Sport vagy háború VIII: Jégvarázs
Sorozatunk előző részeiben a nyári olimpiák egy-egy híres, hírhedt eseményét elevenítettük fel. Mostani írásunkban a téli olimpiák egyik legismertebb epizódjáról lesz szó, az 1980-as amerikai - szovjet hokidöntőről.
A XIII. téli játékokat az USA-ban rendezték meg, Lake Placid-ben 1980 februárjában. Abban az évben, amikor egy nem teljesen tiszta elméjű rajongója halálosan megsebesítette John Lennont, Zimbabwében pedig Robert Mugabe lett a miniszterelnök. 1932 után másodszor rendeztek itt téli játékokat, de először fordult elő, hogy műhavon kellett megrendezni a lesiklóversenyeket. Lichtenstein először nyert aranyérmet, és bár a közönség győztesként ünnepelte a Regőczy-Sallai műkorcsolya párost, be kellett érnünk egy ezüsttel.
Erre az egyik legjobb példa pont Lake Placid. Az 1932-es játékokra konkrétan vasúton szállították a havat, hogy legyen min síelni, ’80-ban ugyanitt műhavon rendezték a lesikló versenyeket.
A téli olimpiák ikonikus csapatsportja a jégkorong, az egyik legrégebbi és leggyorsabb csapatsportág. Eredete az idők homályába vész, vannak, akik az angol hooked (görbített, hajlított) szóból származtatják a hoki nevet, mások szerint a francia hocquet (pásztorbot) szóból ered. A játék kezdeteihez nyilvánvalóan szükség volt a korcsolyázásra, ez már a középkorban elterjedt a katonák között. Ők a csizmáikra csontokat erősítettek, hogy gyorsabban tudjanak közlekedni a befagyott vizeken. Angliában ekkoriban alakult ki a bandy nevű játék, ami a gyeplabdához hasonlatos, csak éppen jégen játsszák. A jéglabda sportág bemutató jelleggel szerepelt az 1952-es téli játékokon, de végül nem került be a hivatalos programba.
A sportág ugyanakkor nem tűnt el teljesen. Létezik Nemzetközi Jéglabda szövetség, és a rendszerváltás előtt nem sokkal megalakult a Magyar Bandy Szövetség is.
A jégkorong őshazája Kanada, a legendás történet szerint az egyik erőd katonái parancsot kaptak a befagyott lefolyók takarítására. A közlegények szórakoztatóbbnak találták, ha mindezt seprűkkel egy fadarabot üldözve teszik. Innét indultunk, majd megjelentek a korcsolyák és a fadarabot is felváltotta a korong, a játék fejlődése és terjedése megállíthatatlanná vált.
A Lake Placid-i olimpia megrendezése elég nyögvenyelősen indult. A szervezők rettegtek tőle, hogy úgy járnak, mint négy évvel korábban Denver, eredetileg ugyanis ott rendezték volna az 1976-os játékokat. Colorado állam azonban nem vállalta az anyagi terheket, a helyi környezetvédők pedig népszavazást kezdeményeztek a játékok ellen. A honatyák kénytelenek voltak lemondani az Olimpiáról, a játékokat végül Innsbruck rendezte meg.
Itt idáig nem fajult a helyzet, viszont sokan elégedetlenkedtek a szervezéssel, egyenesen katasztrófának titulálva a körülményeket.
Ehhez még hozzájárultak a politikai feszültségek is. A szovjetek 1979-ben lerohanták Afganisztánt, ezért felmerült az ötlet, hogy nem indulhatnak a játékokon. Végül elvetették attól tartva, hogy a „béketábor” többi országa sem jönne el a „Nagy Testvér” nélkül. További feszültséget keltett Tajvan távolmaradása, aki így tiltakozott a Kínai Népköztársaság részvétele ellen. A szigetország ugyanis a Kínai Köztársaság nevet használta, amiről most le kellett mondaniuk (Kínai Tajpej néven indulhattak volna), sőt a NOB döntése értelmében nem használhatták volna a kínai zászlót és himnuszt sem. A tajvani versenyzők hazautaztak a megnyitó előtt, négy évvel később azonban már elfogadták a helyzetet.
Most pedig nézzük mi történt a hoki versenyen. Az elmúlt hat olimpiából ötször a szovjetek győztek, így Lake Placid-be is legfőbb esélyesként érkeztek. Tizenkét csapat vett részt a játékokon, akik két hatos csoportban küzdöttek az első két helyért, ami a négyes döntőt jelentette. Ott mindenki két meccset játszott, hiszen a harmadik meccsük eredményét hozták magukkal a csoportból. A kék csoportot a svédek nyerték az USA előtt jobb gólkülönbségüknek köszönthetően.
Az amerikaiak 2-2-es döntetlent játszottak a „vikingekkel”, alig fél perccel a végső dudaszó előtt egyenlítve. Ennek a reminek később nagyon fontos szerepe lett.
A továbbjutásra az amerikai közvélemény is felkapta a fejét a fiatal, egyetemista játékosoktól nem vártak ilyen szereplést. A vörös csoportot ki más, mint a hét olimpiai bajnokkal felálló szovjetek nyerték, akik a finneket és kanadaiakat is elintézték, és 51-11-es gólkülönbséggel léptek tovább. A második helyen a finnek jutottak tovább.
1980. február 22-e a nagy meccs napja: USA versus Szovjetunió, a kiírás szerint ugyanis először a csoportelsők csaptak össze a csoport másodikkal. A skandináv derbin 2-2 lett az eredmény jöhetett a két szuperhatalom összecsapása. Az USA edzője Herb Brooks már jóval az olimpia előtt kiválogatta a legjobb egyetemista hokisokat, majd számos barátságos meccset kötött le. A kiválasztottak komoly szűrő vizsgálatokon estek át. Mintegy kiképzőtó tiszt viselkedett velük, igyekezett feloldani játékosai félelemmel vegyes tiszteletét a szovjet nagyágyúk iránt. Mihajlov, Tretyak, Malcev, Petrov és a többi sztárra ugyanis felnéztek az amerikaiak.
Az olimpia előtt pár nappal egy barátságos meccsen a szovjetek 10-3-ra gázoltak át rajtuk, a mérkőzés végén az amcsik megtapsolták az orosz hokisokat.
A döntő meccs előtt Brooks alaposan feltüzelte játékosait, akik úgy érezték, hogy a vasat is kettéharapnák. Az első harmad 2-2-vel végződött, a szovjetek érezték, hogy valami megváltozott az ellenfél játékosaiban. Annak ellenére, hogy a piros mezesek újra vezetést szereztek az amerikai kapus Jim Craig ihletett formában védett. A harmadik harmadban pedig a Team USA nemcsak egyenlített, de a vezetést is megszerezte. Alig tíz perc volt hátra és a csoda születőben volt. Mikor megszólalt a mérkőzés végét jelentő dudaszó a hazaiak féktelen ünneplésbe kezdtek. Az Egyesült Államok csikócsapata 4:3-ra legyőzte a szovjet sztárokat.
Az ünneplés azonban nem tarthatott sokáig, hiszen még hátra volt egy, legalább ugyanilyen fontos meccs a finnek ellen. Ha ott győznek övék az arany.
Két nappal később az USA 4-2-re megverte a finneket, ezzel megszerezte történetének második olimpiai aranyát.
Az egyik szovjet játékos a meccs után megkérdezte az amerikai csapat orvostól, hogy mit etettek a játékosokkal, hogy így bírták az iramot még a záró harmadban is. Az orvos válasza: „Ittak az örök ifjúság kútjából.”
