U17-es labdarúgó Eb - Vereség öngóllal a törököktől a negyeddöntőben

Szentantal-Bacsfa a Vérkönnyező Boldogasszony csallóközi búcsújáróhelye. A történelmi kegyhely 302. évének programja:

A szentantali kegykép a nagyon hasonló Eleousza és Episzkepszisz típusok ötvözete. Prototípusa Lucas Cranach innsbrucki kegyképe nyomán a bécsi, paulánusok Õrangyalok templomának Segitő Mária-képe. Ebben a sajátos változatban együtt jelenik meg két igen népszerű kegykép Máriája: a Segítő és a Kármelhegyi Boldogasszony. A képet 1703- ban fogadalmi képként függesztették a főoltár mögé, ahol a ferences búcsúkra érkező zarándokok már tisztelték. 1715 júniusában több napon keresztül véres könnyeket hullatott, s a csodás eseményeket követő vizsgálatok után az esztergomi érsek 1716. október 16-én engedélyezte a kép nyilvános tiszteletét. A kép könnyezése egy hónappal előzte meg a második máriapócsi kegykép könnyezését, amely összefüggésbe hozható az előző évek háborúságaival és járványhullámaival.

Vászonra festett olajkép ismeretlen mestertől. Szűz Mária és a kis Jézus fején dupla korona.
Kultusza az Óbuda-újlaki Segítő Mária-kápolnába csakúgy, mint a törökbálinti Mária-kápolnába, valamint a pozsonyi jezsuita templomba is eljutott, ahol másolatát tisztelik.
(Forrás: Dr.Szilárdfy Zoltán: A magyarországi kegyképek és -szobrok tipológiája és jelentése. in:Barna Gábor - Bálint Sándor: Búcsújáró magyarok. Szent István Társulat, Budapest, 1994. 346.old.)

A kegykép története

A szentantali kolostor kezdettől fogva nemcsak a környéknek, hanem az egész Csallóköznek kedvelt temploma volt. Szent Ferenc ünnepén, Szent Antal n apján, de különösen a porciunkulai búcsún (aug. 2.) olyan tömegesen jöttek a hívek, hogy meggyóntatni az itt lakó szerzetesek sohasem tudták, hanem kérni kellett gyóntatókat a közelben levő kolostorokból.

A Kegykép eredete

A szomszéd községben, Doborgazon, történt 1703-ban, hogy Liszkay Márton nevű parasztlegény ökrös szekérrel akart a mezőre menni, de szerencsétlenül lépett fel a szekérre, leesett és a szekér keresztülment rajta. Nem tört el egyetlen tagja sem, de súlyos belső sérülést szenvedett, és fél évig feküdt. Ez idő alatt nem tudta mozdítani a végtagjait. Miután látta, hogy az orvosok nem tudnak rajta segíteni, a Boldogságos Szűzhöz fordult segítségért. Megfogadta, hogy képet festet, ha betegségéből kigyógyul. Betegsége csodálatos módon jobbra fordult, s hamarosan felgyógyult.  Liszkay Márton megtartotta fogadalmát. Egy pozsonyi festővel megfestette a Boldogságos Szűz képét. A kolostor gvárdiánja megengedte, hogy a fogadalmi képet a főoltár háta mögött a falra felfüggesszék. Abban az időben a szerzetesek itt szokták a napi zsolozsmát elmondani. A laikus testvérek virágokkal ékesítették a képet; de a hívő nép is megkedvelte, valahányszor szokás szerint a főoltárt megkerülték, megérintették és megcsókolták. A kép nem volt művészi festmény, de a Szent Szűz alakja mégis olyan gyengéd volt, hogy mindenkinek megnyerte a tetszését.

 A csodás könnyezés

Jancsikovics Kelemen atya, aki rendkívül jámbor szerzetes volt, 1715. jún. 19-én reggel már öt órakor a templomba jött, hogy a rendes napi elmélkedés előtt magánimádságait elmondja. Amint itt imádkozott, egyszerre rátekintett a képre, s úgy látta, hogy Szűz Mária szemeiből először víz, azután vér tör elő. Nem akarja a dolgot elhinni, azért megtörli a szemét, hogy talán rosszul lát, de meg kell győződnie, hogy valóságos vérkönnyeket hullat a Szent Szűz szemeiből.