Van remény: tovább élnek Magányos George génjei

A világ legritkább állata elpusztult. Magányos George-ot, a Pinta-sziget óriásteknőseinek utolsó képviselőjét vasárnap találták meg holtan. Azonban még maradt némi remény alfajának, mivel génjei fennmaradtak.

Robert Silbermann, a Galápagosi Természetvédelmi Alapítvány vezetője szerint Magányos George a Galápagos-szigetvilág ikonikus állata volt. "Számomra megdöbbentő hír volt" – tette hozzá Gisella Caccone, a Yale Egyetem kutatója, aki 20 éven át tanulmányozta a galápagosi óriásteknősöket.

A Galápagosi Nemzeti Park közleménye szerint George-ot felboncolják, hogy megállapíthassák, miért pusztult el. Úgy hiszik, legalább 100 éves volt, azonban a galápagosi óriásteknősök kétszer ilyen hosszú életkort is megérhetnek. 

Valamikor a galápagosi óriásteknős (Chelonoidis nigra) mintegy 14 alfaja élt a szigeteken. Részben a köztük lévő különbségek inspirálták Charles Darwin evolúciós elméletét. Magányos George elvesztésével ezen alfajok közük négy már eltűnt.

Azonban egy komoly természetvédelmi programnak köszönhetően, a galápagosi óriásteknősök populációja az 1970-es évekbeli néhány ezer egyedről mintegy 20 ezerre gyarapodott. A Hood-szigeti óriásteknős (Geochelone nigra hoodensis) alfaj 15 egyedről több mint 1200-ra hízott. Mindazonáltal a faj továbbra is „sérülékenyként” szerepel a Nemzetközi Természetvédelmi Unió listáján.

Magányos George alfaja a Pinta-szigeten élt egészen addig, míg az emberek által behurcolt kecskék el nem pusztították a vegetációt és meg nem fosztották a teknősöket táplálékuktól. George-ot 1972-ben egyedül találták a szigeten, és saját biztonsága érdekében ellenőrzés alá helyezték. A szakemberek megpróbáltak párt találni neki saját alfaján belül, azonban az erőfeszítések kudarccal zárultak, más alfajok nőstényeivel pedig nem tudták pároztatni.

Magányos George volt az utolsó fajtiszta Pinta-szigeti óriásteknős. Korábban a Prágai Állatkert egyik teknősét is Pinta-szigetinek tartották, azonban a genetikai tesztek mást mutattak. 

Az alfaj génjeinek nagy része viszont tovább él. A Galápagos-szigetvilág Isabela-szigetének Wolf vulkánja körül élő óriásteknősök génjei ugyanis számos alfajtól származnak. A keveredés a bálnavadászoknak és kalózoknak köszönhető, akik az Izabelán rakták ki a teknősöket.

Kiderült, hogy ezek a hibrid óriásteknősök számos, már kihaltnak hitt alfaj génjeit is hordozzák, többek között a Pinta-szigeti teknősökét is. Eme felfedezést követően Caccone expedíciót vezetett a régióba és mintegy 1667 DNS-mintát gyűjtött be a teknősöktől. Csapata jelenleg is a minták vizsgálatát végzi, még több olyan állatot keres, melyek a Pinta-szigeteki teknősök örökítőanyagát hordozhatják.

Korábban abban reménykedtek, hogy ezeket az állatokat Magányos George-dzsal párosíthatják, erre azonban már nincs mód. Ugyanakkor, amennyiben elegendő Pinta-szigeteki DNS-t hordozó állatot találnak, lehetséges, hogy a fajt ismét visszahozhatják az életbe. „A szelektív szaporítással a genetikai állomány egy része visszahozható” – mondja Caccone.

Tavaly Kevin White, a Chicagói Egyetem kutatója segítségével Caccone elkezdte szekvenálni Magányos George genomját. A részleges verzió néhány hónap múlva elkészülhet, és segíthet azonosítani a Pinta-géneket hordozó teknősöket. Mindazonáltal, számos generáció szükségeltetne ahhoz, hogy a Pinta-szigeteki teknősök életképes populációjához hasonló csoportot hozzanak létre. Mivel a hüllők rendkívül lassan szaporodnak, egy ilyen program évtizedekbe telne.

A teknősöket az Izabelán kirakó kalózok és bálnavadászok ugyanazok az emberek voltak, akik élelem gyanánt megölték őket és invazív fajokat hurcoltak be élőhelyükre. Így, míg ők okolhatóak a teknősök hanyatlásáért, Caccone szerint gondatlanságuk véletlenül kulcsfontosságú szerepet is játszhat az állatok megmentésében.