Vissza a Himalájába - Fekvőkerékpárral Kőrösi Csoma Sándor útján
Kétszáz évvel azután, hogy egy háromszéki fiatalember útra kelt Kelet felé, hogy megtalálja a magyarok őshazáját, egy dél-komáromi fiatalember fekvőkerékpárral ment Csomakőrösről tizenegy országon keresztül tizenháromezer kilométert Indiába. Zichó Viktor útközben idézeteket írt a naplójába Kőrösi Csoma Sándortól. Amikor egy év és hat nap múlva ott állt a hajdani nagyenyedi szolgadiák síremlékénél, Dardzsilingben, nem tudta befejezni a Székely himnusz eléneklését, mert megfogalmazhatatlan érzés kerítette a hatalmába.
Valóban azért vállalkozott az expedícióra, mert elolvasta Kőrösi Csoma Sándor naplóját?
Kétezer-tizennégyben olvastam el Kőrösi Csoma útinaplóját. Nagyon mélyen megérintett, milyen körülmények között ment végig ezen az úton. Csodálattal töltött el, hogy emellett letett az asztalra egy fantasztikus nyelvi kutatómunkát!
2019. július másodikán, Kőrösi Csoma Sándor útra kelése kétszázadik évfordulója évében indult el fekvőbiciklivel, hogy a tibeti–angol szótár szerzőjének nyomába eredjen Kelet-India felé.
Az induláskor Komáromból, amolyan prológként, elmentem a szülőfalujába, Csomakőrösre. Jeleztem Gazda Józsefnek, a Kőrösi Csoma Sándor Napok fő szervezőjének, hogy érkezem és egy ilyen küldetés áll előttem. Felvettem a kapcsolatot az önkormányzattal, a helyi fiatalokkal, akik elkezdtek tevékenykedni. Egy fiatal társaság fogadott, amikor Kovásznára értem. Elkísértek Csomakőrösre, azután vendégül láttak. Kaptam tőlük nemzeti színű szalagokat és öt diót, amelyeket elültettem a síremlék mellett a dardzsilingi temetőben.
Nemrég megjelent a könyve, a Csoma útján két keréken. Negyvenhét fejezet, háromszázhatvanhét oldal. Azonnal írni kezdte, ahogy hazaért?
Naplót írtam útközben. Igyekeztem akkor írni, amikor éppen történések voltak, nyilván ez azért nem mindig jött össze. Sok esetben akár hetekkel később írtam le az eseményeket. Az expedíció után a laptopon lévő bejegyzésekből olyan anyagot készítettem, amelybe egy csomó idézetet is beleírtam Csoma Sándortól. Párhuzamot vontam az ő és az én utazásom között. Kisebb-nagyobb megszakításokkal kilenc hónapig készültem az expedícióra magyar és más nemzetiségű utazók, utazófórumok segítségével. A holmik java része már megvolt, hiszen aktív hegymászó és kerékpártúrázó vagyok, ezzel nem kellett sokat időzni. A vízumok intézése viszont sokáig tartott.
Kalandos út volt, ahogy a könyvében leírta. Többször úgy tűnt, kudarcba fullad a vállalás.
Teljesen egészségesen bezártak egy indai kórházba, jogtalanul. Nyolc hét után megszöktem a kórházból, emiatt lerúgtak a bringámról, majd egy teljes utat lezártak emiatt.
Hol van most a világot járt kétkerekű fekvőbiciklije?
Otthon, a kamrában.
Adott neki nevet?
Nem adtam, és nem szoktam tárgyakkal beszélgetni. Azért mentem fekvőbiciklivel, mert hosszabb távon jóval kényelmesebb. Egy sérülés miatt egy kicsit kényelmetlen volt a hagyományos kerékpár.
Gazdag galériát talál az olvasó a könyve végén. Miképp sikerült a fotókat az út során elmenteni, hazahozni?
Nagy tárhelyű memóriakártyát vittem, a képeket átmásoltam a laptopba és időnként feldolgoztam. Nem küldtem sehová, nem volt mentés, csak a számítógépemben voltak meg. Hibáztam, mert bármikor eltűnhetett volna a laptopom. Ahogy el is tűnt az indiai kórházban, de akkorra már nagyon sok fényképet átmásoltam a telefonomra.
Civilben mérnök, napelemeket ad el tanyákra. Életstílusa a természet, a szabadság szeretete?
Az a célom, hogy valahogyan közöljem az emberekkel az energiatudatosságot. Egyfajta edukációs vállalás ez, hogy minél közelebb kerüljünk a fenntarthatósághoz. Együtt küzdjünk egy szebb jövőért. Ez a szívügyem. A kerékpározás szerves része ennek, mert az egy zöld közlekedési forma.
Emlékezetes pillanat lehetett, amikor Dardzsilingben Körösi Csoma Sándor sírjához lépett. A könyvében olvastam, hogy elkezdte énekelni a Székely himnuszt, de nem sikerült végig elénekelnie.
Megérintett, hogy teljesült az álmom. Sok munkát fektettem bele. Az elején nem is gondoltam volna, hogy ennyi szenvedéssel fog járni ez az út. A szenvedés elsősorban a kórház miatt volt. Ott, a temetőben arra gondoltam, már nem kell attól tartanom, hogy lelepleznek és börtönbe csuknak. Mert az utolsó két napban Indiában álruhában közlekedtem. Biztos vagyok benne, ha akkor lekapcsolnak, azonnal kémnek ítélnek meg.
Dr. Molnár Attila, Dél-Komárom polgármestere azt írta a könyv ajánlásában, „Jó tudni, hogy napjainkban közöttünk is élnek a világban olyan nagyszerű emberek, akik nem ismerve a lehetetlent, nemzetünk, magyarságunk javára élnek és dolgoznak.” Szép, nagy szavak.
Felemelő érzés, hogy ilyen szép előszót kapott a könyv. És az is, hogy Budapesten tiszteletbeli székelynek választottak.
Úgy tudom, megint a Himalájába készül.
Ezúttal egy összteleszkópos hegyi kerékpárral, ami nekem még nincs, de biztos vagyok benne, hogy szponzor segítségével be tudom szerezni, mert soha senki nem csinálta végig ezt az útvonalat, most itt van rá a lehetőség. Az a célom, hogy az út elősegítse a kerékpáros utazás fejlődését, kibontakozását. Szeretném az ökoturizmust népszerűsíteni, hogy minél kisebb környezetszennyezéssel utazzanak az emberek. Kétszer voltam a Himalájában. Először meglátogattam a kolostort Kanamban, ahol Csoma Sándor dolgozott, másodszor pedig a sírjánál, Dardzsilingben. Mindkét alkalommal olyan varázslat ejtett a hatalmába, hogy tudtam, vissza kell mennem a Himalájába. Egy olyan kerékpárral, amellyel a legnehezebb ösvényeken is végig tudok menni. Fent a hegyekben, kis falvakon keresztül. Most ez lesz az utam.
Megjelent a Magyar7 2021/32.számában.
