Valóban vemhesen pusztult el egy 48 millió éves lóelőd
A leletet a Gerincespaleontológiai Társaság tavalyi ülésén ismertették, ám az új vizsgálat megerősíti, hogy a fennmaradt lágyszövet – amely magában foglalja a méhlepényt és a méhszalagot – a legkorábbi ilyen maradvány egy ilyen állatnál. Az eredményekről a PLoS One folyóirat legfrissebb száma számolt be.
Jens Lorenz Franzen, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet szakembere és csapata szerint a magzat a legkorábbi és legjobb állapotú ilyen maradvány. A Frankfurt közeli Messelben, egy kőfejtőben fellelt kövületek vizsgálatára elektronmikroszkópot alkalmaztak.
A rendkívüli nagyítás feltárta a közel 13 centiméteres magzatot, amelynek máig megvan szinte minden apró csontja. Csak koponyája károsodott, a megkövesedési folyamat valamelyik szakaszában összenyomódott.
A kutatók szerint az Eurohippus messelensis fajhoz tartozó kanca nem sokkal a szülés előtt pusztult el, de nem hiszik, hogy halálának köze lenne vemhességéhez. Ezáltal elhullása egyelőre rejtély, de úgy vélik, sok prehisztorikus állat pusztult el fulladás miatt ebben a régióban. Tudomásuk van róla, hogy a Messel-tó a kanca életében időről időre mérgező szén-dioxid-gázt bocsátott ki vulkáni aktivitás miatt. Mindez kiválthatta az utódjának világrahozatalához készülő és vizet kereső anya halálát.
Az Eurohippus messelensist először 2006-ban írták le. A mára kihalt faj kisebb volt a mai lovaknál, akkora lehetett, mint egy fox terrier, és voltak lábujjai: mellső lábán négy, hátul három.
Franzen és csapata sikeresen rekonstruálta a magzat pozícióját is, kiderült, hogy az normális volt és megfelelt a modern lovak vemhessége kései szakaszára jellemzőnek. Ennélfogva arra a következtetésre jutottak, hogy a modern lovak szaporodási rendszere már a paleocén időszak eme korai stádiumában jól fejlett volt, vagyis jóval korábban fejlődhetett ki.
