Temetői séta
...Mert a legárvább akinekmég halottai sincsenekbora ecet könnye tormagyertyájának is csak kormaálldogálhat egymagábankezében egy szál virággal......../Kányádi: Halottak napja Bécsben/
A Mindenszentek és a Halottak napja a temetőjárás, az emlékezés ideje. Bár Böjte Csaba szavait idézve: Halottak napján nemcsak a halottaink miatt megyünk ki a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról: az élet mulandó.
Sőt nemcsak mulandó, hanem gyorsan feledésbe is merül. A Farkasréti temető művészparcellájában járva megtapasztalhatjuk, hogy egykor jelentős színészek, énekesek, írók és költők sírhalmait senki sem gondozza, befedi azt a gaz.
Ez bizony szívszorító! Nem szerencsés azt állítani, mely szerint nem kell ahhoz a temetőbe járni, hogy gondoljunk szeretteinkre. Igenis, a temetőbe járó emberek a sírok rendezettsége alapján hoznak vélemény egyrészt az elhunyt rokonairól, másrészt az elhunyt értékéről. A sír gondozottsága fokmérője annak, hogy az illető érdemei mennyire voltak maradandóak, fontosak az utókor számára.
Íme néhány –egykor népszerű– ember síremléke, akik neve manapság egyre ritkábban kerül szóba, tevékenységükre egyre kevesebben emlékeznek. Pedig megérdemelnék!
