Találkoztak a Komáromi Futball Club egykori futballistái

A negyven évvel ezelőtt bajnokságot nyert és az I. Szlovák Nemzeti Ligába feljutó csapat tagjai ma már nagyapák, ám a találkozón egy röpke pillanat is elég volt ahhoz, hogy a felszínre törjön az a csenevész és bohó kiskamasz, aki még tizenévesként, világmegváltó tervekkel állt először a legendás KFC gyepén.

„Én ekkora érzelmi gejzírrel, így mondanám, még életemben nem találkoztam” – röviden így jellemezte a találkozó hangulatát Böröczky József sportújságíró, aki titkárként, krónikásként, hivatásos tollforgatóként vagy épp kommentátorként, esetleg “mindenesként”, évtizedeken át kísérte, s a mai napig kíséri alázatos figyelemmel a klub sportéletét. Könyvet is írt a KFC történetéről. A szíve és a lelke lila-fehér, ezernyi történet villant fel benne is a dicsőséget hozó sportsikerekről, s az ezek mögött álló csapatról.

„A megjelent 15 játékosból 12-en kilenc és huszonnyolc év között töltöttek el a Spartak berkeiben, tehát mint játékosai a klubnak. Ez azt jelenti, hogy valaki 6-7 évesen már a diákcsapatban itt kezdett, és karrierje végéig hű maradt ehhez a klubhoz. Ez eredményezte azt, hogy ilyen hangulat volt itt, úgy éltek, mint a testvérek, akik most találkoztak nagyon sok-sok év után” – mondta portálunknak Böröczky József.

Az egykoron az I. Szlovák Nemzeti Ligába feljutó csapat titka az, hogy vállvetve, mindig minden pillanatban egy irányba húzták a komáromi foci szekerét - vallják az elkötelezett KFC-drukkerek.

„A mai Szlovákia egyik legidősebb labdarúgó szakosztálya, a legelső olyan, amely nevében hordozta a “labdarúgó” megnevezést, tehát Komáromi Futball Club. A többi egyesület, a DTE Pozsony, Eperjesi Torna és Vívóegyesület, ezek mind valamilyen klubon belül állítólag fociztak, de ezt nem minden klub tudja bizonyítani. Mi igen. Nekünk erre dokumentumaink vannak” – hangsúlyozta a sportújságíró.

A sportolók – bár az ízületeik már nem fogadtak szót minden pillanatban – felöltötték az ünnepi lila-fehér mezt, s egy rövid mérkőzést lejátszottak az öreg gyepen. A találkozón részt vett Broczky László egykori csapatkapitány is.

„Azok a gyerekek, akik akkor a pályán voltak, ma már felnőttek, sőt nagypapák. Az egymás iránti tolerancia, a szeretet, a futball iránti szeretet, a város iránti szeretet, az egymás között kialakult baráti kapcsolatok voltak azok, amik idáig eljuttatták ezt a csapatot” – hangsúlyozta Broczky László.

Különös egybeesés, hogy a mai KFC éppen 40 év elteltével jutott fel újra a II. ligába, így kettős ünnepet ülhettek a veteránok. „Az ember 40 év után visszatér ifjúkorába. Tudatosítja, hogy ezek az emberek csoda módon csapódtak hozzá az ő életébe beépülve, és a mai napig egymást támogatva jóban-rosszban, de főleg örömben és boldogságban képesek egymással kommunikálni. Remélem, hogy ez az erő, ami itt felszabadult, ezt képesek leszünk átnyújtani – nem hivatalosan, nem politikai, nem társadalmi szinten, hanem egyszerűen – a labdarúgás szintjén a most szintén bajnokságot nyert csapat tagjainak” – fogalmazott az egykori csapatkapitány, Broczky László.

Böröczky József hozzáfűzte, jelenleg Komáromban nagyon jó az utánpótlás. „Hogy ez aztán később hova vezet… Tudjuk, hogy a szülők szívesebben látnák a gyerkőcöket magasabb osztályban, nagy klubokban. A legtöbb szülő arról álmodik, hogy az ő fia majd Ronaldo és Messi lesz, hát nem lesz mindegyik, de lehet, hogy lesz köztük ilyen is” – jegyezte meg a sportújságíró.

A csapatszellem tehát ma is él az egykori Spartak soraiban, s ez így is van rendjén. Maradjon is így sokáig! Szép volt fiúk, köszönjük!