Vidám farsangbúcsúztató Bényben
A tojásszedés hagyománya egészen addig élt, amíg volt sorköteles katonaság. Az elmúlt években a helyi Csemadok elevenítette fel ezt a szokást, s a fiatal, kamasz legények igyekeznek éltetni azt. Ma már azonban korántsem fogadják olyan szívesen a tojásszedő legényeket mint régen, nem nyernek bebocsájtást minden házhoz. Zárkózottak lettek az emberek – mondja Koczka Gyula, a Csemadok Bényi Alapszervezetének elnöke, aki regrutaként huszadmagával járta a falut
"Mikor megálltak a legények a ház előtt, kijött a ház népe, két-három legény bement hátra a baromfiudvardba, az üllőről összeszedték a tojást, ha éppen füstölték a kolbászt, akkor abból vettek el egy darabot, avagy mentek a kamrába, vágtak egy darab szalonnát. Soha nem történt meg, hogy szemtelenek lettek volna, vagy nagyon sok mindent elvittek volna. Mindenből egy keveset, egy darabot vettek el, és senki nem haragudott meg érte. Volt olyan év, amikor én voltam regruta, hogy 1500 tojást szedtünk össze és vagy 150 liter bort" - elevenítette fel a régi hagyományt a Csemadok-elnök, Koczka Gyula.
Akik fogadták a legényeket, most sem fukarkodtak. Tízesével-húszasával rakták a tojást a kosarakba, amit aztán a kultúrházban megsütöttek a szalonnával, kolbásszal együtt, s a farsangi vigasságon jóízűen elfogyasztottak. Régen – mivel nem volt kultúrház – a kocsmában tartották a regruta bált, s gyakran három napig is szólt a zene, állt a bál.
Koczka Katalin szerint ha gazdag volt a regruta, akkor megtörtént, hogy befogta otthon a lovaskocsit, feltették a hordót a lovaskocsira, és úgy gyűjtötték a bort és az élelmet, mert régen faluhelyen a parasztoknál volt sok bor, úgyhogy bort és tojást mindenhol sokat kaptak. "Mindig volt egy farsangi menyasszony is beöltöztetve, mert volt a mondás, hogy ha rövid a farsang, akkor nem tudnak válogatni a legények, a csúnya lány is elkel".
A bényi Koczka házaspárt a hagyományok szeretete és a kötelességtudat is hajtja, hogy ne hagyják feledésbe merülni a régi szokásokat. S bár néha úgy érzik szélmalomharcot vívnak, ám népi kincseik gazdag tárházában mindig rábukkanak valamire, ami erőt ad, s amit még meg kell mutatniuk a kurtaszoknyás kis közösségnek.


