Testkép- és táplálkozási zavarok kora

A szépség belülről fakad. Ezt a mondást mindenki ismeri, de egyre kevesebben veszik észre, hogy ez valóban így van! Él egy kép a fejünkben a tökéletességről, és mindent ehhez mérünk, ennek a tükrében ítélkezünk, alkotunk véleményt másokról és sokszor önmagunkról is. Vajon honnan jön ez a kép, ki szabja meg, mi az ideális? A világháló és az elektronikus média kétségkívül behálóz, főként a könnyen megingatható, a gyerekkort épp csak maguk mögött hagyó serdülőket, illetve az önbizalomhiánnyal küzdő, vagy a társadalom elvárásainak megfelelni vágyó fiatal felnőtteket. A tökéletes világról, életről, testről közvetített kép torz és irigységet szül. Ebben pedig könnyű elveszni, vagy a másé kell, vagy olyanok szeretnénk lenni, mint mások, és ezért képesek vagyunk sok mindent kockára tenni. Többek között az egészségünket is.

Extrém esetekben az ideális testalkat elérése mindent felülír, csak ebben látjuk a boldogságunk forrását.

Az anorexia nervosa egy testképzavar, amelyet a kövérségtől való kifejezett undorodás, félelem jellemez. Főként teljesítményorientált fiatal lányok körében fordul elő. Vannak, akik szigorúan korlátozzák az elfogyasztott ételek mennyiségét, mások pedig a koplalási időszakokat falási rohamokkal, önhánytatással, hashajtással, vízhajtással váltogatják. Mindkét csoportra jellemző, hogy túlzott mértékű, szinte önkínzó testmozgást is végeznek. A betegség hátterében gyakran nemcsak a hamis testkép áll, hanem az a felszabadító érzés is, hogy valamiről az életükben önállóan dönthetnek. Esetükben az ételek elfogyasztásáról. Kezelésük rendkívül hosszadalmas és lelkileg megterhelő lehet, nem csupán az érintett, de az egész család számára is. Hiszen az addig őszinte, becsületes és megbízható személy többnyire teljesen kifordul önmagából, annak érdekében, hogy az evési zavarait eltitkolja, manipulatívvá válik. Az ételt elrejti vagy kidobja, testsúlyát eldugott nehezékekkel, illetve több liter folyadék lenyelésével „javítja”. Mivel folyamatosan retteg az elhízástól, már azt sem veszi észre, hogy kórosan sovánnyá válik.

Az éhezés számos testi szövődményt eredményez:

menstruációs zavarokat, csontritkulást, a pajzsmirigy, a szív- és veseműködés zavarait, lassult gyomorürülést és bélműködést, hasi fájdalmakat, szorulást, száraz bőrt és törékeny körmöket. Hosszas fennállás esetén életveszélyessé is válhat.

A serdülőkor vége felé, illetve fiatal felnőttkorban jelentkezik, általában számos sikertelen fogyókúra előzi meg. Elsősorban a nőket érinti. A bulimiások a rövid koplalási időszakokat gyakori, titokban végzett falással (ilyenkor egyszerre 1000- 5000 kalóriát is képesek magukhoz venni), majd önhánytatással váltják fel. Testsúlyuk csökkentése érdekében gyakran szednek vízhajtókat és hashajtókat. Minden falási roham után önkontrollvesztési érzéssel, bűntudattal és szégyenérzettel küzdenek, ami tovább rontja az önértékelésüket. A lelki tényezők mellett megannyi testi tünet is nehezíti a mindennapjaikat.

A falási rohamok miatt a gyomor kitágul és meg is repedhet,

a gyakori hányás fogzománcromlást, nyelőcsőgyulladást, felborult elektrolitháztartást, esetleg aspirációs pneumóniát okozhat.

A legújabb táplálkozási zavart, az orthorexia nervosát 1997 óta ismerjük. Lényegében az egészségesnek tartott táplálékok kényszeres felhasználását jelenti, azaz egészségesétel-függőségről van szó. Jellemzően megszállottan figyelnek az elfogyasztott ételek minőségére (ellenben az anorexiásokkal és a bulimiásokkal, akik a mennyiségére koncentrálnak). Alaptalanul félnek bizonyos élelmiszerektől. Mindig áttanulmányozzák az adott étel nyomelem- és vitamintartalmát, mérlegelik, mi az, amire szüksége van a szervezetüknek belőle. Az étkezést teljesen alárendelik az egészségesség szempontjainak, nem jelent számukra kulináris élvezetet, sem örömöt. Ha mégis olyat esznek, ami nem felel meg a szempontrendszerüknek, lelkifurdalásuk lesz, ezért ha nincs számukra megfelelő élelmiszer, inkább koplalnak.

Az orthorexia gyakran azzal kezdődik, hogy az érintett szigorú diétába kezd annak érdekében, hogy krónikus betegségét legyőzze, vagy javítsa az általános közérzetét.

Ez jelentős akaraterőt kíván, és idővel a diétára fordított figyelem egyre nagyobb teret kap az életében. Elköteleződik valamely szigorú táplálkozási forma mellett, kizárja bizonyos ételcsoportok és alapvető tápanyagok fogyasztását, azt remélve, hogy az élete így megváltozik, a problémája megoldódik.

Az izomdiszmorfia főként a férfiakat sújtja, lényegében a női anorexia ellentéte.

Az érintettek a túlzásba vitt edzésekkel felépített, erős izomzatukkal is elégedetlenek, gyengének és soványnak érzik magukat. A kemény edzések mellett speciális, magas fehérjetartalmú diétát követnek, amit gyakorta különböző táplálékkiegészítőkkel és testtömegnövelő szerekkel bővítenek ki. Mindennapjaikat a testépítés és az étrend betartása köré szervezik, ezért beszűkül az érdeklődésük, háttérbe szorulnak a társas kapcsolataik, lényegében kizárják magukat a társadalom körforgásából. Szervezetüket fokozott megterhelésnek teszik ki, ezért kardiovaszkuláris betegségek, izomsérülések, szteroid függőség, hangulatingadozás, szorongás és depresszió alakulhat ki náluk.

Az igazi érték

A fent leírt testkép- és táplálkozási zavarok ugyan csak kirívó esetben válnak mentális betegséggé, ennek ellenére úgy gondolom, felelősségünk van abban, hogy a gyermekeinket megtanítsuk: a külcsín másodlagos, a belbecs az igazi érték. Ne másokat utánozzunk, ne mások véleménye határozza meg a cselekedeteinket és döntéseinket. A külsőségek irányából fordítsuk a figyelmünket befelé. Saját életünk és benne önmagunk megtalálása, elfogadása és szeretete egésszé, egészségessé tesz bennünket.

A szerző dietetikus

Az írás megjelent a Magyar7 2019/26. számában.