Városi séták, lenn a Délvidéken
Hogy hol kezdődik és végződik a közép-európai térség, mi minden foglaltatik bele, ez akár megérne egy külön doktori munkát. Miért írom ezt? Mert a régió, ahol járni fogunk, az jelenleg egy ízig-vérig balkáni temperamentumú ország része, de épített, kulturális örökségében le sem tagadhatja közép-európaiságát. Bizony, a hányatott sorsú Délvidékre nézünk le most. De hívhatjuk Bácskának, Vajdaságnak, a lényegen mit sem változtat, az etnikailag heterogén régió napjainkig is elüt kulturális és civilizációs fejlettségében, mint mondjuk Szerbia más helyei.
Még mielőtt személyem végleg elmerült volna a balkáni rengetegben, amolyan bejáratós régiónak pont megtette a bácskai, hiszen az itt elterülő városok is tele vannak rengeteg látványossággal. Termékeny síkságok, gazdag múltra visszatekintő városok, isteni gasztronómia és pálinkák, vendégszerető népek jellemzik a jelenlegi Szerbia ezen tartományát. Beleszédülök ha leírom, de lassan nyolc év telt el ezen utazás megtétele óta. Fordítsuk vissza a homokórát és nézzünk be Palicsra, Szabadkára és Újvidékre. Annó ezen szerbiai utazásunknak attrakciója Belgrád volt, de Európa egyik legkirályabb fővárosáról már tavaly értekeztünk. A haditerv így nézett ki: Útközben Szerbia fővárosa felé Újvidéken álltunk meg egy fél napra, majd visszafelé Szabadka és Palics következett.
Az út Újvidékre problémamentes volt. A határon gyorsan átkelve, kellő mennyiségű dinárral (Szerbia hivatalos fizetőeszköze) felpakolva, szikrázó napsütésben érkeztünk a jelenlegi Szerbia második legnagyobb városába. Listánkon elsőként a Péterváradi erőd szerepelt. Kellemes sétával bejártuk az egész erődöt, csodás panorámát kapva Újvidékről. Persze az erődre is ráférne egy kis ráncfelvarrás, de azért a terület egyes részeit szépen felújították. A séta meghozta az étvágyat is. Az ottani étterem egyik teraszán tankoltuk fel gyomrunkat, miközben a város panorámája tárult elénk. Elégedetten mentünk tovább a város belsejébe.
A kultúra oltárán egy múzeum bejárásával adóztunk. E téren a Vajdasági múzeum jó választásnak ígérkezett. Kaptunk egy kisebb betekintést a tartomány történelmébe és népeinek életébe. Onnan séta a Duna parkban, majd kigrasszálva a Zmaj Jovina sétálóutcára igazi pezsgésbe csöppent társaságunk. Kisiparos műhelyek, éttermek, fagylaltozók váltották egymást. A sétáló utca végén a Szabadság-tér (Trg Slobode) látványos épületei fogadtak minket. Csodás tér, főleg a Zsolnay-cserepekkel fedett Mária Neve katedrális, a 72 méteres tornyával vett le a lábamról. Maga az egész belváros lenyűgözött. A Zmaj Jovinán leülve egy finom kávéra élveztük a napsütést és a hömpölygő tömeget. Az idő gyorsan pergett és nekünk tovább kellett menni, de megfogadtam magamnak, Újvidékre biztos visszatérek. Ami aztán pár évre be is következett.
Miután elrendeztük viszonyunkat Belgráddal, visszaúton kaptunk volna a fejünkre, ha kihagyjuk Szabadkát. Vasárnap volt akkor és eléggé nyirkosra sikeredett az idő. Kedvünk ettől nem lett tompább. A Raichle palota szomszédságában találtunk helyet négykerekű vasszekerünk számára. Onnan tényleg pár perc sétával már a város korzóján találtuk magunkat. A szabadkai Népszínház és a Városháza szép párt alkottak Szabadka belsejében. Nem messze tőlük a Szent Teréz székesegyház megviselt, repedésekkel teli temploma emelkedett. Tettünk egy kört a Zsinagógánál, majd lassan vissza egy kis hiányérzettel az autó felé. Nyilván a hideg idő számlájára írható, de a város most a komorabb arcát mutatta. Pár történelmi épületére erősen ráférne a renoválás. Kosztolányi szülővárosa és a szabadkai magyarok ennél többet érdemelnek, mert így az enyészeté lesz az egész.
Időnkbe még belefért Palics is, azon belül a tava és környéke. Ha erre járunk, viccesen meg is szoktuk említeni, mondván itt kezdődik a Balkán. A természeti park és a tó egy teljes hétvégére le tudná kötni az embert. Egy legenda szerint a Palicsi-tó egy Pál nevű pásztor könnyeiből töltődött fel, aki itt őrizte nyáját. A tó partján felépített Női strand a magyaros szecesszió egy újabb remek példája. A mesebeli faépítményt a népművészetből kölcsönzött motívumok díszítik. További látnivalókhoz tartozik a Férfi strand, Palicsi Viztorony és a Nagy park, Nagy Terasz-Vigadó, Lujza-villa (mini kaszinó), Bagolyvár, Vermes Lajos szobra, Palicsi kápolna. Minden feltétel adott itt egy kellemes hétvégére. Bár a miénken eléggé szeles és komor ruhatárát tárta elénk.
Az úton azon járt az eszem, mikor fogok tudni a leghamarabb ebbe a régióba visszatérni, hiszen egy olyan helyről, mely tele van rejtett kincsekkel és csak rajtunk múlik, hogy ezekre a kincsekre mikor lelünk rá. Szerencsémre ezen kincsvadászat az elkövetkezendő években is folytatódhatott, hiszen számtalan alkalommal taposhattam húsos földjét és csillapíthattam kultúrszomjamat települései társaságában.
