Sport vagy háború VI.: A terror olimpiája
A huszadik nyári olimpiai játékokat Münchenben rendezték meg, 1972 augusztusában és szeptemberében. Először vett részt többek között az albán és az észak-koreai küldöttség, vagy például Lesotho, illetve Benin.
A német szervezők a legvidámabb olimpiát akarták létrehozni, ennek megfelelőek voltak a biztonsági intézkedések is.
Gyakorlatilag az jutott be az olimpiai faluba, aki csak akart.
Ma már elképzelhetetlen, hogy a sportolók azonosító nélkül, akár a kerítésen át közlekedve járkáljanak ki-be az olimpiai faluból. Ennek köszönhetően is lett aztán a legvidámabb olimpiából a terror olimpiája.
A vendéglátók azt szerették volna, ha semmi sem árnyékolja be az eddigi legnagyobb játékok hangulatát. Gustav Heinemann, az NSZK elnöke a megnyitó beszédében kiemelte: „Ez a rendezvény igazi mérföldkő az új életszemlélet útján, hogy a nemzetek békében élhetnek egymás mellett.” Ennek szellemében lett a játékok kabalaállata Waldi, a vidámságot sugárzó tacskó.
Az első napokban minden a terv szerint haladt, az olimpia sztárjai Mark Spitz és Olga Korbut, valamint az ausztrál úszó Shane Gould voltak. A 17 éves szovjet tornászlány, Olga hamar belopta magát a nézők szívébe, a hét aranyat nyerő úszó Mark Spitz világcsúcsot világcsúcsra halmozott.
Vele kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a melbourne-i olimpia vízilabda bajnoka, Zádor Ervin is volt gyermekként az edzője.
Aztán elérkezett szeptember 5-e. Hajnali fél öt körül nyolc ember mászott át a kerítésen. Az olimpiai falu őrei éjszakai szórakozástól megfáradt sportolóknak nézhették őket. Nem is tévedhettek volna nagyobbat, ők ugyanis a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet tagjai voltak – állig felfegyverkezve.
Behatoltak az izraeli sportolók szállására, ahol rögtön az elején két sportolót megöltek. A zűrzavarban több izraelinek sikerült elmenekülnie, ki az erkélyen keresztül, ki pedig a szoba ablakán át menekült meg. Pár embernek sikerült elrejtőznie a támadók elől, ők később észrevétlenül távoztak. A terroristák kilenc embert fogtak el, közülük a legveszélyesebbnek Yossef Gutfreund birkózóbírót tartották. Őt egy székhez kötötték, a többieket pedig kezük és lábuk megkötözése után, az egyik szobában egy ágyon tartották fogva. Az egyik lelőtt sportoló tetemét mindvégig a szemük előtt tartották figyelmeztetésül, hogy a foglyok semmivel se próbálkozzanak. A terroristák azt követelték, engedjék szabadon Izraelben bebörtönzött társaikat, több mint 200 embert, helyezzék szabadlábra a Baader-Meinhof csoport vezetőit, és természetesen szabad elvonulást.
A terroristák túszaikkal együtt elbarikádozták magukat, és várták, hogy teljesítsék követeléseiket. A rendőrség mintegy 50 perccel később érkezett a helyszínre, körbevették az épületet. A túszejtők először reggel kilenc óráig adtak időt követeléseik teljesítésére, a határidő folyamatosan kitolódott. Az izraeli kormány nem volt hajlandó tárgyalni a terroristákkal, a németek jobb híján pénzzel igyekeztek jobb belátásra bírni őket. Hosszú alkudozások és fenyegetőzések után, este tíz óra körül két helikopter szállt le az olimpiai faluban, hogy elszállítsa a foglyokat és őreiket a fürstenfeldbruck-i NATO-repülőtérre, ahonnét Egyiptomba repülhetnek. A terroristákat egy Boeing 747-es várta, fedélzetén álruhás rendőrökkel, a reptéren pedig mesterlövészek.
Eközben délután négy körül a NOB egy közleményt adott ki: „Mély tisztelettel meghajtjuk fejünket az áldozatok előtt, és a ma délutáni sportrendezvényeket nem tartjuk meg, hogy ezzel is kifejezzük együttérzésünket a még mindig fogságban lévő túszok iránt.”
A reptéren várakozó túszmentők mesterlövészei nem voltak kifogástalanul felkészítve, így az akciójuk kudarcba fulladt. A kudarc árát itt emberi életekben mérték. Mikor kitört a lövöldözés, egy terrorista gránátot dobott az egyik helikopterre, melyben négy túsz ült. A másik öt sportoló halála körül sokáig vita folyt, hogy a kialakuló lövöldözésben melyik fél golyói végeztek velük. Az akció végeredménye: mind a kilenc túsz meghalt, öt terroristát lelőttek, és egy rendőr is életét vesztette. A maradék három terroristát elfogták. Őket egy gépeltérítés miatt később szabadon engedték.
Izrael azonban ebbe nem nyugodott bele, és hosszú évek alatt megtorló akciókkal levadászta őket.
A feszültséget tovább növelte, hogy először arról szóltak a hírek, a mentési akció sikeres volt. Csak hajnali fél négykor hívták össze azt a sajtótájékoztatót, ahol beszámoltak a szomorú valóságról. A játékok azonban tovább folytatódtak, szeptember 6-án a magyar-német labdarúgó meccs előtt emlékeztek meg a tragédiáról. A félárbócra engedett zászlók előtt Heinemann német elnök, majd a NOB elnöke, Avery Brundage mondott beszédet. Utóbbi szavait nem fogadta osztatlan elismerés. Brundage ugyanis arról beszélt, a játékoknak mindenképpen folytatódniuk kell.
Ahogy az egyik izraeli sportoló megjegyezte évekkel később: minden ment tovább, mintha mi sem történt volna.
