Valentyina Tyereskova megpróbáltatásai az űrben és a földön

Lacza Tihamér 2018. június 19., 14:13

Az idősebb korosztályok tagjai még bizonyára emlékeznek a szovjet-amerikai űrversenyre a múlt század hatvanas éveiben. A Szovjetunió számára életbevágó fontosságú volt minden siker, amelyet a tudományok és a technika terén elérhettek és amellyel – ha orrhossznyira is, de – megelőzhették az Amerikai Egyesült Államokat.

Felkészülés a rajtra Fotó: Archívum
A „szocialista béketábor” sajtója szinte diadalittasan jelentette az újabb és újabb „nagyszerű” teljesítményeket, miközben nem kis gúnnyal mutogatott Amerikára, ahol kétségbeesetten igyekeztek felzárkózni a szovjetek teljesítményeihez. Nos ebben az egy dologban nem túloztak: az amerikaiak valóban dühöngtek, hogy míg 1961. április 12-én Jurij Gagarin, az első űrhajós legalább egyszer körbe repülte Földet, addig három héttel később fellőtt amerikai kollégájának, Alan Shepardnek csupán egy „űrugrásra” futotta. (Viszont tíz évvel később azzal vigasztalódhatott, hogy több mint egy napot (33 órát) tölthetett a Hold felszínén. No de ez már egy más történet.)

A Szovjetunióban újabb és újabb ötletekkel álltak elő és végül kitalálták, hogy annyi férfi után most már egy nőt is felküldhetnének a világűrbe.

Az összes kitüntetéssel Fotó: Wikipedia

Nőt küldünk a világűrbe!

A megfelelő alany kiválasztásánál nem csak szakmai szempontok játszottak szerepet. A jelöltnek, túl azon, hogy megfelelő volt az egészségi állapota és a szakmai felkészültsége, még jó kádernek is kellett lennie. Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova (*1937. március 6.) ereje teljében levő, 25 éves textilgyári munkásnő volt, édesapja traktoros, édesanyja ugyancsak a textiliparban dolgozott, tehát ebből a szempontból is megfelelt a követelményeknek. 22 évesen, 1959 elején jelentkezett egy ejtőernyős tanfolyamra és még az év május 21-én végrehajtotta első ugrását is. Ezt további 124 követte még, de a legjelentősebbre 55 éve, 1963. június 19-én került sor, amikor a Vosztok 6 űrhajót elhagyva – eléggé kalandos körülmények között – földet ért.

Ne szaladjunk azonban előre az időben. Az űrprogramba további négy nővel együtt, nagy titkolózás közepette választották ki. Kolléganői is az ejtőernyős ugrásokban jeleskedtek, vadászpilóta tapasztalataik nemigen lehettek, mivel a nőket nem nagyon engedték még a katonai gépek közelébe sem. Az űrbeli megterhelésre azonban őket is fel kellett készíteni, ezért rendszeresen „centrifugáztatták” a gyengébb nem képvielőit, sőt MIG-15-ös gépeket is vezethettek. Őszintén szólva egyik jelölt sem viselte jól a megterheléseket, de Tyereskova volt még a legszívósabb, így végül őt választották. Valentyina Ponomarjova volt a nagy rivális, sőt eredetileg úgy tervezték, hogy a Vosztok 5 és a Vosztok 6 kettős női repülést hajt végre, végül a Vosztok 5-be Valerij Bikovszkijt ültették, míg a Vosztok 6-ban Tyereskova foglalhatott helyet. A végső döntést azonban nem a szovjet űrprogram szürke eminenciása, Szergej Pavlovics Koroljov (1907-1966) hozta meg, hanem egyenesen a kommunista párt akkori főtitkára, Nyikita Hruscsov. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Koroljov egy szervező zseni volt és fiatal korában éveket töltött a gulágon. Amikor kiszabadult, ő lett a szovjet rakétaprogram irányítója, de nevét ki sem ejthették, csupán Főkonstruktőrként emlegették. Korai halával a szovjet űrprogram lefékeződött és az oroszoknak nem sikerült eljutniuk a Holdra.)

