Sport vagy háború VII.: Hidegháború a palánk alatt
A második világháború befejezésével új korszak köszöntött a világra, Európa keleti és nyugati tömbre szakadt ketté. A hidegháborúnak nevezett korszak egészen a Szovjetunió bukásáig tartott, de szerencsére sosem vált véres valósággá. Legközelebb talán a kubai rakétaválság idején állt hozzá a világ, de végül nem következett be a legrosszabb, ami könnyen lehet, hogy civilizációnk végét is jelentette volna.
A két szuperhatalom szembenállása a sportpályákon is számtalan feszült pillanathoz vezetett.
Az olimpiák történetének egyik legfeszültebb kosármeccse volt az 1972-es müncheni játékok döntője. A kosárlabda az 1936-os berlini játékokon szerepelt először. Az addig lejátszott mérkőzéseket az Egyesült Államok kivétel nélkül megnyerte. Hétszeres olimpiai bajnokként érkeztek meg a bajor metropoliszba, természetesen azzal a nem titkolt céllal, hogy nyolcszoros győztesként távozzanak. A szovjetek is nagyon készültek, hiszen meg kellett mutatni, hogy a „legamerikaibb” sportágban is jobbak. A szovjet kosarasok jó ideje készültek együtt, kőkemény játékosok voltak.
Az USA „dream team”-ét viszont fiatal egyetemisták alkották.
A tizenhat csapatot két nyolcas csoportba osztották, ahol mindenki játszott mindenkivel majd a csoportok első két helyezettje bejutott az elődöntőbe. Mondanunk sem kell, hogy mind a szovjetek, mind az amerikaiak hibátlan mérleggel lettek csoportelsők. A dreamteam legjobban a brazilok ellen izzadt meg, ahol a félidőben még döntetlen volt az állás, és végül szűk hét ponttal nyertek, de a japán csapatot például igen simán, 99-33-ra verték.
Jöhetett a várva várt összecsapás, szeptember 9-én, este kilenc órától az egész világ a kosárpályára figyelt. A palánkok alatt életre kelt a hidegháború. Mindkét csapat nagyon keményen játszott, szinte tapintható volt a pályán a feszültség.
Egy-egy játékost verekedés miatt kiállítottak, az egyik amerikai sportolót, Jim Brewert leütötték, elvesztette az eszméletét.
A félidőben a szovjeteknek állt a zászló, öt ponttal vezettek. Ahogy közeledett a végső dudaszó még mindig előnyben voltak. Alig egy perccel a mérkőzés vége előtt 49-46 ment a Szbornaja. Már csak fél perc volt hátra, amikor feljöttek egy pontra az amerikaiak. A levegő szinte forrt a csarnokban, tíz másodperccel a vége előtt az USA szerzett labdát, és Doug Collins egészen az ellenfél kosaráig rohant vele. A dobás pillanatában az egyik szovjet játékos csúnyán leütközte őt – jöhetett a két büntetődobás. Collins mindkettőt bedobta, három másodperccel a vége előtt 50-49 volt az állás az USA javára.
Ami ezután következett az örökre emlékezetes marad. A szovjetek elindították a támadást, egy másodperccel a vége előtt megállt a meccs, mert a szovjet edző időt kért. Az amerikaiak azt hitték győztek, berohantak a pályára. Hosszas tanakodás után a zsűri úgy döntött hibáztak, későn vették észre az időkérést. Ezért három szekundummal visszaállították az órát és a játék onnét folytatódott. A szovjetek kétségbeesetten próbáltak pontot szerezni, de nem sikerült.
Újra hatalmas amerikai öröm, de, és itt jött a történet legnagyobb csavarja, a FIBA (Nemzetközi Kosárlabda Szövetség) főtitkára, Robert Jones közölte, hogy még nem sikerült visszaállítani az órát, hiába engedélyezték a bírók a játék folytatását.
Tehát ismét folytatódott a játék, a szovjetek ezt a lehetőséget már nem szalasztották el – Alekszandr Belov bedobta a győztes kosarat. Az USA játékosok döbbenten álltak, zsinórban 63 meccset nyertek az olimpiákon és most be kellett érniük az ezüsttel. Hank Iba, kétszeres olimpiai bajnok edző magából kikelve reklamált, de mindhiába.
A mérkőzés két ellenőre közül az egyik alá sem írta a jegyzőkönyvet, hogy így tiltakozzon a meccs méltatlan befejezése ellen. Az USA delegáció hivatalos tiltakozást nyújtott be.
Elismerték, hogy jogos volt az egy másodpercnyi hosszabbítás, mert nézők rohantak be a pályára, de határozottan tiltakoztak az óra három másodperccel való visszaállítása ellen.
A FIBA öttagú fellebbezési bírósága tárgyalta az ügyet, és 3-2 arányban a szovjeteknek ítélte az aranyat. Az öt tag Magyarország, Kuba, Olaszország, Puerto Rico és Lengyelország képviselőiből állt. Az eredményt Hepp Ferenc, a nemzetközi kosárlabda élet méltán elismert képviselője, a bizottság magyar tagja jelentette be. Persze azonnal felmerült, hogy az öt tagból három a kommunista blokk tagja, tehát nyilvánvalóan a szovjetek pártját fogják. Az Egyesült Államok csapata tiltakozásként nem vette át az ezüstérmeket.
A NOB székhelyén, Lausanne-ban az ezüstérmek azóta is várják, hogy valaki átvegye őket. A ’72-es olimpia harmincadik évfordulóján a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) újból felajánlotta az érmeket a csapatnak, de az amerikaiak visszautasították. Az egyik játékos, Kenneth Davis még a végrendeletében is meghagyta családjának: eszükbe se jusson átvenni bármikor is az érmeket.
