Villa Hügel: a Krupp dinasztia otthona - KÉPEKKEL
Az észak-rajna–vesztfáliai iparváros, Essen legismertebb családja az acél- és fegyvergyáros Krupp. Az egykor a leggazdagabb német családok közé tartozó Krupp család a város szélén, festői környezetben álló Villa Hügelben élt. Már a neve is elárulja, a villa egy dombon fekszik (Hügel magyarul dombot jelent), ahova villamos vezet a város központjából.
A park szélétől néhány száz métert kell gyalogolni fel a dombra, s a látvány meglepő. Villa helyett egy hatalmas, fura, kastélyszerű épület tárul elénk. Távolról is látható volt, hogy nem egy építészeti műremekkel állunk szemben, ennek okát később meg is tudtuk. A Villa Hügel elsősorban méreteivel lepi meg a látogatókat, mert a 8100 négyzetméter lakóterületű épületben 269 helyiség van és 28 hektáros park övezi.
Az alapító, Friedrich halála után 1887-ben fia, Alfred vette át anyjával a cég vezetését, s hozta az első nagy sikereket. Akkoriban világszerte rohamosan épült a vasúthálózat, Kruppék tengelyeket, rugókat szállítottak, majd pedig úttörő szabadalmukat, a varrat nélküli sínt. Ilyenekkel hálózták be hajdan Amerikát is, ezért máig a három egymásba fonódó vaskerék a cég jelképe.
De Alfred Krupp ötlete volt az is, hogy öntött acélból készítsenek puskacsövet, majd ágyút. A porosz hadsereget kezdetben nem nagyon érdekelte az 1851-es világkiállításon bemutatott korszakalkotó fegyver, de később, a fokozódó fegyverkezés időszakában már annál inkább. Egyre több megrendelés érkezett Kruppékhoz, virágzott és folyamatosan bővült az üzem, s mire eljött 1914, a Krupp-kohók és -öntödék már nyolcvan százalékban fegyvert, hadianyagot gyártottak.
A lány, akiről óriáságyút neveztek el, házasságával sikeres férfi menedzsert hozott a családba. Gustav von Bohlen und Halbach nemcsak elismert diplomata volt, hanem értett az üzlethez is, s a császár külön engedélyével felvehette a Krupp vezetéknevet. Elsőszülött fiuk, Alfried Krupp lett végül a Krupp-dinasztia utolsó főszereplője. A tanult kohómérnök a második világháború kellős közepén, 1943-ban került a virágzó nagyvállalat, a hitleri birodalom fegyvergyártója élére. A feljegyzések szerint a nyilvánosságot kerülő nagypolgár nem kedvelte ugyan a nácikat, ám ez nem volt akadálya annak, hogy a konszern modern üzemeiben ne teljesítsék fenntartások nélkül a gyakran ott tartózkodó Albert Speer fegyverkezési miniszter utasításait.
A tönkretett konszern a vártnál gyorsabban állt talpra. Az adenaueri gazdasági fellendülés éveiben Krupp ehhez nagy segítséget kapott egy tehetséges fiatalember, Berthold Beitz személyében, akit hamarosan a vállalat élére állított. Ő volt az, aki felismerte, milyen óriási lehetőségei vannak a Kruppnak Kelet-Európában. Beitz nagy üzleteket szervezve egyfajta előfutára volt az enyhülési politikának. Már az ötvenes évektől tárgyalt mindenkivel, Hruscsovtól Ulbrichton át Kádárig.
A konszern fejlődésének komoly állomásához érkezett 1997-ben, amikor egyesült nagy vetélytársával, a Thyssennel. Ma már közös Krupp-Thyssen márka alatt vannak jelen a piacon a konszern termékei. De térjünk vissza a családnak otthont adó villához.
Az egyre tehetősebb Alfred Krupp 1868-ban úgy döntött, hogy méltó lakhatást biztosít családjának. Felvásárolta a város szélén lévő, festői szépségű Bredeney-tó feletti telkeket. Több neves építészt is megbízott a villa tervezésével. A lehető legmodernebb megoldásokat szorgalmazta, például korszerű fűtést és egyszerű klimatizációt is tartalmazott a projekt.
A Krupp-villában számos jeles személyiség is megfordult, kedvelt vendég volt a múlt század végén a német császár, de megfordult itt Hitler, sőt Erich Honecker, egykori NDK-s vezető is. A villa ma egy közhasznú alapítvány tulajdonában van, amelyet a Krupp család hozott létre. Az Essenbe látogató turisták számára látványosság. Már az előcsarnokba való belépés után úgy éreztük magunkat, mintha egy múzeumban járnánk. A falakon mindenhol hatalmas festmények, melyek a Krupp családot ábrázolják. A 269 helyiség közül csak alig 20 van nyitva a nyilvánosság számára. Abból, amit láttunk, a legimpozánsabb az emeleten lévő hatalmas, egykori tanácsterem, amely napjainkban koncertteremként szolgál.
Megjelent a Magyar7 2024/10. számában.