A páros űrrepülést a Vosztok 5 kezdte 1963. június 14-én, a Vosztok 6 két nappal később, június 16-án startolt, különösebb gondok nélkül. Tyereskova hívójele a Csajka (Sirály) volt, míg Bikovot Jasztreb (Sólyom) néven szólongatták. Kiterveltek egy közelítési manővert is a két űrhajó között, de ez inkább a jó indításnak és nem a két asztronauta ügyességének volt köszönhető. A földi megfigyelőközpontból elsősorban Tyereskova fizikai állapotát és szervezetének űrbeni tűrőképességét követték figyelemmel. Az igazat megvallva Tyereskova eléggé nehezen viselte a súlytalanság állapotát és a bezártságot. Hányinger kínozta, sőt egyes források szerint pszichés zavara is támadt és hisztérikusan és összefüggéstelenül kiabált, csak Koroljovnak sikerült őt lecsillapítania. Hogy valóban így történt-e, ma már aligha deríthető ki, ugyanis a szovjet űrprogramot is nagy titkolózás övezte és a negatívumokról mélyen hallgattak. Hogy eltereljék a figyelmét, arra buzdították, hogy készítsen minél több űrfotót a földről. Néhány felvétele alapján sikerült feltárni az atmoszféra aeroszolokból álló rétegződését, ami érdekes tudományos hozadéka volt ennek az utazásnak.

Egyéb nehézségek is felléptek persze, ahogy az már történni szokott. Elromlott a Vosztok 5 vizeletgyűjtőrendszere, ami eléggé kellemetlen lehetett, mivel Bikov 5 napot keringett a Föld körül.

Tyereskova a 48. körben megkezdte a Földre szállást. Valamivel kevesebb mint 3 napot töltött odafönn és alig várta, hogy landoljon. Akkoriban még nem tudták pontosan előre kijelölni a leszállás helyét és még azzal az eshetőséggel is számoltak, hogy egy idegen ország területén ér földet ejtőernyőjével az űrhajós. Ezért egy kézifegyver is volt nála, ha netalán megtámadnák. Amikor 1963. június 19-én Tyereskova megérkezett a felszín közelébe, eléggé erős szél fújt és majdnem egy közeli tóba repítette őt. Sőt a földet érés után még métereken át vonszolta az ernyőt a heves légáram, az űrhajós az orrát is lehorzsolta.

Meglepetés a földetéréskor

Az első ember, akivel találkozott egy kazah pásztor volt. Tyereskovát a váratlan helyzetekre is felkészítették, ezért rögtön pisztolyt fogott a szerencsétlen férfira és azt kiáltotta neki: „Ne közelítsen felém! Egyáltalán hol vagyok?” Miután tisztázódott a helyzet és előkerült a kis kazah falu néhány további lakosa is, egész jó hangulat támadt, sőt a silány űrkoszttól megcsömörlött kozmonautát mindenféle nyalánksággal kínálták, aminek nagyon megörült. Sajnos megfeledkezett róla, hogy először át kellene esnie egy orvosi vizsgálaton, mivel a tudósokat nagyon izgatta, miként reagál a női szervezet és kivált a beleinek a mikroflórája egy ilyen űrrepülésre.

Képgalériánk:
Valentyina Tyereskova napjainkban Fotó: archív

Az, hogy Tyereskova szerencsésen visszatért, ismét nagy csinnadrattára adott lehetőséget. Hruscsov pártfőtitkár utasítására propaganda útra indult a szocialista országokba, elhalmozta kitüntetésekkel, sőt jelen volt Tyereskova és Andrijan Nyikolájev űrhajós házasságkötésénél is. Noha a nő nem volt katonatiszt, vezérőrnagyi rangot kapott és mindmáig ő a legmagasabb rendfokozatú nő az orosz hadseregben. 2014-ben a Szocsiban rendezett téli olimpián egyike volt a nyolc kiemelt zászlóvivőnek. A galambászat terén is komoly eredményeket ért el, a bokharai dobos galambok nemzetközileg elismert tenyésztője. Igaz, hogy orosz űrhajós eddig még nem jutott el a Holdra, Tyereskova nevét azonban egy holdkráter viseli.

0 HOZZÁSZÓLÁS