Ünnepelt a 85 évvel ezelőtt alapított Marianum Egyházi Iskolaközpont

Az esős időjárás miatt az iskola kórusának és versmondóinak közreműködésével zajló ünnepség nem az iskolaudvaron, hanem a Király püspök utcai főépületben kezdődött. Elek László helyi esperes-plébános beszédében hangsúlyozta: a Marianum azt a célt szolgálja, hogy megvilágosítást adjon az odajáró fiataloknak, akik nyitott szívvel és értelemmel akarják befogadni a pedagógusaik szavait és intelmeit. Majd a Szűzanyát arra kérte, hogy a pedagógusoknak adjon elég erőt a tudás átadásához és a megfelelő nevelőmunkához, az intézményt látogató óvodásoknak, alapiskolásoknak és gimnazistáknak pedig adjon olyan lelkületet, amely nyitott a jóra, a tudás megszerzésére. Végül háláját fejezte ki a Marianum hajdani alapítóinak, akik tettükkel a lelki és szellemi építkezés lehetőségét nyújtották több nemzedéknek.

Ezt követően Madarász Róbert, az iskolaközpont igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, köztük Venyercsan Pált, Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkárát, Kiss Róbert tiszteletbeli kanonokot, a Nagyszombati Érsekség magyar ajkú híveinek pasztorációjával megbízott püspöki helynököt, Nagy János szobrászművészt, valamint a magyarországi testvériskolák – tatai Református Gimnázium, komáromi Szent Imre Általános Iskola –, a Magyar Közösség Pártja (MKP) és a Most-Híd, illetve a társadalmi szervezetek képviselőit, a jelenlevő espereseket és plébánosokat, köztük a magyarországi Pados József atyát.

„A viharos időkben két dolgot tehet az ember. Az egyik megöli a lelket, a másik megőrzi azt. Az egyik út könnyebb: a megadásé, a beletörődésé, a közönyé. Ha átadja magát a fájdalomnak, elveszíti tartását, méltóságát, életkedvét, és hagyja, hogy elsodorja az idő, akkor elveszett az ember, s elenyészik a közösség is. A mi őseink nem ezt az utat választották... Az idegen országba szakadt magyarok megvetették a lábukat a hit kőszikláján, jövőjüket Szűz Mária oltalmába ajánlották, és építeni kezdték a jövőt – éppen Komáromban. Hogy a magyar ajkú ifjak a papi pályára előkészülhessenek, s e célból már középiskolai tanulmányaik idejében papnevelő intézet falai között gondos felügyelet szárnyai alatt lehessenek, Komáromban a magyar ajkú s a papi pályára készülő ifjak számára kisszeminárium létesítésére határoztam el magamat – írta 1922-ben dr. Jantausch Pál apostoli kormányzó dr. Majer Imre komáromi apátplébánosnak. Ekkor már megfogalmazódott a gondolat, hogy a kisebbségbe szakadt nemzetrészek megmaradásának kulcsa a magyar papságban rejlik. A gondolatot tett követte, s hat év alatt felépült a Marianum” – idézte a múltat beszédében Madarász Róbert.

„Úgy gondolom, ma mégsem ezt ünnepeljük elsősorban. Azt a tényt inkább, hogy a felvidéki magyar katolikusok, papok, plébániák mindmáig példátlan összefogással és áldozatvállalással, önzetlenséggel építették fel közösen ezt az intézményt. Felajánlásokból, gyűjtésekből, kölcsönjegyekből, gőzmalom-részvényekből és sok-sok hitből és reményből gyúrták össze ezeket a falakat, mely befogadhatta az ország különböző részeiből összesereglett kispapokat. Az intézmény 1929. szeptember 12-én, a névadó patróna, Szűz Mária neve napján nyitotta meg kapuit” – fűzte hozzá.

