Split – az Adria gyöngyszeme (II.)
Olykor úgy gondoljuk, kemények vagyunk, mint a kő, ám idővel a kő is törik, s az ember is porlik, mint a szikla. Mégis a kőben hiszek, mert ez őrzi legtovább az emlékünket. Mielőtt elhagyom a várost, visszafordulok.
Hosszasan nézem a templomtornyot, majd én is itthagyom a múltat. De a kő marad, a hegyeimet pedig úgysem adjátok vissza, így hát legalább megnézem azokat. Hadd meséljenek nekem ők is a rajtuk lévő várainkról s a bennük zajló történelmünkről. Horvátországi nyaralásainkat többnyire a tengerparton töltjük, pedig számos látnivaló akad a hegyek között is. És nemcsak a Plitvicei-tavakra gondolok.
Splittől nem egészen tíz kilométernyire keletre, a Kecske- és a Moszur-hegy közötti szirten találjuk történelmünk nagyon jelentős várát. Klissza vára a tatárjárás alatt szinte fővárosként működött, hiszen IV. Béla ide menekült a családjával, és innen irányította az országot. Margit és Katalin tragikus halálának évében Klissza várában született lányukat ismét Margitnak keresztelték. Őt a horvátok klisszai Szent Margitként tisztelik, mi pedig Árpád-házi Szent Margitként emlegetjük. A Spliti Magyar Egyesület Horvátország önállósulása után egy 60 x 80 cm-es táblára a következő kétnyelvű szöveget vésette: „Itt ezen a helyen született Árpád-házi Szent Margit.” Ez a tábla azonban máig nem kerülhetett a helyére, még ha néhány útikönyv ezt is állítja.
Akárcsak annak idején IV. Bélának, Klisszából vissza Splitbe, majd északra, Trauba (Trogir) tart az utam. Úgy érzem, a középkorba csöppentem, amikor a város ódon utcáit járom, magyar emlékek után kutatva. A város, amely kétségtelenül az Adria gyöngyszeme, Könyves Kálmán szabadságlevele után kezdett igazán fejlődni. Érdemes betekinteni egy-egy belső udvarba, különösen szép építészeti megoldásokat láthatunk. Híres festőink közül Csontváry Kosztka Tivadar volt nagy szerelmese Trogirnak, aki öt darabból álló sorozatot festett az akkori Trauban.
A főtéren álló Szent Lőrinc-székesegyházban közös múltunk számos emléke látható. IV. Béla unokaöccsét itt, a templom oltára alatt helyezték végső nyugalomra.
Kincstárában láthatjuk IV. Béla koronázási palástjának csuklyáját és azt az ezüstkancsót, amelyet Nagy Lajos királyunk felesége, Erzsébet adományozott a templomnak. Mátyás király szobrászának, Giovanni Dalmatának (Ivan Duković de Tragurio) a munkáit láthatjuk a templom kápolnájában. Nem véletlen tehát, hogy az egyik apostolt (Szent Jánost) Mátyás királyunkról mintázta a művész.
A tér sarkában a Gradska 35-ös szám alatt találjuk a régi Cippico-palota udvarának bejáratát. Az udvarba érve rögtön jobbra az emeleten, közvetlenül az OTP bank bejárata mellett egy másik Mátyás-portrét találhatunk. Mátyás korának ábrázolásai azonban meglehetősen hasonlóságot mutatnak, így meg merem kockáztatni, hogy ez a portré nem őt, hanem Cippico Coriolanust, a XV. századi palota építtetőjét ábrázolja. A portré fején nem tölgy-, hanem babérkoszorú van, és az arcvonásai sem azonosak Mátyáséval. Persze, nem akarok illúzióromboló lenni. Amúgy meg nem leszünk szegényebbek nélküle, hiszen annyi magyar emlék van ezen a parton, kész csoda, hogy le nem szakad alattuk.
Ha már IV. Béláról esik szó, azt is meg kell említeni, hogy a közeli Kraljevac-szigetet az ő tiszteletére nevezték el királyszigetnek. Mivel Split félt Kadán kán támadásától, nem nyújtott menedéket a királynak. IV. Béla így Trau várában a Kamerlengo-erődben talált végső menedéket. A szigeten álló várat azonban nem sikerült elfoglalniuk a kutyafejűeknek. Nagy királyunk, aki félvállról vette Julianus barát figyelmeztetését és a tatárok 1237-ben kelt behódolásra szólító levelét, lányainak halála és a tatárdúás után megtörve ismerte el hibáit, és a Divide et impera elvét felváltotta az ország egyesítésének bölcs gondolata.
Mert ugyebár egységben és nem a széthúzásban van az erő. Azt hiszem, ma is el kellene ezen gondolkodni gazdag, bár nem oly nagy hatalmú felvidéki politikusainknak. Persze, itt lenn a porban mi nem sokat tehetünk. Olykor csak üvegen keresztül bámuljuk a múltat, jóllehet ez az üveg néha torzít is. Ezért csak azt tudnám ajánlani utazó kedvű barátaimnak, hogy ne legyünk lusták, és menjünk el megnézni történelmi emlékeinknek legalább egy részét addig, amíg ezt megtehetjük.
