Vécsey Károly - a vértanú
Ma, amikor a világ magyarsága az aradi vértanúk mártírhalálának 170. évfordulójára emlékezik, engedtessék meg, hogy bővebben is bemutassuk egyiküket. Azt a Vécsey Károlyt, aki Habsburg-hű családból származott, ezért büntetését azzal is súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsóként.
A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, ám Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért állítólag Damjanich holttestéhez lépett, és megcsókolta annak kezét. Vajon ki volt ő, hogyan lett a vértanúk egyike.
A családfa szerint a Vécseyek eredete akár az 1200-as éveknél is korábbra visszanyúlhat, de 1507-ig biztosan – állítja az a ma is élő leszármazottjuk, Vécsey Zoltán, aki 2011-ben jelentette meg a Vécsey család története című könyvet. Az elmúlt századok során ez a család több ággá terebélyesedett, a könyv szerzője szerint létezett a makranci, a péderi, a nádudvari, a szatmári, a váradi, a zempléni, az ungi, a gömöri ág, továbbá az abaúji, a hajnácskői vonal, illetve egy borsodi, cécei, és szikszói törzs. Bármilyen nagy is volt a Vécsey család, legismertebb és leghíresebb tagja a hazaszeretet és hűség példaképe, gr. Vécsey Károly lett, az aradi vértanúk utolsó mártírja.
A család nevét az Abaúj megyében található faluról, Hernádvécséről kapta. Vécsey Károly a hajnácskői vonal leszármazottja, gr. Vécsey Ágoston és Colson Amália Karolina második gyermekeként 1803. november 24-én látta meg a napvilágot Galíciában.
Anyja nem beszélt magyarul, édesapja is csak törve, ezért a gyerek Károly gyenge magyar tudását Feleden szerezte, amikor nagybátyjánál tanulhatott. Károly katonai iskolába járt, pályáját hadapródként kezdte, majd másodrangidős lovas kapitány lett 1843-ban, két évvel később őrnagy, 1848-ben pedig császári és királyi kamarás, aki V. Ferdinánd parancsára felesküdött az alkotmányra.
Csakhogy 1848. december 2-án Ferenc József lépett a trónra, ám Vécsey Károly továbbra is hű maradt esküjéhez. Még ebben a hónapban tábornokká nevezték ki. Fellépett a bácskai magyar csapatokat szétzülleszteni hagyó parancsnokok ellen. A szolnoki és a temesvári vár elfoglalásában való közreműködéséért vitézségi érdemrenddel tüntették ki. Jó vezető volt, aki gondoskodott katonáiról. Csakhogy sem őt, sem Bemet nem értesítették a Világosnál történt eseményekről, ezért csapatával csak augusztus 20-án tették le a fegyvert. Először Gyulára vitték társaival, ahonnan elmenekülhettek volna, de becsületszavukat adták, hogy maradnak, és így is történt.
Később az aradi vár 94-es cellájába került, ahol csupán felesége látogatta, családja ugyanis kitagadta. Fiatal házas volt, hiszen az egyszer már elvált Duffoud Carolinával 1849. augusztus 15-én kötött házasságot. A feleséget férje halála után üldözték, csak gr. Andrássy Gyula sietett segítségére.
Az a Vécsey Károly, aki csak törte a magyar nyelvet, ezért rendszerint tolmácsot alkalmazott, élete végéig konokul ragaszkodott esküjéhez, soha sem könyörgött életéért. Azon a gyászos napon, október 6-án Sujánszky Euszták szerzetes szerint Vécsey fekete attilája fölött sötétzöld felöltőt viselt, hosszú haja arcát eltakarta. Kivégzése előtt felöltőjét levette, és arra kérte a lelkészt, emlékül juttassa azt el feleségének.
Károly a második gyászmenet tagjaként várta az akasztást, csendben követte az eseményeket. Utolsóként a következő mondat hagyta el ajkát: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálataként lángolt.
A mártírok tetemeit pénzért árusították. Vécseyét állítólag Urbányiné Hegyessy Katalin 50 aranyért szerezte meg. Az viszont egészen bizonyos, hogy a tábornokot először az aradi temetőben az Urbányi-kriptában temették el.
Legnagyobb érdeme az volt, hogy a Habsburg-házhoz kötődő főnemesi családból egy olyan személy nőtt ki, aki képes volt a magyar ügyért mindent feláldozni, ami életében igazán számított. Ezzel örökre beírta nevét a magyar történelembe.