Madarász Róbert a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a vészterhes, ellentmondásos időszak mégis rendkívüli embereket nevelt ki. „Majer Imre, Gregorovics Lipót, Lestár István, Palkovich Viktor és még sokáig sorolhatnám azoknak a neveit, akiknek önzetlensége, fegyelme, találékonysága, kemény helytállása, keresztény magyarsága rányomta bélyegét az itt tanuló fiúkra. A későbbiekben a Marianum Kisszeminárium már kollégiumi feladatokat is ellátott, s ennek megfelelően alakult a célkitűzése is, melyet 1934-ben dr. Lestár István így fogalmazott meg: A katolikus magyar ifjúságnak maga Isten adott vezért, eszményt és pártfogót Szent Imre hercegben, ezt a hármas örökséget menti a mi magyar katolikus szeminárium–internátusunk, ezzel biztosítván legjobban a katolikus magyar nép számára a véréből való papot, tanítót és értelmiséget. Ezt a célját el is érte a Marianum: sok pap és más értelmiségi nőtt fel e falak közt, nevelődött hitéhez és nemzetéhez hűséges emberré. Elég csak a nemrég elhunyt Burian László atyára, vagy az utolsó két marianumosra: Bartal Károly Tamás nyugalmazott jászói premontrei apátra és Koller Gyula pápai prelátus úrra gondolni” – magyarázta az ünneplőknek az intézmény vezetője.

„A Marianum az 1994-es újraindításakor is dicső elődeink szándékát követte, s teszi ezt azóta is. A 20 évvel ezelőtt megnyílt egyházi alapiskola mellé később gimnázium és óvoda is került. Ezek lettek az első szlovákiai magyar egyházi iskolaközpont részei, mely legutóbb a Szent Imre Kollégiummal és számos más épülettel is gyarapodott. Õseink a hitben és a tudásban látták a megmaradást. Mi is ebben kell hogy lássuk kihívásokkal, gondokkal terhes korunk nagy problémáinak a megoldását! Mert ma is vannak ilyenek: lassan elfogy a közösségünk, elvándorolnak fiataljaink, évről-évre kevesebb gyerek születik, egyre bizonytalanabb a megélhetés. Olyan gondok ezek, melyek talán megoldhatatlannak tűnnek. Talán el is keserítik az embert. Ha a 85 éves, kissé kopottas, de masszív falak beszélni tudnának, biztos vagyok benne, hogy ma sem a feladásról mesélnének, hanem a másik útról. Arról a szilárd kősziklán lábat megvető, magunkat Boldogasszonyunk oltalmába helyező, jövőt építő keskenyebb útról. A Marianum ugyanis Szűz Mária iskolája. Égi édesanyánk, Boldogasszonyunk, Nagyasszonyunk kezébe helyeztük magunkat és diákjainkat is, hogy istenfélő, becsületes, magyar keresztény fiatalokat neveljünk felvidéki magyar közösségünk javára és Isten nagyobb dicsőségére!” – mondta az igazgató.

Mielőtt Kiss Róbert Madarász Róberttel együtt leleplezte az iskola főbejárata feletti címerpajzson elhelyezett domborművet – Nagy János szobrászművész és a bronzba öntést végző Troznai István ötvösmester alkotását –, egy tanáccsal szolgált. „A leleplezés után tekintsük meg a domborművet, mely a Szűzanyát ábrázolja a Kisjézussal! Figyeljük meg a legapróbb részletekig, raktározzuk el a lelkünkben, s engedjük, hogy megszólaljon! Ha most ez valami miatt nem sikerül, akkor holnap is, holnapután is, s egész életünkben nézzünk fel rájuk, egészen addig, míg meg nem szólalnak bennünk és általunk!” – fogalmazott.

A püspöki helynök áldása után lehetőség nyílt a Marianum történetét és tevékenységét bemutató kiállítás megtekintésére. Végül az ünneplők átvonultak a Szent András plébániatemplomba, ahol Kiss Róbert celebrált ünnepi szentmisét.

A tiszteletbeli kanonok portálunk kérdésére ekképp méltatta az ünnepség jelentőségét: „A mai ünnep abban rejlik, hogy hálát adunk azért, ami már eddig megtörtént. A Jóisten ajándékaiért, amiket az elmúlt 85, illetve 20 esztendő alatt kaptunk itt, Komáromban. Látjuk: úgy a magyar, mint az egész keresztény népünk körében is mekkora áldás, hogy az ebbe az iskolába járó gyermekek a tudáson kívül hazaviszik azt a lelkületet is, amelyet Krisztus urunktól tanulunk. Sokan éppen a Szűzanya példájából merítünk, tehát hogy miként kell megélni a mindennapokban a Jézushoz való tartozást. Úgy kell formálni életünket, hogy habár itt, a Földön akarunk boldogulni, de közben minden cselekedetünk hozzásegít bennünket ahhoz, hogy az üdvösség, az örök élet útján tudjunk járni”.