Többé már nem csak mese az aranytojást tojó tyúk

Amikor olykor-olykor pár centtel felmegy a tojás ára, az mindig kap néhány percet az esti tévéhíradó második felében, sőt néhány rosszalló tekintetű kisnyugdíjas és egy sajnálkozó boltos megszólaltatására is mindig jut idő.

Bár az európai árak az év elején tapasztalt hatalmas drágulás után beálltak egy viszonylag állandó szintre, Ázsiában már szó szerint aranyárú tojásokat tojnak a tyúkok. Egy japán kutatóintézet munkatársainak olyan állatokat sikerült kitenyésztenie, melyek tojásaikkal óriási hasznot hoznak a rákgyógyászatnak.

A Japán Orvosbiológiai Intézet laboratóriumában (és tyúkudvarában) géntechnológiai eljárások segítségével olyan állatokat neveltek fel, melyek tojásai óriási koncentrációban tartalmaznak egy rendkívül értékes, sclerosis multiplex, hepatitisfertőzések és jópár leukémiatípus gyógyításában sikerrel alkalmazott fehérjét, a humán béta-interferont.

A humán béta-interferon egy antivirális, azaz vírusölő hatással rendelkező fehérje. Ezek az immunrendszerünk sejtjei által kiválasztott molekulák tulajdonképpen a vírusokkal és bizonyos daganattípusokkal szembeni immunválasz kiváltói, szabályozói.

Bár a béta-interferonok segítségével rendkívül jó eredményeket lehet elérni a fent említett betegségek gyógyításában, az interferon-terápia napjainkban is kifejezetten költséges, így rutinszerű alkalmazása, egyebek mellett éppen ezért, még várat magára.

A legújabb tudományos eredményeket gyakran kíséri bizalmatlanság a közvélemény részéről, különösen akkor, ha valamilyen génmódosítás áll a háttérben – ahogy például az arany(árú) tojások esetében is. A természet kérlelhetetlen törvényei miatt tyúkok helyett először is kakasokra volt szükség a milliós tojások létrehozásához.

A japán kutatók olyan őssejtekbe juttatták be az értékes fehérje termelésére alkalmas génszakaszt, melyekből később hímivarsejt alakult. Az ezekből kifejlődő embriókból felnövekedett kakasokat pároztatták néhány gondosan kiválasztott, szép nagy tojásokat rakó tyúkkal. Az első eredmények alapján úgy tűnik, az állatok épp olyan kedvvel és intenzitással tojnak, mint tyúkudvarban kapirgáló társaik.

Egy-egy izmosabb tojás 30-60 milligramm béta-interferont is tartalmaz, amelynek jelenlegi piaci ára 500 ezer és 2 és fél millió euró körül mozog, hiszen a molekula előállítására használt laboratóriumi módszerek rendkívül költségesek. Jelenleg mintegy két tucat értékes, „génkezelt” tyúkja van a kutatóintézetnek, de már fel is vették a kapcsolatot egy hasonló vegyületek laboratóriumi előállítására szakosodott céggel - a kutatók ugyanis magántőke bevonásával helyeznék piaci alapokra a terméket.

A japán tudóscsoport azonban nem kapkodja el a dolgot, az eredményeikről érkező első tudósítások már lassan tíz évesek, s bár még egyszer ennyit már talán nem kell várniuk, még jó néhány év kemény munkára és rengeteg klinikai tesztre van szükség ahhoz, hogy a módszer rutinszerűen alkalmazható legyen.

Bár kétségtelen tény, hogy a GMO élőlényekkel kapcsolatos munka hordoz magában néhány figyelemreméltó kockázatot – amely kockázat egyébként sokkal inkább gazdasági természetű, semmint biológiai -, de be kell látnunk, a génmódosítás az orvostudomány és az élettudományok területén olyan elképesztő és hatékony fegyvert ad a kezünkbe, amelyet egyszerűen nem hagyhatunk figyelmen kívül.