Turistává változtak a magyar szurkolók
A meccsnap és egy győzelemmel felérő döntetlen után a magyarok legnagyobb része városnézéssel, strandolással töltötte a vasárnapot. A legtöbben a kikötő környékén és a Notre-Dame de la Garde tetején nézelődtek. Sokan magyar mezben, pólóban vagy zászlóval sétálgattak, de a teljesen civileket is könnyen fel lehetett ismerni. Õk vagy a meccsről, vagy a továbbjutásról beszélgettek. A tengerparton már könnyebb volt elvegyülni, viszont egy „Ez úgy leégett, este sírni fog.” mondat ott is elárulta ki az, aki szurkolóból vált kirándulóvá.
A teraszos bárok, kávézók és kocsmák környékén is sok magyarral lehetett találkozni. Õk azok, akiket annyira nem érdekel a történelmi belváros, az erődítmények és a tengerpart, csupán az a fontos, hogy hideg legyen a sör és a foci legyen a téma. Ha előttük elhaladt egy-egy magyar, máris zúgott a „Ria, Ria, Hungária”, megtörvén ezzel a nyugodt, napos, de rendkívül szeles pihenőnapot.
A kikötőben éppen a buszomra vártam, mikor három idősebb magyar hölgy érkezett és egyikük azonnal a szombati meccs felől érdeklődött, „Milyen volt bent a hangulat? Néztem én is.” Õk biztosan nem az Eb miatt érkeztek, de láthatóan követik az eseményeket és további jó utat kívánnak Párizsba. Lehet, ők már tudnak valamit, amit én nem? Nézzük csak. A nyolcaddöntőben biztosan nem játszhatunk a fővárosban. Negyeddöntőt viszont rendeznek az északi részen található Saint-Denis városrészben, a francia nemzeti stadionban. Oda egy második hellyel és még egy győzelemmel juthatunk. Benne vagyok! Persze azért hozzátenném, hogy a döntőt is ebben a stadionban játsszák…
Reméljük a hölgy (vélhetően nem szándékos) mondata egy jóslattal ér majd fel.


