Új makifajt azonosítottak Madagaszkáron
ANTANANARIVO. Egy kutatócsoport új, korábban más fajnak hitt macskamakifajt azonosított Madagszkáron.
Madagaszkár szigete egyedülálló biodiverzitásnak ad otthont, mely a más szárazföldektől való elszigeteltsége miatt fejlődött ki. Számos állat- és növényfaj csak itt található meg. A makik – lemúrok – a főemlősök egyik alcsoportját képezik, és a sziget egyedülálló faunája legjellegzetesebb képviselői közé tartoznak. Majdnem kizárólag csak Madagaszkáron találhatóak meg. Az egyetlen kivételt az Eulemur nem két faja képviseli, melyek a Comore-szigeteken is megtalálhatóak, ahova valószínűleg az emberek hurcolták be őket.
Az utóbbi évtizedek kiterjedt terepi vizsgálatainak köszönhetően számos, korábban ismeretlen makifajt fedeztek fel. A macskamakik viszont eddig relatíve kevés figyelmet kaptak, és az eme nemen belüli sokféleséget még mindig nem térképezték fel teljesen. A mainzi és antananarivói egyetemek kutatói Madagaszkár déli részén vették szemügyre a makipopulációkat. A terepmunka és a laboratóriumi elemzések révén korábban ismeretlen macskamakifajt azonosítottak - közölte a hirado.hu.
Andreas Hapke, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem antropológiai intézetének szakembere elmondta, madagaszkári kutatókkal évek óta tanulmányozzák a makik sokféleségét. „Még csak most sikerült megállapítanunk, hogy a vizsgált állatok némelyike korábban ismeretlen fajt képvisel.”
Az újonnan leírt Lavasoa-macskamaki (Cheirogaleus lavasoensis) Madagszkár legdélebbi részén, három elszigetelt erdőfolton él. A jelenlegi adatok szerint e területen kívül nem fordul elő máshol. A pontos populációs méret egyelőre nem ismert. Az előzetes becslések azt jelzik, kevesebb, mint 50 egyed maradt a területen, a Lavasoa-macskamaki így ritka és rendkívül veszélyeztetett.
A macskamakikat életvitelük miatt igen nehéz tanulmányozni, mivel éjszakai erdőlakók és gyakran a lombozat felsőbb részein maradnak. Ezenkívül az ausztrál tél folyamán hónapokig hibernálódnak. Legaktívabb időszakuk az esős évszak, amikor a nekik otthont adó erdőségek nagy része gyakorlatilag megközelíthetetlen a kutatóknak. Mindazonáltal a szakemberek összesen 51 macskamakit tudtak befogni kilenc helyszínen, apró szövetmintákat vettek, majd visszaengedték őket otthonukba.
A mintákat molekuláris-genetikai elemzésnek vetették alá, majd a kapott adatokat összehasonlították más kutatócsoportok már publikált eredményeivel. „A Madagaszkár déli részén begyűjtött új adatok lehetővé tették, hogy jelentősen kibővítsük a létező adatbázisokat – mondja Dana Thiele, a mainzi egyetem kutatója. - Ezt követően kiterjedt adatelemzést végeztünk, hogy megvizsgáljuk két szoros rokoni kapcsolatban álló makinem, az egérmakik és a macskamakik genetikai diverzitását. Az összehasonlítás megmutatta, hogy a macskamakik faji sokfélesége nagyobb arányú, mint korábban hittük."
A Lavasoa-macskamaki első egyedeit Andreas Hapke és Refaly Ernest fedezte fel 2001-ben egy terepvizsgálat során. Akkoriban azonban a sziget más részeiből jóval kevesebb genetikai adat állt rendelkezésre az összehasonlításhoz. Az állatokat így eredetileg egy már ismert fajnak, vörös macskamakinak (Cheirogaleus crossleyi) titulálták. Csak most vált lehetővé annak megállapítása, hogy a Lavasoa-macskamaki külön fajt képvisel.
Az utóbbi évtizedek kiterjedt terepi vizsgálatainak köszönhetően számos, korábban ismeretlen makifajt fedeztek fel. A macskamakik viszont eddig relatíve kevés figyelmet kaptak, és az eme nemen belüli sokféleséget még mindig nem térképezték fel teljesen. A mainzi és antananarivói egyetemek kutatói Madagaszkár déli részén vették szemügyre a makipopulációkat. A terepmunka és a laboratóriumi elemzések révén korábban ismeretlen macskamakifajt azonosítottak - közölte a hirado.hu.
Andreas Hapke, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem antropológiai intézetének szakembere elmondta, madagaszkári kutatókkal évek óta tanulmányozzák a makik sokféleségét. „Még csak most sikerült megállapítanunk, hogy a vizsgált állatok némelyike korábban ismeretlen fajt képvisel.”
Az újonnan leírt Lavasoa-macskamaki (Cheirogaleus lavasoensis) Madagszkár legdélebbi részén, három elszigetelt erdőfolton él. A jelenlegi adatok szerint e területen kívül nem fordul elő máshol. A pontos populációs méret egyelőre nem ismert. Az előzetes becslések azt jelzik, kevesebb, mint 50 egyed maradt a területen, a Lavasoa-macskamaki így ritka és rendkívül veszélyeztetett.
A macskamakikat életvitelük miatt igen nehéz tanulmányozni, mivel éjszakai erdőlakók és gyakran a lombozat felsőbb részein maradnak. Ezenkívül az ausztrál tél folyamán hónapokig hibernálódnak. Legaktívabb időszakuk az esős évszak, amikor a nekik otthont adó erdőségek nagy része gyakorlatilag megközelíthetetlen a kutatóknak. Mindazonáltal a szakemberek összesen 51 macskamakit tudtak befogni kilenc helyszínen, apró szövetmintákat vettek, majd visszaengedték őket otthonukba.
A mintákat molekuláris-genetikai elemzésnek vetették alá, majd a kapott adatokat összehasonlították más kutatócsoportok már publikált eredményeivel. „A Madagaszkár déli részén begyűjtött új adatok lehetővé tették, hogy jelentősen kibővítsük a létező adatbázisokat – mondja Dana Thiele, a mainzi egyetem kutatója. - Ezt követően kiterjedt adatelemzést végeztünk, hogy megvizsgáljuk két szoros rokoni kapcsolatban álló makinem, az egérmakik és a macskamakik genetikai diverzitását. Az összehasonlítás megmutatta, hogy a macskamakik faji sokfélesége nagyobb arányú, mint korábban hittük."
A Lavasoa-macskamaki első egyedeit Andreas Hapke és Refaly Ernest fedezte fel 2001-ben egy terepvizsgálat során. Akkoriban azonban a sziget más részeiből jóval kevesebb genetikai adat állt rendelkezésre az összehasonlításhoz. Az állatokat így eredetileg egy már ismert fajnak, vörös macskamakinak (Cheirogaleus crossleyi) titulálták. Csak most vált lehetővé annak megállapítása, hogy a Lavasoa-macskamaki külön fajt képvisel.
Forrás
hirado.hu, Sciencedaily
