Újra felfedeztek egy tünékeny kígyófajt Mexikóban
MEXIKÓVÁROS. Egy rejtélyes kígyófajt fedeztek fel újra egy Mexikóhoz közeli sziget vulkáni kőzetei között.
A tünékeny, éjszakai életmódot folytató Clarión éjkígyót több mint 80 éve fedezték fel a Clarión-szigeten, ám ezt követően szem elől tévesztették.
Daniel Mulcahy, a tanulmány vezetője szerint az éjkígyó újra felfedezése csodálatos történet arról, hogy a történelmi adatokra és múzeumi gyűjteményekre támaszkodó kutatók hogyan tudnak felgöngyölíteni modern kori biodiverzitási rejtélyeket. „A megfelelő azonosítás az első lépés a kígyófaj védelme felé, további megfigyelését is tervezzük, hogy többet kiderítsünk a Clarión-sziget törékeny ökoszisztémájában betöltött szerepéről" - magyarázza.
1936-ban William Beebe természettudós talált egy magányos éjkígyót a Csendes-óceánban elterülő Revillagigedo-szigetcsoporthoz tartozó Clarión-szigeten, a hüllőt Hypsiglena ochrorhyncha unaocularusnak nevezte el. Pettyes, barnásfekete álcájával beolvad a fekete vulkáni kőzetek közé, így nagyon nehéz kiszúrni.
Az egyetlen egyedet felcímkézték, és a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum gyűjteményeiben őrizték, mivel azonban azóta egyetlen kutató sem látta újabb példányát, létezését különálló fajként megkérdőjelezték. Az akár 45 centiméteresre is megnövő kígyó részben színe – a fején és a nyakán álcaként működő fekete pettyek -, részben pedig titokzatos viselkedése miatt maradhatott rejtve évtizedeken át. A sziget maga is olyan félreeső, hogy a kutatók csak katonai kísérettel látogathatják, ami már eleve korlátozta a hüllők felkutatásával próbálkozók számát. 2013-ban azonban Mulcahy és csapata a mexikói Ökológiai Intézettől (Instituto de Ecología) expedíciót szervezett a Revillagigedo-szigetcsoportra, hogy megkeressék a tünékeny fajt.
Tizenegy egyedet találtak, mindegyiket a Clarión-szigeten. A DNS-tesztek megerősítették, hogy a kontinensen élő éjkígyóktól eltérő fajt képviselnek. Legközelebbi rokonaik a mexikói Sonora és Sinaloa állam határán, illetve a Kaliforniai-öbölben lévő Isla Santa Catalinán találhatóak meg. Az új faj valószínűleg egy sonorai folyómederből a tengeren át úszva érte el ezt a szigetet - közölte a hirado.hu.
A populáció jelenleg stabilnak tűnik, ám a szomszédos szigetekre behurcolt elvadult macskák veszélyeztetik. A macskák ugyanis legfőbb táplálékforrására, egy gyíkfajra vadásznak.
Daniel Mulcahy, a tanulmány vezetője szerint az éjkígyó újra felfedezése csodálatos történet arról, hogy a történelmi adatokra és múzeumi gyűjteményekre támaszkodó kutatók hogyan tudnak felgöngyölíteni modern kori biodiverzitási rejtélyeket. „A megfelelő azonosítás az első lépés a kígyófaj védelme felé, további megfigyelését is tervezzük, hogy többet kiderítsünk a Clarión-sziget törékeny ökoszisztémájában betöltött szerepéről" - magyarázza.
1936-ban William Beebe természettudós talált egy magányos éjkígyót a Csendes-óceánban elterülő Revillagigedo-szigetcsoporthoz tartozó Clarión-szigeten, a hüllőt Hypsiglena ochrorhyncha unaocularusnak nevezte el. Pettyes, barnásfekete álcájával beolvad a fekete vulkáni kőzetek közé, így nagyon nehéz kiszúrni.
Az egyetlen egyedet felcímkézték, és a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum gyűjteményeiben őrizték, mivel azonban azóta egyetlen kutató sem látta újabb példányát, létezését különálló fajként megkérdőjelezték. Az akár 45 centiméteresre is megnövő kígyó részben színe – a fején és a nyakán álcaként működő fekete pettyek -, részben pedig titokzatos viselkedése miatt maradhatott rejtve évtizedeken át. A sziget maga is olyan félreeső, hogy a kutatók csak katonai kísérettel látogathatják, ami már eleve korlátozta a hüllők felkutatásával próbálkozók számát. 2013-ban azonban Mulcahy és csapata a mexikói Ökológiai Intézettől (Instituto de Ecología) expedíciót szervezett a Revillagigedo-szigetcsoportra, hogy megkeressék a tünékeny fajt.
Tizenegy egyedet találtak, mindegyiket a Clarión-szigeten. A DNS-tesztek megerősítették, hogy a kontinensen élő éjkígyóktól eltérő fajt képviselnek. Legközelebbi rokonaik a mexikói Sonora és Sinaloa állam határán, illetve a Kaliforniai-öbölben lévő Isla Santa Catalinán találhatóak meg. Az új faj valószínűleg egy sonorai folyómederből a tengeren át úszva érte el ezt a szigetet - közölte a hirado.hu.
A populáció jelenleg stabilnak tűnik, ám a szomszédos szigetekre behurcolt elvadult macskák veszélyeztetik. A macskák ugyanis legfőbb táplálékforrására, egy gyíkfajra vadásznak.
Forrás
hirado.hu, livescience.com
