinformációról. Mi is az úgynevezett Voynich-kézirat? Alapvetően egy olyan, a 15. században készült, „ismeretlen” nyelven íródott könyvről van szó, amely a nevét egykori tulajdonosáról, Wilfrid Michael Voynich amerikai könyvkereskedőről kapta, akihez a huszadik század elején került. A 234 oldalas mű eredetije, amely a máig megfejtetlen szöveg mellett számos képet is tartalmaz, jelenleg az amerikai Yale egyetem könyvtárában lelhető fel. Leginkább arról híres, hogy a számtalan erre irányuló próbálkozás ellenére máig nem sikerült megfejteni. Senkinek sem sikerült feltárnia a szöveg jelentését, mint ahogy származását vagy esetleges céljait sem.
A mű, amely 1912-ben került az amerikai könyvkereskedőhöz, már nem volt teljes, oldalszámozása szerint már akkor 42 lap hiányzott belőle, de nagy valószínűség szerint akkor sem ez volt a vele kapcsolatos legfőbb kérdés. Sokkal inkább az, hogy miről szól, ugyanis a szöveget és számos képi ábrázolást tartalmazó könyvnek sem az eredetét, sem a szöveg jelentését nem sikerült megfejteni. Ez utóbbi annál is érdekesebb, hogy a legmodernebb műszaki megoldások korában olyan kódfejtő megoldásokra is lehetőség van, amelyek egészen a közelmúltig „megoldhatatlannak” tűnő rébuszokkal is elbántak, de a Voynich-kézirattal nem.
Ez a tény néhány elemző szerint azt a – korábban már prezentált – elképzelést látszik alátámasztani, mely szerint a szöveg nem egy kódolt vagy valamilyen ismeretlen nyelven írt közlés, hanem csak afféle „halandzsa” szöveg. Ezt a megállapítást ugyanakkor sok szakértő elhamarkodottnak tartja, annál is inkább, hogy a szöveg megfejtésével hivatásos kódfejtők is foglalkoztak, persze érdemi eredmény nélkül. Így lett a Voynich-kézirat a történelmi titkosírástan híres rejtélye.
A kézirat, látható és értelmezhető részeit tekintve elvben több különálló fejezetre bontható. Ezek a növényvilágot megjelenítő ún. „herbárium”, az „asztronómiai” fejezet, a számos ábrával tarkított – sok esetben meztelen női képeket tartalmazó – „biológiai” rész, a több térképszerű megjelenítést tartalmazó „kozmológia”, a növényi ábrázolásokkal tarkított „gyógyszerészet”, illetve a feltételezések szerint „recepteket” tartalmazó, virág és csillagszerű ábrákkal tarkított fejezet.
A kézirat sajátossága, hogy annak szövege láthatóan balról jobbra íródott, és bizonyos jelek alapján úgy tűnik, a szöveg célzatosan íródott, a szöveg szerkezete pedig hasonlít a természetes nyelvekéhez. Másrészt a Voynich-kézirat nyelve egyáltalán nem hasonlít az európai nyelvekre, például a tipikus európai nyelveknél több ismétlést tartalmaz a szöveg. Ugyanakkor a kézirat szövege semmilyen ismert nyelvhez nem hasonlít, így keletkezési korát is csak a képek és a technológiai kimutatások alapján lehet találgatni.
A nem igazán ismert érdekességek közé tartozik, hogy a kézirat szövegében nyomon követhetőek bizonyos ismétlődő „szabályosságok”, például egyes szavak csak bizonyos oldaltípusokon jelennek meg. Ez például arra is utalhat, hogy mégsem véletlenről van szó, hanem akaratlagos ábrázolásról vagy kódról.
Bár a kézirat pontos eredete továbbra is bizonyítatlan, de a kormeghatározás eredménye szerint a papír, amelyre írták a 15. század elején keletkezett, a tinta pedig nem sokkal ezután került rá. Ezt támasztják alá az illusztrációk reneszánsz stílusjegyei is, a keletkezési helyszín pedig a stílusjegyek alapján a jelenlegi Olaszország északi régióira tehető.
Napjaink kódfejtői körében afféle „Szent-Grálnak” számító kézirattal, annak keletkezésével és lehetséges jelentésével kapcsolatban számtalan hipotézis látott napvilágot, a reálisnak tűnőtől a leginkább a fantasztikum világába sorolható elképzelésekig. Az egyik feltételezés szerint a kézirat tulajdonképpen latin nyelven írt középkori orvosi kézikönyv hölgyek számára és egy olasz orvos írta. A másik elképzelés szerint a kézirat a földönkívüli kultúrákkal való kommunikáció eredménye, de olyan elképzelés is szárnyra kelt, hogy eredetileg az azték nyelvvilágban keletkezett kódnyelv leiratáról lehet szó.
Egy másik elképzelés szerint a kézirat apácáktól származik, akik állítólag Kasztíliai Mária aragóniai királynénak írták, és az rejtjelesen orvosi tanácsokat tartalmazhat. Gerald Cheshire, a Bristoli Egyetem munkatársa szerint a Voynich-kézirat gyógynövényes főzetek, gyógyfürdők és asztrológiai adatok gyűjteménye, amely főként a női szellemi és testi egészségre, illetve a gyerekvállalásra fókuszál. A Social History of Medicine című folyóiratban megjelent írás készítői úgy vélik, hogy a kézirat legnagyobb diagramja, az úgynevezett Rozetta, szimbolikusan ábrázolhatja a szexuális érintkezést és a fogantatás folyamatát az akkori orvosi felfogás alapján.
A lehetséges magyarázatok tárháza tehát rendkívül széles és színes, ám ezek egyetlen közös jellemzője, hogy csak teória. S amíg nem fejtik meg a szöveget, az is marad valamennyi.
