Szép Felvidékünk - A Dobsinai-víztározó

Imrikfalva (Dedinky) település 1933-ban jött létre két bányatelep, Kisistvánd (Štefanovce) és Imrikfalva (Imrichovce) összevonásával. Lakói a környékbeli hegyvidéken réz- és vasércet bányásztak. Később a bányászok közé fokozatosan favágók, szénégetők és ércfeldolgozók települtek, akik a kitermelt érceket megolvasztották és ún. masákban és hámorokban dolgozták fel. 1835-ben Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére római katolikus templom épült Imrikfalván barokk-klasszicista stílusban. 1837-ben ábrázolt címerében Szent Imre herceg látható jobb kezében szablyával, a balban pedig kettős kereszttel.

1933-ban a két települést egyesítették, így jött létre a mai Imrikfalva (Dedinky). 1960-ban a településhez csatolták a mai Dobšinská Maša városrészt is, amely egykor Dobsina (Dobšiná) városhoz tartozott.

A település mai arculatát a Dobsinai hidraulikus vízerőmű részét képező Palcmanhutai-, közismertebb nevén Dobsinai-víztározó határozza meg. Az 1950-es évek végén épített víztározó ma már az eredeti rendeltetése mellett rekreációs célokra is szolgál. A tó partján szabadstrandok várják a fürdőzőket. Lehetőség van a horgászatra is.

A terület kerékpárútjáról is közismert. Innen indul a 70 km hosszú, piros jelzésű gölnici fő kerékpárút, ami a Gölnic völgyében egészen Margitfalváig, az Óruzsini-víztározóig kanyarog.

Kirándulás tehető a Holló-sziklára (Havrania skala), a Zejmár-szurdokon (Zejmarská roklina) keresztül vagy libegővel festői szépségű táj felett haladva lehet eljutni a Geravy-fennsíkra (planina Geravy). Az egyszerre 270 személy szállítására alkalmas libegő pályája mintegy 2 km hosszú és 221 m szintkülönbséget hidal át. Ma Szlovákiában csak itt üzemel ilyen típusú együléses libegő.

KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ    A Dobsinai-víztározó