Új módszerrel mérhető a fekete lyukak tömege
WASHINGTON. Új módszert dolgoztak ki tudósok a szupermasszív fekete lyukak tömegének megállapítására. Az eljárás segíthet megfejteni, hogyan képződnek a láthatatlan, roppant sűrű és óriási tömegű égitestek, és miként hatnak az őket körülvevő galaxisokra.
A kiterjedt megfigyelések ellenére viszonylag kevés részletes információ áll rendelkezésre a szupermasszív égitestekről, az utóbbi tizenöt évben alig száz tömegét tudták a kutatók megbecsülni. A fekete lyukak zöme ugyanis olyan távol van, hogy még a Hubble űrteleszkóp segítségével sem lehet tüzetesen megvizsgálni.
Az eddig használatos mérési módszer a fekete lyukak környékén keringő csillagok fényének a megfigyelésén alapult, nevezetesen azon, hogy a mindent elnyelő égitestek közelében elhelyezkedő csillagok gyorsabban mozognak, mint a távolabb lévők. A számítás azonban csak átlagos, becsült értéket eredményezhetett, annál is inkább, mert bizonyos csillagok rendszertelen – például a forgással ellentétes – mozgásai gyakran torzították a kalkulációt.
Timothy Davis, az Európai Déli Obszervatórium kutatója kaliforniai kollégáival azokra a hideg, sűrű gázfelhőkre összepontosított az új mérési módszer kifejlesztésénél, amelyekre nem vagy alig jellemző a véletlenszerű, szertelen mozgás, és az általuk kibocsátott sugárzás az elektromágneses spektrum mikrohullámú sávjában észlelhető. Ebben az állományban az űrteleszkópok lényegesen pontosabb, nagyobb felbontású képeket tudnak készíteni. (A kutatók a tanulmányukat a Nature című folyóirat e heti számában ismertették részletesen.)
Az eljárás gyakorlati kipróbálására a Szűz csillagképhez tartozó, NCG 4526 jelzésű galaxis közepén elhelyezkedő lyuk tömegét mérték. A célra a szén-monoxid molekuláit szemelték ki, azok áramlását rögzítették különböző távolságokban. Megállapításuk szerint az égitest tömege 450 milliószorosa a Napénak. „Minden jel szerint a galaxisok és a fekete lyukak kölcsönhatásban vannak egymással, az utóbbiak tömege erősen befolyásolja az előbbiek jellemzőit” – indokolta Davis a BBC News tudományos rovatában annak fontosságát, miért kell viszonylag pontosan ismerni a szupermasszív fekete lyukak tömegét. Hozzátette: szeretnénk végre megérteni, hogy milyen folyamat játszódik le közöttük, egyáltalán, mi közük van egymáshoz. Hogy ezt megtehessük, képesnek kell lennünk a tömegük mérésére.
Az eddig használatos mérési módszer a fekete lyukak környékén keringő csillagok fényének a megfigyelésén alapult, nevezetesen azon, hogy a mindent elnyelő égitestek közelében elhelyezkedő csillagok gyorsabban mozognak, mint a távolabb lévők. A számítás azonban csak átlagos, becsült értéket eredményezhetett, annál is inkább, mert bizonyos csillagok rendszertelen – például a forgással ellentétes – mozgásai gyakran torzították a kalkulációt.
Timothy Davis, az Európai Déli Obszervatórium kutatója kaliforniai kollégáival azokra a hideg, sűrű gázfelhőkre összepontosított az új mérési módszer kifejlesztésénél, amelyekre nem vagy alig jellemző a véletlenszerű, szertelen mozgás, és az általuk kibocsátott sugárzás az elektromágneses spektrum mikrohullámú sávjában észlelhető. Ebben az állományban az űrteleszkópok lényegesen pontosabb, nagyobb felbontású képeket tudnak készíteni. (A kutatók a tanulmányukat a Nature című folyóirat e heti számában ismertették részletesen.)
Az eljárás gyakorlati kipróbálására a Szűz csillagképhez tartozó, NCG 4526 jelzésű galaxis közepén elhelyezkedő lyuk tömegét mérték. A célra a szén-monoxid molekuláit szemelték ki, azok áramlását rögzítették különböző távolságokban. Megállapításuk szerint az égitest tömege 450 milliószorosa a Napénak. „Minden jel szerint a galaxisok és a fekete lyukak kölcsönhatásban vannak egymással, az utóbbiak tömege erősen befolyásolja az előbbiek jellemzőit” – indokolta Davis a BBC News tudományos rovatában annak fontosságát, miért kell viszonylag pontosan ismerni a szupermasszív fekete lyukak tömegét. Hozzátette: szeretnénk végre megérteni, hogy milyen folyamat játszódik le közöttük, egyáltalán, mi közük van egymáshoz. Hogy ezt megtehessük, képesnek kell lennünk a tömegük mérésére.
Forrás
Magyar Hírlap