Temetői séta

2019. november 1., 15:56

...Mert a legárvább akinekmég halottai sincsenekbora ecet könnye tormagyertyájának is csak kormaálldogálhat egymagábankezében egy szál virággal......../Kányádi: Halottak napja Bécsben/

markus-dery.jpg
Google
markus-dery.jpg
Google
hazyerzsebet.jpg
Google
ruttkai1.jpg
Google
pilinszky.jpg
Google
sinkovits_imre_sirja_obuda.jpg
Google
mensaros-laszlo.jpg
Google
albert-gyorgyi.jpg
Google
gaalgabriella.jpg
Google
zelk_zoltan_sirja.jpg
Google
latabar_kalman_es_arpad_sirja.jpg
Google
jakovera.jpg
Google
antal_imre_siremlek.jpg
Google
nemeth_laszlo_sirja.jpg
Google
kazimir_karoly_es_takacs_marika_sirja.jpg
Google
illyes_gyula_sirja.jpg
Google
javorpal.jpg
Google
gera-zoltan.png
Google
gabor_miklos_sirja.jpg
Google
domjanedit.jpg
Google

A Mindenszentek és a Halottak napja a temetőjárás, az emlékezés ideje. Bár Böjte Csaba szavait idézve: Halottak napján nemcsak a halottaink miatt megyünk ki a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról: az élet mulandó.

Sőt nemcsak  mulandó, hanem gyorsan feledésbe is merül. A Farkasréti temető művészparcellájában járva megtapasztalhatjuk, hogy egykor  jelentős színészek, énekesek, írók és költők sírhalmait senki sem gondozza, befedi azt a gaz.

Ez bizony szívszorító! Nem szerencsés azt állítani, mely szerint nem kell ahhoz a temetőbe járni, hogy gondoljunk szeretteinkre. Igenis, a temetőbe járó emberek a sírok rendezettsége alapján hoznak vélemény egyrészt az elhunyt rokonairól, másrészt az elhunyt értékéről. A sír gondozottsága fokmérője annak, hogy az illető érdemei mennyire voltak maradandóak, fontosak az utókor számára.

Íme  néhány –egykor népszerű– ember síremléke, akik neve manapság egyre ritkábban kerül szóba,  tevékenységükre egyre kevesebben emlékeznek. Pedig megérdemelnék!