2020. szeptember 6., 14:36

Szász Svájc – a sziklamászók paradicsoma

Közép-Európa egyik legkülönlegesebb, legnépszerűbb idegenforgalmi  látványossága a Németország és Csehország határán fekvő Szász Svájc és Cseh Svájc nevű, rendkívül változatos felszínű, különleges sziklaformációiról híres régió.

Drezdától alig egyórás buszozás után értünk  ide, ahol egy csapásra mintha más világba, más földrészre csöppentünk volna. A homokkőhegységben bizarr természeti képződmények láthatók. A terület domborzata elképesztően változatos, ilyet Európában nagyon kevés helyen látni.

De miért is nevezik Szász Svájcnak, illetve a határ túloldalán Cseh Svájcnak a sziklahegységet? Mi köze van Svájchoz? Mint kísérőnk elmondta, a 18.század második felében két svájci festő, Adrian Zingg és Anton Graff Drezdában diákoskodott. Szabad idejükben sokat túráztak, így jutottak el az Elba folyó mentén erre a területre is. Az eléjük terülő látvány lenyűgözte őket, az itteni természet a hazájukat, Svájcot juttatta az eszükbe, ilyet ugyanis csak odahaza, a Jura hegységben láttak korábban. Tőlük származik a Szász Svájc elnevezés, amit a szászok hízelgőnek tartottak, és a név gyorsan meg is honosodott. Igaz, a Hitler-korszakban a fasiszták betiltották a használatát, mert a svájci jelzőt nemkívánatosnak tartották.

Szász svájc
A krétakorból származó bizarr homokszikla-képződmények több millió évesek

A turistaforgalom Szász Svájcban a 19. század első felében kezdett kibontatkozni. A sziklamászás szerelmesei gyorsan felfedezték ezt a vidéket, amely számtalan lehetőséget és különböző nehézségi fokú útvonalakat kínál a nagy bátorságot és ügyességet igénylő sport művelésére. Az itteni sziklák ma is afféle európai edzőközpontnak számítanak, sokan itt készülnek és itt edzenek, mielőtt elindulnak az alpesi vagy a himalájai csúcsok meghódítására.

A hegymászók azonban csak a kijelölt helyeken mozoghatnak, nem mászhatnak sziklát bárhol, ahol kedvük szottyanna. Még mindig érvényben vannak ugyanis az ún. szász szabályok, amelyeket még 1913-ban hoztak. Ezek pontosan meghatározzák, hol és mikor lehet mászni, edzeni. Kizárólag a kijelölt sziklaoszlopokon lehet mászni, igaz, ezekből több mint ezer található itt, van tehát bőven miből választani. Ottjártunkkor is több csoport edzett. A Szász Svájc 1990-ben lett Nemzeti Park, hasonlóan a Cseh Svájchoz. Azóta szoros az együttműködés a szomszédok között, s ez elsősorban a marketingre vonatkozik. Közös ismertetőket, szórólapokat adnak ki, a tájékoztatás mindenütt kétnyelvű, de láttunk angol és orosz ismertetőket is.

Szász svájc
Az ikonikus Bastei 1851 óta fogadja a látogatókat, előtte fahíd kötötte össze a két képződményt

A gyalogos turisták természetesen a gondosan kijelölt, biztonságos turistaösvényeken ismerkedhetnek az egyedülálló természeti szépségekkel, a fantasztikus látvánnyal. Nekem mégis úgy tűnt, hogy a keskeny ösvények már alig bírják a látogatók özönét. Amikor ott voltunk, néha percekig kellett sorakozni, míg eljutottunk egy-egy kilátóra, akkora volt a zsúfoltság. Szép számban láttunk kínai és japán turistákat, akik a vírusjárvány előtt szinte ellepték a német városokat és az egész vidéket. A nemzeti parkban kitűnően, precízen kijelölt turistautak, jól biztosított lépcsősorok, létrák, mászóutak sűrű hálózata könnyíti meg a sziklavilág felfedezését. A legkedveltebb útvonal a Basteiweg, amely a Bastei sziklák felé vezet. Az Elbára néző kilátókról felejthetetlen látvány tárul az ember szeme elé. Az egyik leginkább fényképezett látványosság a Basteibrücke. A 76 méter hosszú kőhíd 1851 óta fogadja a látogatókat, annak előtte egy fahíd állt a helyén.

Szász svájc

A régió északi kapuja, Pirna festői szépségű város, amely arról lett ismert, hogy a kor egyik leghíresebb festője, az olasz Carnetto örökítette meg a főterét. Mint láthattuk, a városka az elmúlt évszázadok során szinte semmit sem változott, a főtér és a házak szinte ugyanolyanok, mint a festő idejében voltak. Pirnából csak egy ugrásnyira van a nemzeti park. A bejáratnál mindenütt német és cseh nyelvű ismertetőtáblák sorakoznak, hasonlóan, mint a határ túlsó oldalán.

Szász svájc

A természeti csodák és látványosságok sora nem szűnik meg a határon, a Csehországhoz tartozó részt Cseh Svájcnak hívják, a hegységet pedig Labské pískovcének. Központi része az Elba-parti Dĕčín ipari városa, tőle északkeletre terül el a České Švýčarsko nemzeti park ikonikus sziklaívével, a Pravčická brána gigantikus sziklakapujával, amely kontinensünk legnagyobb homoksziklakapuja. A turisták által felettébb kedvelt a Kamenice vad, romantikus, több szakaszon csak csónakkal járható folyóvölgye. Itt tutajokra is szállhatnak a vendégek; a meredek sziklák látványa a folyóról nem mindennapi élményt jelent. A terület üdülőközpontja, Jetřichovice fölötti sziklabirodalom számos túraútvonal célpontja.

Az Elba bal partján érdemes ellátogatni a Tiské stĕny különleges sziklavárosába, a magas homokkőtornyok, bástyák alkotta labirintusba és a régió legmagasabb, kilátóval ellátott csúcsára, a Dĕčínský Snĕžníkre.

Mindkét „Svájcban“ érdemes hosszabb időt eltölteni. Nemcsak a túrázás szerelmesei élvezhetik a természet lenyűgöző képződményeit, napokig járhatják a hegyeket, de a kényelmesebbek is szép napokat tölthetnek a környék turistabarát településein. Szálláslehetőségből bőséges a kínálat mindkét oldalon, bár számunkra úgy tűnt, hogy a cseh oldalon az árak némileg barátságosabbak, de szó sincs nagy különbségről.

Szász svájc
Pazar kilátás az Elba folyóra. Drezda hajóval alig egy óra alatt érhető el

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/36. számában.

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.