Szombaton kezdődik a velencei karnevál

A világ minden tájáról turisták tízezrei érkeznek erre a két hétre. Ekkor egész Velence, de különösen a Szent Márk tér egy hatalmas bálteremmé változik, mindenütt zene szól és fantasztikus jelmezekbe öltözött emberek lepik el a várost. Szinte teljesen mindegy, hogy a karnevál két hete alatt mikor utazunk a városba, hiszen folyamatos az „őrület”. Az persze biztosra vehető, hogy a hétvégéken szinte mozdulni sem lehet majd az embertömegben.

A farsangi időszak hangos, vidám mulatozással és éjszakai nyüzsgéssel telik. A fesztivál idején bőséges a választék álarcokból és jelmezekből. A káprázatos ruhák viszont az átlag turista számára szinte megfizethetetlenül drágák. A felvonulókon látható ruhaköltemények többsége a város vagy valamely helyi klub tulajdona, esetleg kölcsönzőé.

Velence vitathatatlan szimbóluma, és egyben a karnevál jelképe a maszk, e nélkül el sem képzelhető a mulatság. A maszk-készítés Velencében jelentős háziipari tevékenység, így egész évben hozzájuthatunk egy-egy különlegesebb darabhoz.

Négy fajta klasszikus maszk létezik. A legismertebb a hosszú orrú Pestis Doktor maszkja, mely a velencei pestisjárvány idején viselt orvosi védőöltözet emlékét őrzi. A Volto jelmez egy sötét színű maszk egy sötét köpennyel kiegészítve. A Columbina fél arcot kitakaró, pálcával tartott álarc, és végül a Bauta, mely az egész arcot eltakarja. Az álarcok többsége igazi műalkotás, így az áruk is igen borsos, de mindegyik fajta álarc beszerezhető olcsóbb kiadásban a szuvenír boltokban.

Az alkalomhoz néhány szimbolikusnak számító sütemény is tartozik. Klasszikus karneváli falat a Frittelle, egy csicseriborsóból és lisztből készült, olajban sült párnácska, mely fánkhoz hasonlóan krémmel van töltve. A másik specialitás a Galani (angyalszárny) pedig egy porhanyós, mázzal bevont péksütemény.

A velencei karnevál ősi hagyományokon alapszik. Napjainkban is ragaszkodnak a hagyományokhoz: a dózse és vendégei az erkélyről üdvözlik a népet, majd felharsannak a harsonák és több száz léggömböt eresztenek fel. Ezzel egyidejűleg Campanile tornyából egy drótkötélre erősített gipszgalamb csúszik lefelé. A tömeg élteti Velencét harsány kiáltásaikkal, a Colombia kinyitja belsejét és több ezer konfetti és szalag hullik ki belőle. A galambröptetés hagyománya a legrégebbi karneválokig vezethető vissza, ekkoriban egy kötéltáncos sétált végig a Campanile és a Dózse-palota loggiája között kifeszített kötélen.

Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A Karnevál Hercege élt, evett, ivott, tobzódott, kiszórakozta magát kellőképpen, de ekkor stílusosan búcsút vesznek tőle. Bíróság elé cipelik, rákennek minden rosszat, ami a városban történt, kiszabják rá a büntetést, majd a nép elkíséri a máglyához. A máglyánál az élő alak helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábuval, amit aztán tűzre vetnek. A szalmabábu jelképében az önmagukban rejlő rossztól is búcsút vesznek.

A karnevál egyik fontos eleme a tűz. A megtisztulást jelképezi, tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Ezzel a pillanattal a természet végre kilép a télből és visszatér az élethez.

A Szent Márk téri záróünnepségen fantasztikus zenés tűzijátékkal int búcsút a Tenger királynője a bálozó sokaságnak.

A karnevál szervezőinek munkáját nagyban nehezíti, hogy a városban több csatorna is kiönött és a Szent Márk tér teljesen víz alá került. A turistáknak fából készült magasított járdákon kell közlekedniük.