Véget ért a Mars-kutatás
Tavaly júniusban zárult be az ajtaja annak a moszkvai kamrának, amelyben az első emberes Mars-utazást szimulálták, az út várható időtartama, vagyis 520 földi nap alatt. A küldetés pénteken véget ért, és ami már biztosan kijelenthető: lélektani problémák miatt nem kell lemondani a vörös bolygó meghódításáról. Körülbelül féléves utazást követően a legénység 2011. február 12-én "landolt" a Marson, és egy erre a célra kialakított speciális kamrában terepi munkát végzett, majd az űrhajó hazaindult.
A kísérlet során az űrhajósok teljesen elszigetelten éltek, és időbeli késéssel kommunikáltak a földi legénységgel. Rendszeresen vizsgálták egészségi állapotukat, miközben tudományos programot végeztek. A "földi" kutatók folyamatosan elemezték a csoport viselkedését, az alkalmazott munkamódszereket, a legénység önszervező és problémamegoldó képességét, illetve - a legénységtől kapott adatok alapján - a zárt térben elszaporodó mikrobák jellemzőit. A megfigyelések a moszkvai Orvosbiológiai Kutatóintézetben történtek, az Európai Ûrügynökség (ESA) vezetésével.
A kísérlet eredményeinek kiértékelése még eltart egy ideig, de az biztos, hogy a résztvevők "végig bírták cérnával". A program vezetőinek előzetes nyilatkozata szerint első alkalommal sikerült bizonyítani - a várakozásoknak megfelelően -, hogy pszichológiai szempontból túlélnék az emberes Mars-utazást az asztronauták. A részletes elemzések azért is érdekesek lesznek, mert a pszichológiai vizsgálatok egyikét magyar kutatók végzik, dr. Balázs László és dr. Ehmann Bea (MTA Pszichológiai Kutatóintézetének Ûrkutató Csoportja, illetve Narratív Pszichológiai Kutatócsoportja) vezetésével.
Dr. Balázs Lászlónak nincs tudomása olyan eseményről, amely komolyabb konfliktust váltott volna ki a legénység körében. A szakember szerint ennek egyik oka a gondos válogatás. Mindhárom részt vevő űrügynökség - az ESA, az oroszok és a kínaiak is - olyan szempontok alapján válogatott a több ezer jelentkezőből, amelyekkel a valódi űrhajósokat is kiválasztják. A válogatást ugyanazok a csapatok végezték, amelyek a valóságban.
"A másik ok, amiért nem volt nagyobb konfliktus, az, hogy mindenkinek volt egy saját szobácskája, vagyis a résztvevők nem voltak teljesen összezárva. Ezekben a szobákban éppen elfért egy ágy, egy kis íróasztal és egy szék, de ide bármikor visszavonulhattak a munka végeztével" - mondta Balázs.
A saját szobákban kamerák sem voltak, azaz még az irányítók sem látták a belsejüket. Ahogy teltek a napok, az "űrhajósok" egyre több időt töltöttek a szobáikban, azaz az irányítók egyre kevesebbet látták őket a bekamerázott közös terekben (egyébként a közös terekben készült felvételek sem kerültek a nyilvánosság elé). Bár a ma tervezett Mars-űrhajók sokkal kisebbek annál, hogy mindenkinek saját szobája lehetne bennük, a kísérlet egyik legfontosabb tanulsága, hogy a személyes tér alapvető fontosságú lesz egy ilyen küldetés során. Ami a nők szerepét illeti, hosszú távon nem eldöntött kérdés, hogy legyen-e vegyes legénység, de egyelőre úgy tűnik, hogy a mostani megoldás a problémamentesebb.
A magyar kutatócsoport célja a legénység lelkiállapotának automatizált monitorozása, illetve az, hogy sikerüljön előre kimutatni az esetleges közelgő problémákat, halmozódó feszültségeket. "
A hatfős legénységből hárman léptek a Marsra: ők a bolygó felszíni viszonyait részben szimuláló kamrában töltöttek 30 napot, miközben az orosz Orlan nevű szkafander módosított változatában dolgoztak. Összesen három alkalommal szimulálták a felszínre lépést, a fennmaradó időt pedig egy olyan modulban töltötték, amely három személynek biztosított hálóhelyet.
Bár a résztvevők tudták, hogy csak szimulációról van szó, a felszíni munkát mégis a program egyik legemlékezetesebb részének tekintették. A bolygó felszínén sok feladatot nem "élőben", hanem egy speciális szoftver segítségével végeztek el. Előfordult, hogy zárt légterű Mars-járóval (roverrel) történő közlekedést szimuláltak, máskor veszélyes meteorzápor zúdult a felszínre, és a munkát meg kellett szakítani, az ehhez szükséges összes logisztikai lépés végrehajtásával.
Az emberes Mars-utazás megvalósításának legnagyobb nehézségei technikai és pénzügyi jellegűek. Hatalmas tömeget kellene a Földtől a Mars felé indítani, amelynek a Föld körüli pályára juttatásához számos hordozórakéta indítására lenne szükség. A pontos és biztonságos leszállás kivitelezésével is akadnak még nehézségek.
Az sem világos, milyen módszerekkel termelnének a Marson vizet, levegőt és üzemanyagot az űrhajósok - mindent a Földről vinni nem kifizetődő. Talán a legnagyobb probléma, hogy mindez hatalmas pénzügyi ráfordítást igényelne, méghozzá több mint egy évtizeden keresztül, kormányváltások és gazdasági irányváltások közepette. Nem véletlen, hogy már több évtizede úgy tartják a szakemberek, hogy az első emberes Mars-utazásra harminc évet kell várni - a kérdés csak az, mikor kezdődik ez a 30 év.
